178427. lajstromszámú szabadalom • Vízgyógyászati kezelőkészülék
3 178427 4 jellegű volt. Ez az összes megvizsgált eset mintegy 12 ezrelékét teszi ki. A hámelváltozások megfigyeléséből az a tapasztalat szűrhető le, hogy a kóros hám éppé válása rendkívül hosszadalmas folyamat, a változás spontán haladása pedig gyakran rosszirányú. Ugyancsak magyarországi adatok szerint a méhnyakdaganatokban megbetegedetteknek — nagy műtétek és sugárkezelések után bekövetkezett relatív gyógyulása — alig több 50%-náI. Ezek azok a gyógyultak, akik a műtét után 5 évig vagy annál hosszabb ideig éltek. A vízgyógyászati kezelést ezen a téren eddig tudatosan nem használták ki, bár számos, a köznyelvben irrigátornak nevezett készülék ismeretes. Ezeket inkább csak házi eszközként használták. A kereskedelemben kapható ilyen készülékeknek az utóbbi évtizedben egy sor továbbfejlesztett változata látott napvilágot. Ezek közé tartozik az 1.805.153 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban szereplő megoldás, amelynek tárgya „Irrigátor az emberi test üregeinek öblítésére”. A készülék annyiban tér el a hagyományos ún. „kanna-irrigátoroktól”, hogy tartályához egy szőlőcukor oldatot adagoló kiegészítő szerv is hozzá van rendelve. A készülék belsejében ún. steril szűrő helyezkedik el. A készülék hátránya, hogy a szűrő megszakítja az öblítő közeg áramlását, és zavart okoz, ha munka közben a szűrő cserére szorul. Kedvezőtlen az is, hogy az áramló víznek szabatosan mérhető impulzushatást nem lehet a készülékkel kölcsönözni. A legnagyobb hibája azonban az, hogy töltővezetéke közvetlen összeköttetésben van a vízellátó hálózattal. A hálózatból így szinte „mértéktelen zuhatag” éri a beteg részeket, és így sokkal több kárt okozhat, mint amennyi előny a kezelésből származik. Nem valósítható meg a vízimpulzusnak az időegységre vonatkoztatott szabályozása sem. Sajátságos szórófej ismerhető meg a „hüvelyöblítő” tárgyú 322.729 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásból, a benne ismertetett csőszerű szerv segítségével pedig szagtalanító, higiéniás vagy orvosi vegyszereket lehet áramló víz segítségével a hüvely belső terébe bejuttatni. A megoldás legnagyobb fogyatékossága, hogy nem lehet vele sem a hőmérséklet, sem a nyomásviszonyokat szabályozni, sem pedig a víznek megfelelő impulzus-hatással való áramlását megvalósítani. Nem tartozik hozzá még olyan víztér sem, amely megszabhatná a víz mennyiségét és hidrosztatikus elhelyezkedését. Kedvezőtlen az is, hogy a szervet a kezelendő személynek saját magának kell tartania, és a tőle függetlenül való rögzítésre lehetőség nincs. Más kialakítású az a „Hüvelyöblítő készülék”, amelynek ismertetése a 340.573 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban található meg. A készülék voltaképpen kombinációja az irrigátornak és a hüvelytükörnek, melynél a hüvelytükörbe van beépítve a víznek befelé és kifelé való áramlását megengedő cső. Ennél a megoldásnál sem lehet a víz nyomásviszonyait szabályozni, emellett pedig csöve szilárd és egyenes tengelyű és így a méhszáj hámszövetére kedvezőtlen körülményeket állít elő. Kedvezőtlen az is, hogy nagy merevsége miatt a hüvely és környező szervek anatómiai helyzetét megváltoztatja, és ezek a tükörvizsgálat közben eleve „kényszerhelyzetet” kell, hogy fölvegyenek. Emiatt feszülést hoznak létre a hüvely fala mentén. Ez többek között azért is hátrányos, mert a hüvelytükör állandó vastagságú cső, és így nem