178392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi fehérjét és szénhidrátot tartalmazó vizellenáló állati tápok előállítására formaldehides kezeléssel
3 178392 4 forschung 1972, 3. 84—88. old. megjelent közlemény szerint: a — malachitzöld (fertőtlenítőszer), — kálóméi (Hexamita intestinális Hagellata ellen), — Gabbrocol (Hexamita intestinális Hagellata ellen), — Hexa—Ex (Hexamita intestinális Hagellata ellen), — réz-szulfát (gomba elleni szer), — Thiobendazol (giliszták ellen), — Bradophen (baktericid, fungicid, virucid), — Neguron (parazitózis), — Yomesan (parazitózis), — Metilénkék (parazitózis) készítmények a — fiatal pontyok (Cyprinus carpio), — szivárványpisztrángok (Salmo. graidneri Rich), — kövi csíkok (Golio. golio. L.) hatásos gyógyszerei, amelyek alkalmazása nagy gondot és körültekintést igényel, mert pl.: a kálóméi kumulálódó súlyos méreg, vagy a Thiabendazol, amelynek túladagolása vesekárosodást okoz. Ezeket a gyógyszereket pontosan kell adagolni az állatoknak és nagyon fontos, hogy a vízbe ne oldódjanak be. Ezeket a hátrányokat szünteti meg a Humboldt Egyetem 126 439. sz. 1977. július 20-án beadott eljárása, amely különböző fajú és korú halfajták számára alkalmas pellet/granula formájú táplálék előállítására vonatkozik. Az eljárás lényege, hogy a megfelelő szemcseméretű hatóanyagokból kötőanyag alkalmazásával pelletet állít elő, majd morzsálás és frakcióra bontás által biztosítja a korcsoportoknak megfelelő szemcseméretű táplálékot. A Feedstoefs 1971. nov. 13-i számában lett közzétéve a Luisianai Állami Egyetem eljárása, amely szerint a keményítő zselatinálása biztosítja a tápok víz-ellenállását. A hatóanyagok néhány órán át nem oldódnak ki. Figyelemre méltó az 50—10235. sz. 1975-ben közzétett japán eljárás, amely szerint kazein-só alkalmazásával érik el, hogy a: — Bt, B2, B6, B(2 vitaminok — Niacin, pantoténsav, biotin — aminosavak és kolin, valamint a: — vas, magnézium, mangán, kobalt, réz, jód, — az antibiotikumok és az antioxidánsok a tápokból ne oldódjanak a vízbe, és ugyanakkor a vízi állatok könnyen emésszék meg a hatóanyagokat. A vízellenálló haltápok kidolgozása nagy feladat elé állítja a kutatókat és a haltenyésztőket. A CEPCI Symposium — Róma, 1975. május — ajánlást tett a FAO- nak a speciális tápgyártási és vizsgálati módszerek tanulmányozásának támogatására. A FAO a Nemzetközi Mezőgazdasági Kutató Intézetet (INRA — Párizs) bízta meg a vizsgálati metodikák kidolgozásával. Hasonló témával foglalkozik a 3 876 803 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, mely térhálósított külső felületű és vízoldható, gélállapotú fehérjeszerű belsőrészt tartalmazó halcsali előállítását írja le. E leírás szerint a vízoldható állati és növényi fehérjét, valamint szénhidrátot is tartalmazó zselatinos belső részt olyan összefüggő külső réteggel veszik körül, mely bőrszerű bevonatot képezve a vízoldhatóságot lecsökkenti. A bevonatot alacsony hőmérsékleten — 0— 22 °C-on — felületi formaldehides kezeléssel készítik el, meglehetősen nagy, 0,4—14%-os formaldehid koncentrációt alkalmazva. A bőrszerű réteg vízoldhatatlan gélt tartalmaz, melyben a proteinláncok összekapcsolódnak aldehidek, alumíniumszulfát, vagy más cserzőanyag hatására. Ez a külső, bőrszerű réteg mechanikai behatásokkal szemben kevéssé ellenálló, és így a horog által történő átszúráskor a fehérjeszerű belső rész anyagának egy része a vízbe kerül. A belső rész fehérjeszerű anyagaként vízoldható vagy vízben diszpergálható fehérjéket alkalmaznak, melyek előnyösen halenyv, halzselatin, részlegesen hidrolizált halfehérje vagy részlegesen hidrolizált növényi fehérje (pl. szójafehérje), tojásalbumin, oldható véralbumin stb. lehetnek. A feladat jelentőségét támasztja alá továbbá, hogy a Szovjetunió Találmányi Hivatala az 513 298 sz. szabadalomban oltalmat biztosított a granulált haltápok vízzel szembeni ellenállásának meghatározására alkalmas berendezésre. A magyarországi édesvízi haltenyésztésben néhány éve súlyos halbetegségek jelentkeztek. Különösen nagy gazdasági kárt okozott az Aeromonas punctata, köznapi nyelven a hasvízkór. Kezdetben egyetlen védekezési mód volt, nevezetesen: a tóból a halat lehalászták és egyedileg kezelték klorocid tartalmú injekcióval. Amikor az üzemek tapasztalták az eljárás hátrányait, áttértek egy másik módszerre, amely abból állott, hogy a gyógyszereket összekeverték a tápokkal és beszórták a tóba. Ennek a módszernek is számtalan hátránya volt, amelyek közül kiemelhető a hatóanyagveszteség, a környezeti szennyeződés és az, hogy nem volt biztosítva a gyógyszer dozírozása. Egy másik magyarországi kártétel a halaknál, amit a Bothriocephalus gow konsensis galandféreg okozott, és amelynek gyógyszerelése úgy történt, hogy a Devermin nevű készítményt a táplálékhoz hozzákeverték és a tóba szórták. Az alkalmazott eljárás hátránya a hatóanyagveszteségen és a dozírozási szakszerűtlenségen túl az volt, hogy a Devermin a halak testére tapadva és felszívódva súlyos idegrendszeri elváltozásokat okozott. Magyarországon a haltenyésztés nagy fejlődésnek indult. A halak élettere és biológiai sajátságuk következtében nem elégséges, hogy a táplálásukhoz vagy a gyógyszereléshez szükséges hatóanyagokat összekeverjük, vagy szokványos sajtolási technológiával pelletet vagy granulát állítsunk elő, mint azt egyéb állatfajok esetében teszik, mert ezek a tápféleségek vízbe jutva pár perc alatt szétesnek, a tápanyagok egy része azonnal feloldódik, a takarmány finom szemcsés része összekeveredik a tófenék iszapjával, majd gyors bomlásnak indul. Az erjedési folyamat következtében a halak számára oly fontos oxigén felhasználásra kerül, az anaerob mikroorganizmusok elszaporodnak és a víz biológiai egyensúlya megbomlik. Ezáltal a halak számára rosszabb feltételek jönnek létre, mintha egyáltalában nem adtunk volna táplálékot a részükre. Találmányunk kidolgozásakor célul tűztük ki olyan vízellenálló haltáp előállítását, mely alkalmas vízben élő állatok táplálására, illetve gyógykezelésére és amely az ismert megoldások hátrányait kiküszöböli. Találmányunk szerint egyszerű eljárást dolgoztunk ki pellet (granula) formájú tápok előállítására, melynek során alapanyagként növényi eredetű natív fehérjéket — különböző liszteket, így búza-i árpa-, kukoricalisztet és anorganikus hordozóra felvitt formaldehidet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
