178422. lajstromszámú szabadalom • Növények kezelésére alkalmas mikroelem-kompozíció, továbbá eljárás polihidroxi-Ó,ŕ-dikarbonsavak előállítására

5 178422 6 reakció, amelynek eredményeként a hosszabb láncú poli­­hidroxi-a,w-dikarbonsavakból rövidebb láncú poli­­hidroxi-*,to-dikarbonsavak képződnek. Ha az oxidá­ciót túl hosszú ideig végezzük, e rövidláncú polihidroxi­­-a,co-dikarbonsavak tovább oxidálódnak, és komplex­képzésre alkalmatlan anyagokat (oxálsav, széndioxid) szolgáltatnak. A kénsav és salétromsav elegyével végzett reakció során tehát a reakcióelegy komplexképző kapa­citása maximumgörbe szerint változik; a görbe felfutó szakasza a komplexképző polihidroxi-a,co-dikarbon­­savak kialakulásának és esetleges láncrövidülésének fo­lyamatát, leszálló ága pedig a láncrövidülés folytatódá­sát és a komplexképzésre alkalmatlan túloxidált termé­kek megjelenését képviseli. A reakcióelegy tehát minden esetben több termékkomponenst tartalmaz. Az egyes komponenseket kívánt esetben ismert módszerekkel, például kromatográfiás eljárással elkülöníthetjük egy­mástól; abban az esetben azonban, ha a kialakított poli­­hidroxi-oc.w-dikarbonsavakat mezőgazdaságban alkal­mazható komplexek előállítására kívánjuk felhasználni, az elegy tisztítására vagy a tiszta komponensek elkülö­nítésére nincs szükség. A túloxidált termékek megjele­nésének, illetve felhalmozódásának megakadályozása érdekében úgy járunk el, hogy időről időre megvizsgál­juk a reakcióelegy komplexképző kapacitását, és meg­határozott komplexképző kapacitás elérésekor leállít­juk a reakciót. Eljárhatunk úgy is, hogy adott paramé­terek (kiindulási anyag, reakcióhőmérséklet, savössze­tétel) esetére előkísérlettel felvesszük a komplexképző kapacitás időbeli változását mutató görbéket, és ezután a reakcióidőt a felvett görbéből meghatározott értékre állítjuk be. A komplexképző kapacitás időbeli változá­sára vonatkozó adatokat a 2. táblázatban ismertetjük. E kísérletekben kiindulási anyagként glükózt, fruktózt, illetve répacukrot, oxidáló savkeverékként pedig 65%-os salétromsav, 96%-os kénsav és víz 40: 15:45 arányú elegyét használtuk fel, és a reakciót 75 C°-on végeztük. A 2. táblázatban összehasonlítás céljából a 24%-os salétromsavval 100 C°-on végzett oxidáció során meg­határozott adatokat is közöljük. 2. táblázat Reakcióidő óra Komplexképző kapacitás Glükóz Fruktóz Répacukor a) b) a) b) a) b) 0,5 0,1 2,7 0 2,7 0 2,8 1 2,1 2,8 1,9 2,8 1,9 2,9 2 2,2 2,7 2,1 2,7 1,9 2,7 4 2,2 2,7 2,0 2,8 1,8 2,6 aj oxidálás salétromsavval b) oxidálás savkeverékkel Általában előnyös, ha a reakciót a komplexképző ka­pacitás maximumának elérésekor (vagy ahhoz közel eső időpontban) fejezzük be ; abban az esetben azonban, ha a kapott termékelegyet bórkomplexszé kívánjuk alakí­tani, előnyösebben járunk el, ha a reakciót már a maxi­mum 40—50%-ának megfelelő komplexképző kapacitás elérésekor leállítjuk. A találmány szerinti eljárásban 1 mól monoszacharid oxidálásához 4—7,6 mól salétromsavat és 0,1—8 mól kénsavat használunk fel. Ugyanezek az arányok érvé­nyesek oligoszacharidok átalakításakor is ; ekkor a sav­mennyiségek értelemszerűen 1/x mól oligoszacharidra vonatkoznak, ahol x az oligoszacharid molekulában levő monoszacharid egységek számát jelenti. Az oxidá­ciót vizes közegben hajtjuk végre. A víz mennyiségének legalább a kiindulási mono- vagy oligoszacharid oldásá­hoz elegendőnek kell lennie. Amennyiben a salétrom­savat 65%-os vizes oldat, a kénsavat pedig 96%-os vizes oldat formájában használjuk fel, a salétromsavat és a kénsavat célszerűen 4 : 1—4 : 2 súlyarányban elegyítjük egymással. Répacukor oxidálásakor kiemelkedően elő­nyösnek bizonyult a 45 súlyrész vizet, 40 súlyrész 65%-os salétromsavat és 15 súlyrész 96%-os kénsavat tartalmazó elegy alkalmazása. Az oxidációs reakcióban termékként képződő dikar­­bonsavakat kívánt esetben semlegesítjük. Amennyiben a kapott polihidroxi-a,w-dikarbonsavakat fémkomplexek képzésére kívánjuk felhasználni, a semlegesítésre elen­gedhetetlenül szükség van, erősen savas közegben ugyanis fémkomplexek nem képezhetők. A semlegesítés­hez ammonium-, alkálifém- vagy alkáliföldfém-báziso­­kat, illetve bázikus sókat, például ammóniumhidroxidot, káliumkarbonátot, nátriumhidrogénkarbonátot és ha­sonlókat használhatunk fel. Különösen előnyösen alkal­mazhatunk ammonium- és/vagy káliumhidroxidot, -karbonátot és/vagy -hidrogénkarbonátot; a beépülő ammonium-, illetve kálium-ionok ugyanis kedvező ha­tást fejtenek ki a növény növekedésére. A találmány tárgya tehát továbbá eljárás (I) általános képletű vegyületek — ahol n és X jelentése a fenti —, illetve a megfelelő szabad savak előállítására mono­­és/vagy oligoszacharidok salétromsavas oxidációja út­ján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 1 mól monoszacharidot, illetve 1/x mól oligoszacharidot (ahol x az oligoszacharid molekulában levő monoszacharid egységek számát jelenti) vizes közegben 4—7,6 mól salétromsav és 0,1—8 mól kénsav elegyével oxidálunk előre meghatározott komplexképző kapacitás eléréséig, majd a reakciót leállítjuk, és kívánt esetben a kapott di­­karbonsavakat ammonium-, alkálifém- és/vagy alkáli­­földfém-bázisokkal vagy bázikus sókkal semlegesítjük. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagok­ként igen előnyösen használhatunk fel cukorgyári mel­léktermékeket (például ,,hidrol”-t), amelyek különféle azonosítatlan, szennyezett olígoszacharidokat tartal­maznak. A találmány szerinti eljárással ezekből a hulla­dékanyagokból kiváló komplexképző sajátságokkal ren­delkező termékelegyet állíthatunk elő. Ezt a termék­elegyet igen előnyösen használhatjuk fel a találmány szerinti újtípusú mikroelem-kompozíciók mikroelem­komplexeinek előállítására. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A teljesség ér­dekében a fémkomplexek előállítására is közlünk példá­kat. 1. példa Visszafolyató hűtővel, keverővei, gázelvezető csonk­kal ellátott lombikba 68,4 súlyrész répacukrot (kereske­delemben kapható minőségű kristálycukrot) és 20 tér­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom