178438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,1,3-tiadiazin-4-on-2,2-dioxid származékok előállítására
9 178438 10 Lombikban 2,7 sr a-pikolin és kén-trioxid addíciós terméket, 0,96 sr a-pikolint és 2,3 sr antranilsav-izopropil-amidot üvegrúddal alaposan összekeverünk. Ezután hozzákeverünk 2 sr foszfor-oxi-kloridot, miközben a reakcióelegy felmelegszik és sötétvörös, sűrű olvadékká alakul. A lombikot 15 percig 110 °C-os olajfürdőbe helyezzük. Ezután lehűtjük, a reakcióelegyet több ízben vízzel mossuk, és a visszamaradó, karamellszínű anyagot híg nátrium-hidroxid oldatban feloldjuk. Szűrjük és híg kénsavval leválasztjuk. Szűrés és szárítás után 2,5 sr 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 130—131 °C. Tisztasága nagynyomású folyadékkromatografálással 97,1%. 22. példa 23. példa 9,31 sr (0,1 mól) a-pikolinhoz és 350 sr 1,2-diklóretánhoz 0 °C-on hozzácsepegtetünk 4,8 sr (0,06 mól) kén-trioxidot és fél óra hosszat 0 °C-on keverjük. Ezután hozzáadunk 10,9 sr (0,05 mól) antranilsav-ciklohexil-amidot. A reakcióelegyet 1 óra hosszat keverjük, majd hozzáadunk 7,66 sr (0,05 mól) foszfor-oxi-kloridot és előre melegített olajfürdőn gyorsan visszafolyatási hőmérsékletre (83 °C) melegítjük. Három órás visszafolyatás közben való forralás után az oldatot lehűtjük és szokásos módon feldolgozzuk. 12,5 sr színtelen, szilárd anyagot kapunk, amely 154 °C-on olvad és nagynyomású folyadékkromatografálás alapján 98% 3-ciklohexil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot tartalmaz. Kitermelés 87,5%. 24. példa 9,3 sr (0,1 mól) a-pikolinnak 250 sr 1,2-diklór-etánnal készült oldatához 0 °C-on hozzáadunk 4,8 sr (0,06 mól) kén-trioxidot. 30 perc múlva hozzáadunk 10,6 sr (0,05 mól) antranilsav-anilidet és 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. Végül a szuszpenzióhoz 7,66 sr (0,05 mól) foszfor-oxi-kloridot adunk és az elegyet azonnal visszafolyatási hőmérsékletre (83 °C) melegítjük. Három órás forralás után az oldatot lehűtjük és 150 ml vízzel hidrolizáljuk. Fehér csapadék válik ki, amelyet 1,2-diklór-etánnal majd vízzel mosunk és végül szárítjuk. 9,2 sr nagynyomású folyadékkromatografálás szerint tiszta 3-fenil-2,l,3-benzotiadiazin-4- -on-2,2-dioxidot kapunk; olvadáspontja 202 °C. Az anyalúg szerves fázisát több ízben nátrium-hidroxid oldattal extraháljuk. Az egyesített nátrium-hidroxidos kivonatból híg kénsavval 4 g szilárd anyagot választunk le, amely nagynyomású folyadékkromatografálás szerint 42,5% 3-fenil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidból áll. Az összkitermelés 9,2+1,7 = 10,9 sr (79,5%). 25. példa 9,3 sr (0,1 mól) a-pikolinnak 250 sr 1,2-diklór-etánnal készült oldatához 0 °C-on hozzácsepegtetünk 4,8 sr (0,06 mól) kén-trioxidot. A reakcióelegyet 30 percig keverjük, majd hozzáadunk 10,62 sr (0,05 mól) 3-klór-antranilsav-izopropil-amidot. A szuszpenziót 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, egyszerre hozzáadunk 7,66 sr foszfor-oxi-kloridot és azonnal visszafolyatási hőmérsékletre (83 °C) hevítjük. Három óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk és lehűlése után szokásos módon feldolgozzuk. 12,3 sr 8-klór-3- -izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk; olvadáspontja 84—85 °C. Nagynyomású folyadékkromatografálás szerint tisztasága 98,2%; kitermelés 88%. 26. példa 3-Trifluor-metil-antranilsav-izopropil-amidot trimetil-amin és kén-trioxid addíciós termékével, majd foszfor-oxi-kloriddal reagáltatva 10% 8-trifluor-metil-3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot különítünk el. A terméket ultravörös színképével, magmágneses rczonanciaspektrumával és tömegspektrumával azonosítottuk. 27. példa Vibrációs keverővei felszerelt készülékben 37,24 sr (0,4 mól) a-pikolint 800 sr 1,2-diklór-etánban 0 °C-on 19,2 sr (0,24 mól) kén-trioxiddal reagáltatunk. 30 perces keverés után hozzáadunk 35,6 sr (0,2 mól) antranilsav-izopropil-amidot és 1 óra hosszat keverjük. Végül hozzáadunk 16,32 sr (0,08 mól) foszfor-pentakloridot, jól összekeverjük, miközben az elegy narancsszínűvé válik. Ezután az elegyet gyorsan visszafolyatási hőmérsékletre melegítjük. A képződött narancsszínű oldatot 3 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Lehűlés után szokásos módon feldolgozzuk. 45,1 g szilárd anyagot kapunk, amely 133—134 C-on olvad és nagynyomású folyadékkromatografálás szerint 97% 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidból áll. Kitermelés 91% körül van. Szabadalmi igénypont Eljárás az (I) általános képletű 2,l,3-tiadiazin-4- -on-2,2-dioxid-származékok előállítására — ebben a képletben R1 1—6 szénatomos alkilcsoportot, 3—6 szénatomos cikloalkilcsoportot, fenilcsoportot vagy di(l—4 szénatomos alkil)-amino-csoportot és Y=N— vagy =CH— csoportot vagy =C— általános képletű I R csoportot jelent, és az utóbbi csoportban R halogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport — azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű karbonsavamid-származékot — ebben a képletben R1 és Y a fenti jelentésű — 0,8—1,5 mól kéntrioxiddal vagy klór-szulfonsavval 0,95—2 mól nitrogéntartalmú tercier szerves bázis jelenlétében vagy 0,8—1,5 mól kéntrioxid és 0,95—2 mól nitrogéntar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
