178417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés komposztálásra
5 178417 6 a légbeszívó ventillátorral. így a hőmérséklet ismert értéke felhasználható akár friss, akár keringtetett levegőmennyiség célszerűen automatikus szabályozására, amely levegőmennyiséget a komposztálás során a ventillátor szállítja a reaktoron és a hulladék-iszapkeveréken keresztül. A levegőmennyiség fenti módon történő szabályozása abból következik, hogy a komposztálandó anyagok rendelkezésére bocsátott levegőoxigén mennyisége meghatározza a reaktor belsejében folyamatosan lejátszódó exoterm oxidációs folyamat kinetikáját. Következésképpen a ventillátor teljesítményszabályozást biztosít. A találmány szerinti berendezés egyik különösen előnyös kiviteli alakja értelmében a reaktor belsejében uralkodó hőmérséklet mérésére két műszer van elrendezve, mégpedig úgy, hogy az egyik érzékelő a reaktor bemenetéhez, a másik pedig a kimenetéhez van felszerelve. A reaktor bemenete és kimenete csővezetékkel van egymással összekötve, amelyre egyrészt a ventillátor, másrészt pedig egy elektromos vezérlésű csőszelep van csatlakoztatva. Ez utóbbi az első hőmérsékletérzékelővel van összekötve és ezen érzékelő által van vezérelve, míg a második hőmérsékletérzékelő a ventillátor üzemét vezérli. Az elektromos vezérlésű csőszelepnek két lehetséges állása van: az első állásban, vagyis amikor a hőmérséklet a bemenetnél túl magas, a csőszelep lezárja a csővezetéken keresztül történő áramlást és csak a ventillátor által beszívott friss levegőt engedi be a reaktor belsejébe. A második állásban, vagyis mikor a hőmérséklet túl alacsony, a csőszelep szabaddá teszi a levegőkeringtetés útját a csővezetéken keresztül, így a ventillátor most meleg, visszacirkuláltatott levegőt szállíthat a reaktorba. A második érzékelő, amely a reaktor kimeneténél méri a hőmérsékletet, túl alacsony hőmérséklet esetén működésbe hozza, ill. felgyorsítja a ventillátort, ellenkező esetben pedig megállítja, ill. fékezi azt. A csővezeték, amely összeköti a reaktor bemenetét és kimenetét, előnyösen kondenzvíz-leválasztóval van ellátva. A komposztálási folyamat kedvező végbemenetelének biztosítására, amely folyamat megfelelő mennyiségű és a komposztálandó anyagokban jól eloszlatott levegő-, ill. oxigénellátást igényel, a találmány szerinti berendezés hulladékdaraboló eszközökkel van felszerelve, amelyek több acélláncból állnak. Ezek hossza lényegében azonos a saját tengelye körül forgó reaktor sugarával és ezen láncok egyik végükkel a reaktor belső falára vannak rögzítve, míg másik végük szabadon marad. A lágy, nedves és inhomogén hulladéktömeg hatékony feldarabolásának biztosítására ily módon mozgékony, egyúttal hajlékony és viszonylag nehéz eszközöket alkalmazunk. Az eloszlatásra hagyományosan alkalmazott lapátok, akár a reaktor falára, akár központi tengelyre voltak felszerelve, sem hajlékonyak, sem pedig igazán mozgékonyak nem voltak és tulajdonképpen nem voltak képesek, csak az összetapadt hulladéktömeg durva „felszántására”, a kívánt feldarabolás biztosítása nélkül. Ezzel szemben a reaktor falára rögzített lánc a reaktor saját tengelye körüli forgása során először rendezetlenül elvegyül a hulladékban, majd amikor rögzítési pontja fokozatosan kiemelkedik, mintegy utat vág a hulladékban, amelyből szinte kitépődik, közben pedig folyamatosan állandóan változtatja irányát, ily módon a hulladéktömeg feldarabolódik, különösen a felszínen. Célszerű a láncok hosszúságát úgy meghatározni, hogy az ne haladja meg a csőszerű reaktor sugarát, annak érdekében, hogy a láncok ne gubancolódjanak össze és hogy ne zúzzák szét a hulladékot a gereblyézésre emlékeztető eloszlatás helyett. Az egyik célszerű kiviteli alaknál a láncok négy egységből álló csoportokra vannak felosztva, amely egységek egymástól egyenlő távolságra vannak a reaktor belső kerületén rögzítve, az egyes csoportok pedig a reaktor hosszában egymástól 1—2 m-es távolságra vannak felszerelve. Egy másik célszerű kiviteli alaknál mindegyik négy láncból álló csoport a szomszédos csoporthoz képest a reaktor belső kerületén ugyanazon irányban 10—20°-os eltolással van felszerelve. A találmány szerinti berendezés további előnyeit és ismérveit részletesebben rajz alapján ismertetjük, ahol a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti berendezés főbb elemeit tünteti fel, vázlatosan, keresztmetszetben; a 2. ábra a reaktoron keresztül átvezetett levegőmennyiség szabályozását biztosító szerkezeti elemeket mutatja; a 3. ábra hulladékkal töltött és négy, egymástól a kerület mentén egyenlő távolságra rögzített lánccal felszerelt reaktor keresztmetszete ; a 4. ábra az előbbi metszetet mutatja a reaktor 30— 40°-os tengely körüli elfordulása után. Az 1. ábrán látható találmány szerinti berendezésnek 10 aprító-zúzó berendezése és 20 extrudáló szerkezete van, amelyek az összezúzott 11 hulladékot, illetve az átsajtolt 21 iszapot 30 szállítószalagra szórják. Ez utóbbi 41 adagolótölcsér fölé torkollik, amely 40 reaktor belsejébe vezet, annak adagoló végén keresztül. A 40 reaktor másik végén 42 ürítő nyílás van, amelyen keresztül a gyártott komposzt távozik. A 40 reaktor lényegében vízszintes, esetleg csekély dőlése lehet az ürítés irányában. A reaktor 43 vezetősínek révén 44 aljzatra fekszik fel. A 40 reaktor forgását 50 motorral összekötött 51 fogaskerék biztosítja 45 fogaskoszorú közvetítésével, amely körülveszi a 40 reaktor testét. A 40 reaktor ürítő végén szabályozható teljesítményű 60 légbeszívó szerkezet (ventillátor) van felszerelve. Teljesítménye a 40 reaktor belsejében uralkodó hőmérséklet függvényében változtatható, amelyet folyamatosan vagy szakaszosan 61 mérőműszer érzékel. A 2. ábra a találmány szerinti berendezés egyik célszerű kiviteli alakjának keresztmetszetét tünteti fel, mégpedig a levegőellátás szabályozását biztosító egységet. Itt két, Tj és T2 hőmérsékletérzékelő műszer látható, amelyek a 40 reaktor bemenete, illetve kimenete közelében vannak felszerelve. A 40 reaktor bemenetét és kimenetét levegőszállító 62 csővezeték köti össze, amely célszerűen 63 kondenzvízleválasztóval van ellátva. A 60 ventillátor az őt vezérlő T2 hőmérsékletmérő műszerrel van összekötve, a T, hőmérsékletérzékelő műszer pedig a 70 csőszelepet vezérli. Ez utóbbi a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
