178427. lajstromszámú szabadalom • Vízgyógyászati kezelőkészülék
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178427 jKÍÉl Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1976. IX. 22. (BA—3450) Közzététel napja: 1981. IX. 28. A 61 M 7/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983.XII. 31. Szabadalmas : dr. Balogh Imre nőgyógyász szakorvos, Kaposvár Vízgyógyászati kezelő készülék 1 2 A találmány vizgyógyászati kezelő készülék nemi utak megbetegedéseinek megelőzésére és gyógyítására, főleg a cervix és a portió hámrétege, illetve nyálkahártyája fiziológiás állapotának megőrzésére és/vagy reverzibilis változásainak kedvező irányba való terelésére. A kezelő készüléknek tartályban levő és előírt hőmérsékletű vizet tartalmazó víztere, a nemi utakba bevezethető és előnyösen enyhén ívelt tengelyű szárral bíró szórófeje, valamint a vízteret a szórófejjel összekötő és csappal elzárható flexibilis csővezetéke van, a vizet magában foglaló tartály pedig a kezelendő személy elhelyezésére szolgáló kezelő asztalnál magasabb pozícióban van. A nőgyógyászati gyakorlatban igen sokszor előforduló feladat a méhszáj-hámszövet kóros elváltozásainak megelőzése vagy utókezelése. A hámszövet regenerálására általában orálisan vagy helyileg alkalmaznak különböző vegyszereket, esetleg oly módon, hogy ezeket fizikoterápiás vagy mechanikus beavatkozásokkal is kiegészítik. A nőgyógyászok számára régóta okoz gondot az a körülmény, hogy a külvilággal csaknem szabadon érintkező és elszarusodó hámrétegtől mentes felszínnel rendelkező méhszáj, sőt maga a méhnyak is igen gyakran kerülhet lobos vagy egyéb megbetegedéses állapotba. Különösen gyakran lépnek föl a hámszövet pótlódásának zavarát mutató megbetegedések, és nem ritkák az ezekből kifejlődő daganatok sem. A vízgyógyászati elveken alapuló kezelések régóta ismertek, szinte az emberiség történetével egyidősek. E módszerek szerepét egy időben lebecsülték, manapság azonban egyre több területen ismét „fölfedezik”. A kemikáliák formájában alkalmazott gyógyszereket ui. nem egyszer fölösleges mennyiségben használják, és ennek következtében sok beteg bizonyos kemikáliákkal szemben rezisztenssé válik, amivel együtt jár az újabb gyógy- S szeres kezelések hatástalansága. Régóta ismeretes — és öblítő víznek a nemi utakba való juttatásán alapszik — a házilag és hagyományosan alkalmazott ún. irrigálás. A szakorvosi tapasztalat egyértelműen megállapította, hogy ennek gyógyító hatása 10 nem számottevő. Ennek több oka van. Egyfelől túlságosan csekély mennyiségű vízzel hajtják végre, a víz hőfoka nem állandó, annak ellenőrzése megoldatlan, másfelől pedig az alkalmazott eszközök bizonytalan tisztasága miatt az eljárás nem tekinthető sterilnek. Kedve- 15 zőtlen az is, hogy a hagyományos irrigálást nem kellően szabályozott viznyomással és nem megfelelő testhelyzetben hajtják végre, és ezért e módszertől nem is várható el megfelelő gyógyító hatás. A szakorvosi tapasztalat olyan statisztikai adatok 20 birtokában van, amelyek arra engednek következtetni, hogy bizonyos daganatos megbetegedéseket megelőzően számos esetben először szöveti elváltozások jönnek létre. Nagyszámú betegen végzett szűrővizsgálatok mutatják, hogy a szűrt betegek több mint 10%-ánál lehet nem 25 kívánt elváltozásokat a méhszájon tapasztalni. Egy magyarországi kimutatás szerint például 17 000 szűrés alapján hámelváltozást több mint 15%-ban lehetett tapasztalni, míg további hystológiai vizsgálattal ki 30 lehetett mutatni, hogy e 15% további közel 8%-a rákos 178427
