178413. lajstromszámú szabadalom • Adagolóberendezés folyadékok kimérésére, különösen folyékony vegyszerek adagolására, főleg betonkeverő berendezéshez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY 178413 Bejelentés napja: 1979. V. 29. (AA—930) Nemzetközi osztályozás: G 01 F 23/10 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. XII. 31. B 65 B 3/30 B 65 B 37/02 Feltalálók : Szabadalmas : Botond Gábor villamos üzemmérnök, Dunaújváros 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, Fekete Mihály építőgépész mérnök, Dunaújváros Dunaújváros Juhász Péter gépész üzemmérnök, Dunaújváros Adagolóberendezés folyadékok kimérésére, különösen folyékony vegyszerek adagolására, főleg betonkeverő berendezésekhez 1 2 A találmány tárgya adagolóberendezés folyadékok kimérésére, különösen folyékony vegyszerek adagolására, főleg betonkeverő berendezésekhez. A betongyártás folyamatában — a technológiai fejlődés eredményeképpen — egyre nagyobb mértékben kerül sor a beton fizikai és kémiai tulajdonságait megváltoztató vegyszerek felhasználására. A vegyszereket általában folyékony formában adagolják. A betonhoz adagolt vegyszerrel elérni kívánt hatás 10 általában csak akkor biztosítható megfelelően, ha az adott vegyszert pontosan az előírt mennyiségben adagolják, tehát ha a vegyszer bemérése és a nyersbetonba való juttatása a külső körülményektől független és az időben állandó pontossággal történik. Folyadékok kimérésére ismeretesek különféle adagolóberendezések . Az egyik ismert adagolóberendezésnél a folyadék kimérését időmérésre vezetik vissza oly módon, hogy meghatározott folyadékszállítási sebességgel járatott 20 adagolószivattyúval a kívánt mennyiségnek megfelelő ideig adagolják a folyadékot a kívánt helyre. Az adagolási időt időrelével határozzák meg. Hiányossága ennek a berendezésnek, hogy az adagolás pontossága nagy mértékben függ különféle paraméterektől, például a kimérendő folyadék viszkozitásától, az adagolószivattyú szállítási sebességének változásaitól, a nyomás- és hőmérsékletviszonyoktól stb., ezért állandó ellenőrzésre van szükség. Ezt a gyakorlatban például úgy oldják meg, hogy az adagolószivattyú és az adagolás 30 helye közé átlátszó falú hengerként kialakított mérőedényt iktatnak, amelyen térfogatskála van a kimért mennyiség ellenőrzésére. Ez az intézkedés tovább bonyolítja az egyébként is meglehetősen összetett be- S rendezést, mivel a kimérési eltérések korrigálásához további segédberendezésekre van szükség. Ugyanakkor a berendezés nem automatizálható teljesen, mivel a mérőedény leolvasásához és a szükséges beavatkozások végrehajtásához emberi jelenlét szükséges. Egy másik ismert berendezésnél a kimérni kívánt folyadékot súlyméréssel adagolják. A folyadék hőmérsékletfüggő viszkozitásának változásai ennél a megoldásnál is befolyásolják a kimérés pontosságát. További problémát jelent a mérőedényben maradó 15 (annak falára tapadó, ragadó) anyag, amelynek felhalmozódása az idővel változó és egyre növekvő kimérési hibát eredményez. Ez az edények gyakori tisztításával sem küszöbölhető ki maradéktalanul. Ismeretesek olyan berendezések is, amelyeknél a befogadó folyadékot (víz) adagolószelepen vezetik át, amelyben az áramló folyadék szívóhatásának kihasználásával közvetlen beszívással történik az adagolni kívánt folyadék (vegyszer) kimérése és a befogadó folyadékba (víz) való juttatása. Ez a megoldás amiatt is 25 problematikus, hogy nincs mód az adagolás pontosságának egyszerű ellenőrzésére. Ezen túlmenően a hőmérsékletfüggő viszkozitás itt is hibaforrás. Nehézséget okoz az is, hogy az adagolt vegyszer eltömődéseket okozhat, ami ugyancsak rontja a kimérés pontosságát. Az ismert berendezések általában bonyolultak, költ-178413
