178339. lajstromszámú szabadalom • Üveges réteges testekhez felhasználható polimerlapok és eljárás előállításukra
5 178339 6 (hidroximetil)-l-butanol, 1,2,4-butántriol, 1,2,6-hexántriol, 2,2-bisz(hidroximeti])-l,3-propándiol vagy szorbit és alifás dikarbonsavak, például malonsav, borostyánkősav, glutársav, adipinsav, szuberinsav vagy szebacinsav reakciójával kialakított poliészter-poliolok vagy gyűrűs éterek, például etilénoxid, 1,2-propilénoxid vagy tetrahidrofurán felhasználásával kialakított poliéterpoliolok. Az elágazó láncú poliolok molekulasúlya előnyösen körülbelül 250—4000, célszerűen körülbelül 450—2000 lehet. Monomerekként különféle poliizocianátok és poliolok elegyeit is felhasználhatjuk. Különösen előnyösen alkalmazhatjuk hőre keményedő poliuretánokként a korábban idézett 3 979 548 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett termékeket. Hőre lágyuló polimerként előnyösen olyan poliuretánokat alkalmazunk, amelyek lineáris makromolekulákból állnak. E polimerek kialakításához diol-monomerekként például alifás poliészter-diolokat, így dikarbonsavak, például malonsav, borostyánkősav, glutársav, adipinsav, szuberinsav vagy szebacinsav és diolok, például 1,2-etándiol, 1,2-propándiol, 1,3-propándiol, 1,2- -butándiol, 1,3-butándiol, 1,4-butándiol, 2,2-dimetil-1,3-propándiol, 1,6-hexándiol, 2-metil-2,4-pentándiol, 3-metil-2,4-pentándiol, 2-etil-l,3-hexándiol, 2,2,4-trimetil-l,3-pentándiol, dietilénglikol, trietilénglikol, polietilénglikolok, dipropilénglikol, tripropilénglikol, polipropilén-glikolok, 2,2-bisz(4-hidroxi-ciklohexil)-propán vagy elegyeik reakciójával kialakított poliészter-diolokat használhatunk fel. A poliészter-diolok molekulasúlya előnyösen körülbelül 500—4000, célszerűen körülbelül 1000—2000 lehet. A hőre lágyuló poliuretánokat továbbá etilénoxid, 1,2-propilénoxid, tetrahidrofurán és hasonló vegyületek felhasználásával kialakított, a fenti tartományon belüli molekulasúlyú poliéter-dioiok és a megfelelő izocianátok reakciójával is előállíthatjuk. Izocianát-reagensként kétértékű alifás izocianátokat, például hexán-1,6-diizocianátot, 2,2,4- és 2,4,4-trimetil-hexán-l,6-diizocianátot, l,3-bisz(izocianáto-metil)-benzolt, bisz(4-izocianáto-ciklohexil)-metánt, bisz(3-metil-4-izocianáto-ciklohexil)-metánt, 2,2-bisz(4-izocianáto-ciklohexilj-propánt és 3-izocianátometil-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianátot használhatunk fel. A találmány szerinti előregyártott polimer lapokat különféle módszerekkel alakíthatjuk ki. Eljárhatunk például úgy, hogy a hőre lágyuló anyagból kialakított szilárd filmre felvisszük a hőre keményedő polimert képező folyékony monomer-elegyet, majd a monomerelegy kikeményítésével kialakítjuk a hőre keményedő filmet a hőre lágyuló film felületén. A hőre lágyuló műanyagfilmet tetszés szerinti ismert módon, például öntéssel vagy extrudálással állíthatjuk elő. Az előregyártott polimer lapokat úgy is kialakíthatjuk, hogy egy megfelelő, szükség esetén a kész lap lefejtését lehetővé tevő bevonattal ellátott szubsztrátumra egymás után felvisszük a hőre keményedő, illetve a hőre lágyuló műanyagréteget képező folyékony monomerelegyet. Szubsztrátumként üveget is felhasználhatunk. Az előregyártott polimer lapokat egy előnyös módszer szerint a következőképpen alakítjuk ki: a polimer lap lefejtését lehetővé tevő réteggel bevont, mozgó üveglapra keskeny, nyújtott réssel ellátott öntőfej felhasználásával felvisszük a hőre keményedő