178432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-karbamidok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178432 Bejelentés napja: 1977. VIII. 17. (BA—3570) Nemzetközi osztályozás: C 08 G 18/32 Elsőbbsége: 1976. VIII. 18. (P 26 37 115.3) Német Szövetségi Köztársaság ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. XII. 31. Feltalálók : König Eberhard vegyész, Leverkusen Pedain Josef vegyész, Köln Weber Karl Arnold vegyész, Leverkusen Hajek Manfred vegyész, Köln Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas: Bayer Aktiengesellschaft, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás poliuretánkarbamidok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás poliuretánkarbamidok előállítására kevés oldószer felhasználásával. A poliuretánkarbamidok lakkozáshoz, felületi képződmények (fóliák) rétegezésére és kasírozására, továbbá fóliák előállítására használhatók. A poliuretánkarbamidokat általában NCO-csoportot tartalmazó előpolimereknek poliaminokkal történő reakciója útján állítják elő. A poliuretánkarbamidok műszakilag fontos termékek és széles felhasználási területük van például rétegzésnél fóliáknál, bevonatoknál és impregnálásoknál, valamint az elasztomerek területén. Abból a célból, hogy poliaminoknak poliizocianátokkal végzett exoterm reakcióját szabályozni lehessen, a technika állása szerint különböző módszereket alkalmaznak. így például gyakran poliaminokat alkalmaznak, amelyek kémiai jellegük alapján a poliizocianátokkal szemben kevésbé reakcióképesek. Ezek közé a poliaminok közé elsősorban az aromás poliaminok tartoznak, amelyeknek reakcióképessége az aromás gyűrűn levő elektronvonzó szubsztituensek következtében csökkent. Ezek az aromás poliaminok NCO- csoportot tartalmazó előpolimerekkel alkalmas berendezésekben homogénen elkeverhetők. A keverékek viszonylag hosszú ideig folyékonyan maradnak, így önthetők, szórhatok, illetve rétegzőkéssel felhordhatok. Az aromás poliaminoknak azonban különböző hátrányuk van. Egy részük fiziológiai szempontból kifogásolható, másrészt levegő és fény behatására meg-2 sárgulnak, emiatt fényálló rétegek és lakkok előállítására alkalmatlanok. A fenti hátrányoktól mentes alifás és cikloalifás diaminok pedig nem alakíthatók át kielégítő mértékben 5 poliuretánkarbamidokká. A technika állása szerint poliuretánkarbamidok előállítása alifás poliaminokkal csak nagyon felhígított közegben, például nagy oldószerfelesleg mellett hajtható végre. A poliuretánkarbamid emiatt csak második lépésben dolgozható fel 10 rétegek előállításához, emellett az oldószert jelentős energiabefektetéssel lehet csak elpárologtatni, továbbá a környezetvédelmi és gazdasági szempontokból az oldószer visszanyerése elengedhetetlen. Az alifás vagy cikloalifás poliaminokkal a technika 15 állása szerint ún. reaktív rétegzési eljárás, ahol az elkeverésnél a szubsztrátumon polikarbamid képződik, hasonlóan az aromás poliaminokhoz és poliizocianátokhoz a fenti aminok nagy reakcióképessége miatt nem lehetséges. Az alifás és cikloalifás diaminok reak- 20 cióképességét az amino-csoportok lekötésével kísérelték meg csökkenteni. A szabad diaminok helyett például ezeknek az aldehidekkel és ketonokkal alkotott reakciótermékeit alkalmazzák, vagyis a reakciót bisz-aldiminekkel, illetve bisz-ketiminekkel végzik. Ilyen 25 alapú lakkokat például a 2 325 824 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban ismertetnek. Eszerint a keményítőként alkalmazott bisz-aldiminek a poliaminoknak aldehidekkel történő reakciójánál képződő reakcióvíz desztillációs eltávolítása 30 közben állíthatók elő. 178432