teszi lehetővé a hüvelytérbe juttatott folyadék biztonságos visszafolyását. A találmány célja olyan kezelő készülék kifejlesztése, amely a házi irrigátorok és a gyógyászatban alkalmazott — azoktól elvében mit sem különböző — készülékek fogyatékosságainak kiküszöbölése, amely elsősorban az orálisan vagy enterálisan alkalmazott egyéb kezelések után, tehát a kórokozók eltüntetése után képes a hüvelytér és azon belül a méhnyak és a méhszáj hámszövetének teljes regenerációjához segítséget nyújtani. Feladata a készüléknek, hogy a kívánt helyeken a teljes és szükséges vastagságú hámréteget helyreállítsa, és így a kezelt személy a kórokozóktól való megszabadulás után a gyógyító kémiai anyagoktól és azok esetleges kedvezőtlen mellékhatásaitól is megszabaduljon, és nőgyógyászatilag teljességgel gondozott maradjon. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a gravitációs úton végrehajtott és a gyakorlatban rendkívül régen ismert és használatos hüvelyöblítést a gyógyászat szolgálatába lehet azáltal állítani, ha az öblítés meghatározott mennyiségű, hőmérsékletű és nyomású vízzel történik, és az megfelelőképpen oszlik el a kezelendő felületeken. A felismeréshez tartozik az is, hogy a kívánt hatás eléréséhez el kell tekinteni attól a hagyományos gyakorlattól, hogy az öblítő készüléknek a hüvelybe bevezetett tagját a kezelt személynek saját magának kelljen tartania. Helyette tőle független rögzítés kívánatos, amely megbízhatóan lehetővé teszi, hogy a bejuttatott vízmennyiség úgy és oda kerüljön, ahogyan és ahol az gyógyászati szempontból optimális hatását tudja kifejteni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti vízgyógyászati kezelő készülék nemi utak megbetegedéseinek megelőzésére és gyógyítására, főleg a méhnyak és a méhszáj hámrétege, illetve nyálkahártyája fiziológiás állapotának megőrzésére, regenerálására vagy reverzibilis változásainak kedvező irányban való terelésére — amely kezelő készüléknek tartályban levő és előirt hőmérsékletű vizet tartalmazó víztere, a nemi utakba bevezethető és előnyösen enyhén ívelt tengelyű szárral bíró szórófeje, valamint a vízteret a szórófejjel összekötő és csappal elzárható flexibilis csővezetéke van, a vízteret magában foglaló tartály pedig a kezelendő személy elhelyezésére szolgáló kezelő asztalnál magasabb pozícióban van —, oly módon van kialakítva, hogy víztere a kezelt test szövetre 580—800 g/perc/cm2 vízmennyiség juttathatósága érdekében legalább 20, célszerűen 30— 40 liter közötti űrtartalmú kalibrált tartály, a tartály állványra van ráültetve és feneke a testszövet kapillárisaiban uralkodó 7 Hgmm filtrációs nyomáson belüli víznyomás előállítása érdekében a kezelő asztal síkja fölött 40—50 cm magasságban, a víz felszíne a kezelő asztal síkja fölött legföljebb 94 cm magasságban helyezkedik el, a készülékhez pedig a kezelt személy derekára erősíthető övhöz hozzászerelt, az öv mentén elcsúsztatható és a szórófej különböző helyzetbe való beállítására alkalmas rögzítő szalag van hozzárendelve, A találmány szerinti vízgyógyászati készülék további ismérve lehet, hogy egyetlen szórófej helyett különböző fejátmérőjű, lyukszámú, lyukbőségű és lyukkiosztású, zuhanyrózsa módjára furatokkal rendelkező, a kiáramló vízsugarat előnyösen 10—12 cm2 nagyságú felület mentén egyenletesen szétosztó szórófejek sorozatával van ellátva. A szórófejek az előnyösen enyhén ívelt tengelyű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
