178321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-hidroxidibenzo [b, d ] piránok előállítására
7 178321 8 farkuk a henger egyik végén kinyúljék. A hengert úgy helyezzük el, hogy az egér farka simán ráfeküdjék egy rejtett hősugárzó lámpára. A kísérlet kezdetén egy aluminium-zászlócska a lámpa felett elfordul és lehetővé teszi, hogy a sugár áthatoljon egy résen, így a gyújtópont a farokra esik. Ezzel egyidőben egy időmérő szerkezet működésbe lép és meghatározza az egy farokrángásig eltelt időt. A kezeletlen egerek rendszerint a lámpával való megvilágítás után 3—4 másodperccel reagálnak. A védettség ideje 10 másodperc. Mindegyik egeret morfinnal és a vizsgálandó hatóanyaggal való kezelés után 0,5 és 2 órával vizsgáljuk. Morfin MPE50=3,2—5,6 mg/kg (s. c.) c) Farokbemerítéses módszer Ez a vizsgálat Benbasset és mtsai., Arch. int. Pharmacodyn., 122, 434 (1959) által kifejlesztett tartályos módszer módosított változata. Charles River CD—1 törzsbeli (19—21 g súlyú) hím fehéregereket megmérünk és azonosítás céljából megjelölünk. Általában öt állatot alkalmazunk minden egyes csoportban és mindegyik állat saját kontrolljaként szolgál. Általános védelmi célból először az új vizsgálandó hatóanyagokat adjuk be 56 mg/kg-os adagokban intraperitoneálisan vagy szubkután 10 ml/kg térfogatban. A vizsgálandó anyaggal való kezelést megelőzően és 0,5, valamint 2 órával ezután minden egyes állatot hengerbe teszünk. Az egyes hengerek nyílásokkal vannak ellátva megfelelő szellőzés biztosítására és egy nylon-tamponnal vannak elzárva, amelyen keresztül az állatok farka kinyúlik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk és az egér farkát teljesen bemerítjük egy állandó hőmérsékletű (56 C°-os) vízfürdőbe. A végpontot minden egyes kísérletnél az egér farkának, amely egy reagáló motorhoz kapcsolódik, erőteljes rángása vagy görcsös összehúzódása jelzi. Egyes esetekben a végpont kevésbé erőteljes a hatóanyag beadása után. Nem kívánt szövetkárosodás elkerülése érdekében a kísérletet befejezzük és az egér farkát kiemeljük a vízfürdőből 10 másodpercen belül. A reagálásig eltelt időt másodpercben meghatározzuk 0,5 másodperces pontossággal. A védőanyagok vizsgálatával párhuzamosan vivőanyag-kontrollt és ismert hatású szabvány-kontrolit készítünk. Abban az esetben, ha egy vizsgálandó anyag hatása a 2 órás vizsgálati pontnál nem ér el egy alapérték-szintet, a reagálásig eltelt időket 4 és 6 óra után vizsgáljuk. Egy végső mérést 24 óra elteltével végzünk akkor, ha a vizsgálati nap végén még hatást észlelünk. Vegyszer okozta fájdalomátvivő ingereket alkalmazó kísérlet Rángást okozó fenilbenzokinon ingerlő hatásának elfojtása 5—5 Carworth Farms CF—1 egérből álló csoportokat szubkután vagy orálisan sóoldattal, morfinnal, kodeinnel vagy a vizsgálandó vegyülettel kezelünk. Húsz perccel (ha a kezelés szubkután történt) vagy ötven perccel (ha a kezelés orálisan történt) később minden egyes csoport állatait intraperitoneálisan fenilbenzokinon-injekciókkal kezeljük. Ez a vegyület, mint ismeretes, hasgörcsöt előidéző szer. E görcsokozó szer befecskendezése után 5 perccel kezdődően 5 percig vizsgáljuk azt, hogy jelentkeznek vagy sem görcsök az állatoknál. Meghatározzuk a vizsgált anyagnak a görcs elfojtásához szükséges MPEjo nagyságát (MPE=maximum possible effect=legnagyobb lehetséges hatás). Szorítás okozta fájdalomingereket alkalmazó kísérlet Hatás a Haffner-féle farokbecsípéssel előidézett fájdalomra A Haffner-féle módszer, Experimentelle Prüfung schmerzstillender Mittel, Deutsch. Med. Wschr., 55, 731—732 (1929) módosított változatát alkalmazzuk annak megállapítására, hogy a vizsgálandó hatóanyag milyen hatást gyakorol a farok beszorítása útján okozott fájdalominger által előidézett támadó reakciókra. Erre a célra (50—60 g súlyú) Charles River (Sprague-Dawley) CD törzsbeli hím fehér patkányokat használunk. A hatóanyaggal való kezelés előtt, majd 0,5, 1, 2 és 3 órával a kezelés után egy Johns Hopkins-féle 7,5 cm-es „bulldog” csíptetőt szorítunk a patkányok farktövére. Az egyes kísérletek végpontját a fájdalomingert kiváltó tárgy ellen irányuló támadás és harapás jelzi. A támadásig eltelt időt, az úgynevezett lappangási időt, másodpercekben mérjük. A csíptetőt 30 másodperc után eltávolítjuk abban az esetben, ha támadó magatartás nem jelentkezik az állatoknál és a lappangási időt 30 másodpercnek vesszük. Morfin hatásos 17,8 mg/kg esetén (i. p.). Villamos áram által kiváltott fájdalomátvivő ingereket alkalmazó kísérlet „Rángó-ugró” kísérlet Tenen-féle módszer egy változatát alkalmazzuk a fájdalomküszöb meghatározására, Psychopharmacologia, 12, 278—285 (1968). Erre a célra (175—200 g súlyú) Charles River (Sprague-Dawley) CD törzsbeli hím albínó patkányokat használunk. A hatóanyag beadása előtt mindegyik patkány lábait 20%-os glicerol/sóoldatba mártjuk. Az állatokat ezután egy kamrába viszszük és lábukra egy sorozat 1 másodpercig tartó elektromos sokkot adunk 30 másodperces időközökben, miközben növeljük az áramerősséget. Az alkalmazott áramerősségek 0,26, 0,39, 0,52, 0,78, 1,05, 1,31, 1,58, 1,86,2,13,2,42,2,72 és 3,04 mA nagyságúak. Mindegyik patkány esetében megvizsgáljuk azt, hogy az állatoknál a) van-e rángás, b) jelentkezik-e vinnyogás és c) történik-e ugrás vagy gyors előremozgás a sokk hatására. Növekvő erősségű sokk hatásának teszünk ki minden egyes patkányt közvetlenül a hatóanyaggal való kezelés előtt és a kezelés után 0,5, 2,4 és 24 órával. A fenti kísérletek eredményeit a legnagyobb lehetséges hatás százalékaként (MPE%) adjuk meg. Mindegyik csoport MPE%-át statisztikusan összehasonlítjuk a szabvány szerinti MPE%-kal és a kezelés előtti kontroliértékekkel. Az MPE%-ot a következő egyenlet szerint számítjuk : kísérleti idő—kontroli-idő MPE%=--------------------------------------------x 100. figyelembe vett idő—kontroli-idő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