poliuretánt képező monomer-elegyet. A monomer-elegy felviteléhez előnyösen a 783 343 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt módszert és berendezést alkalmazzuk. A monomerek polimerizációját melegítéssel gyorsíthatjuk. A szilárd, hőre keményedő poliuretán film kialakulása után a hőre lágyuló poliuretán megfelelő oldószerrel készített oldatát ugyanilyen módon felvisszük az előző lépésben kialakított, hőre keményedő poliuretánfilmre. Az oldószer elpárolgását melegítéssel gyorsítjuk. Az oldószer elpárolgása után a hőre keményedő poliuretán film tetején az első réteghez erősen kapcsolódó, szilárd, hőre lágyuló poliuretán film alakul ki. A fenti eljárás egy módosított változatában a hőre keményedő poliuretán filmre a hőre lágyuló poliuretán filmet képező oldószermentes monomer-elegyet visszük fel. E művelet előnye az, hogy az oldószer eltávolítására nincs szükség. Más szempontból vizsgálva az oldószeres polimeroldat felvitele azért előnyösebb az utóbbi módszernél, mert ekkor könnyebben szabályozhatjuk a hőre lágyuló polimer képződését. Abban az esetben ugyanis, amikor a hőre lágyuló polimer filmet a hőre keményedő polimer filmre felvitt monomer-elegy reakciójával alakítjuk ki, változó lánchosszú poliuretánok képződhetnek, ami a film minőségének ingadozásához vezethet. A fent ismertetett módszerek bármelyikét felhasználhatjuk egybefüggő előregyártóit lapok előállítására. A hőre lágyuló és hőre keményedő polimer közötti határfelületi réteg jellege és szerkezete a polimer lap előállításmódjától és a felhasznált komponensektől függően változik. így például ha a szilárd, hőre keményedő polimer filmre a hőre lágyuló polimer filmet a kész polimer oldatából visszük fel, az oldószer duzzaszthatja a hőre keményedő film felületét, és ekkor az oldószer elpárolgása során kialakuló szilárd, hőre lágyuló polimer film részlegesen behatolhat a hőre keményedő film felszínébe. Ha az egymással érintkezésbe hozott hőre keményedő és hőre lágyuló polimerek reakcióképes csoportokat tartalmaznak, a kétféle anyag kapcsolatát határfelületi kémiai kötések is biztosíthatják. A kétféle polimer összetapadása továbbá fizikai felületi adhézió eredménye is lehet. A találmány szerinti előregyártott lapot üveges réteges testek kialakítására használhatjuk fel. Az 1. ábrán a találmány szerinti előregyártott lap felhasználásával kialakított üveges réteges test keresztmetszetét mutatjuk be. A 2. ábrán az előzőtől eltérő típusú, de ugyancsak a találmány szerinti előregyártott lap felhasználásával kialakított üveges réteges test keresztmetszetét mutatjuk be. Az 1. ábrán a találmány szerinti előregyártott polimer lap felhasználásával kialakított üveges réteges test keresztmetszetét mutatjuk be. Az 1. ábrán bemutatott réteges biztonsági üveg 1 üveglapból, például közönséges szilikátüvegből (így öntött üveglapból) vagy temperált vagy kémiailag szívósított szilikátüvegből, továbbá az 1 üveglaphoz 2a hőre lágyuló poliuretán-ragasztóréteggel tapadó 2 előregyártott polimer lapból áll. A 2a ragasztóréteg hő és nyomás hatására az 1 üveglap felületéhez tapad, és ott szilárd és tartós kötést képez. A 2a hőre lágyuló, körülbelül 0,05 mm vastag poliuretán ragasztóréteg körülbelül 0,5 mm vastag 2b hőre keményedő poliuretán réteghez kapcsolódik. Ez az utóbbi réteg meg jelentős mértékű elhajlításkor is nagymértékű rugalmas deformációkra képes anélkül, hogy maradandó alakvál5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
