178434. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként klór-metánszulfonsav-anilid-származékot tartalmazó herbicidek és eljárás a hatóanyag előállítására
3 178434 4-karbonátok, így a nátrium- és kálium-karbonát, ezenkívül az alkáli-alkoholátok, így a nátrium-metilát és nátrium-etilát, végül az alifás, aromás vagy heterociklusos aminok, így a trietil-amin, dimetil-amin, dimetil-anilin, dimetil-benzil-amin és piridin. A 2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilin és a klórmetán-szulfoklorid reagáltatása esetén hígítószerként az a) reakcióváltozatban felhasználható bármely inert szerves oldószer. Ezek közé tartoznak a következő oldószerek: alifás vagy aromás szénhidrogének, így petroléter, benzin, benzol, toluol és xilol, továbbá klórozott alifás vagy aromás szénhidrogének, így metilén-klorid, kloroform, szén-tetraklorid és klór-benzol, éterek, így dietil-éter, dibutil-éter, tetrahidrofurán és dioxán, ezenkívül ketonok, így aceton. Felhasználható azonban hígítóanyagként maga a víz is. A 2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilin és a klórmetán-szulfoklorid reakciója során alkalmazott hőmérséklet tág tartományban változtatható. Az előnyös hőmérséklet 0 és 80 °C, célszerűen 10 és 50 °C között van. Ha a 2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilint az a) reakcióváltozat szerint klór-metán-szulfokloriddal reagáltatjuk, akkor 1 mól 2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-aniiinre 1—3 mól klór-metán-szulfokloridot számítunk. Ha a klór-metán-szulfokloridot a sztöchiometrikusan szükséges mennyiséghez képest feleslegben alkalmazzuk, akkor klór-metánszulfonsav-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-aniliden kívül még N,N-(bisz-klór-metil-szulfonil)-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilin is képződik. Az utóbbi vegyület erős bázisokkal, így például kálium-hidroxiddal reagáltatva a kívánt termékké átalakítható. A reakciótermék izolálása a szokásos módszerekkel történhet. Úgy járunk el rendszerint, hogy a reakcióelegyet valamilyen hígított, erős savval elkeverjük. Ekkor a reakciótermék bizonyos esetekben kristályos állapotban válik ki. Ha a reakcióelegy sok N,N-(bisz-klór-metil-szulfonil)-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilint tartalmaz, akkor a híg savval való elkeverés után a reakcióelegyet valamilyen vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, az oldószert eltávolítjuk, az oldószer bepárlása után kapott maradékot erős bázissal kezeljük, végül megsavanyítjuk. Ha a klór-metánszulfonsav-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilidet az a) reakcióváltozat szerint oxidáljuk, akkor lényegében az összes oxigént leadó oxidálószer felhasználható. Ilyen oxidálószer előnyösen a hidrogén-peroxid, a perecetsav és az m-klór-benzoesav. Az oxidációnál hígítószerként felhasználható az oxidációknál szokásosan alkalmazott bármely oldószer. Ezek az oldószerek a jégecet és a metilén-klorid. Ha a klór-metánszulfonsav-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilidet az a) reakcióváltozat szerint oxidáljuk, akkor a reakcióhőmérsékletet tág tartományban változtathatjuk. Általában 0 és 120 °C, előnyösen 50 és 100 °C közötti hőmérsékleten oxidálunk. Ha az oxidálást az a) reakcióváltozat szerint végezzük, akkor 1 mól klór-metánszulfonsav-2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilidet ekvimoláris mennyiségű vagy feleslegben vett oxidálószerrel reagáltatunk és pedig attól függően, hogy az (I) általános képletű szulfinil vagy szulfonil-származék előállítását tűztük-e ki célul. A feldolgozás szokásos módon történhet. Általában úgy járunk el, hogy a reakcióelegyhez a reakció lezajlása után vizet adunk. Ilyenkor a reakciótermék gyakran közvetlenül kristályos állapotban válik ki. Ha nem, a reakcióelegyet valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk, a fázisokat elválasztjuk és az oldószert eltávolítjuk. Ha a 2-(trifluor-metil)-4-(metil-tio)-anilin oxidálását a b) reakció változat szerint végezzük, az összes szokásos oxigént leadó oxidálószer felhasználható. Ide tartoznak mindazon oxidálószerek, amelyeket az a) reakcióváltozattal kapcsolatban már említettünk. Ab) reakcióváltozat szerint végzett oxidációnál is felhasználható hígítószerként az oxidációnál szokásos szerves oldószerek. Ilyen a jégecet és a metilén-klorid. A reakció hőmérséklete a b) reakció változat szerint végzett oxidációnál tág határok között változtatható. Az oxidálást 0 és 120 °C, előnyösen 50 és 100 °C között végezzük. Ab) reakcióváltozat szerinti oxidációnál ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mint az a) reakcióváltozat esetén. Ha a (IV) általános képletű vegyületet a b) reakcióváltozat szerint klór-metán-szulfokloriddal reagáltatjuk, akkor az összes szokásos savmegkötőanyag felhasználható. Ide tartoznak célszerűen mindazok, amelyeket az a) reakcióváltozattal kapcsolatban már említettünk. Ab) reakcióváltozat szerint végzett reakciónál hígítószerként szintén felhasználható az összes inert szerves oldószer. Ide tartoznak előnyösen mindazok az oldószerek, amelyeket az a) reakcióváltozattal kapcsolatban már említettünk. Hígítószerként felhasználható előnyösen a víz is. Ha a (IV) általános képletű vegyületet klór-metánszulfokloriddal a b) reakcióváltozat szerint reagáltatjuk, a hőmérséklet széles tartományban változtatható. A szokásos hőmérsékleti tartomány határai 0 és 80 °C, előnyösen 10 és 50 °C. A (IV) általános képletű vegyüld és a klór-metán-szulfoklorid reagáltatásakor 1 mól (IV) általános képletű anilinre 1—3 mól klór-metán-szulfokloridot alkalmazunk. A reakcióterméket ugyanolyan módszerrel izoláljuk, mint az a) eljárásváltozat szerint. A találmány szerinti (I) általános képletű hatóanyagok a növények fejlődését befolyásolják, ezért felhasználhatók defóliánsként, szikkasztószerként, gyomirtószerként, csírázásgátló szerként és totális herbicidként. Gyomnak tekintjük mindazon növényfajtákat, amelyek a kultúrnövényekben fordulnak elő. A találmány szerinti vegyületek totális vagy szelektív herbicid hatása lényegében a felhasznált adag nagyságától függ. A találmány szerinti hatóanyagok például a következő növényeknél alkalmazhatók : Kétszikű gyomok: mustár (Sinapis), zsázsa (Lepidium), galaj (Galium), csillaghúr (Stellaria), orvosi székfű (Matricaria), római székfű (Anthémis), gombvirág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggó fű (Senecio), disznóparéj (Amaranthus), kukacvirág (Portulaca), szerbtövis (Xanthium), folyondár (Convolvulus), hajnalka (Ipomoea), keserűfű (Polygonum), szeszbánia (Sesbania), parlagfű (Ambrosia), ászát (Cirsium), bogáncs (Carduus), csorbóka (Sonchus), csucsor (Solanum), osztrák kányafű (Rorippa), iszapfű (Lindemia), árvacsalán (Lamium), veronika (Veronica), selyemmályva (Abutilon), Emex, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
