178314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtakarékos, esztétikus gázellátó berendezés létesítésére, különösen paneles és alagútzsalus épületekben
3 178314 4 resztmetszetét jelentősen megnövelte. Ez együtt járt a felhasznált anyag (fém) mennyiségének, valamint a szerelés költségeinek növekedésével, ezenfelül az épületeken belül is falon kívül szerelt, jól látható, a helyiségek esztétikáját nem egyszer zavaró csőhálózatot eredményezett (a gázvezetékeket biztonsági okból nem lehet falhoronyban, bevakolva elhelyezni). A csövek mechanikai rögzítéséhez használt rögzítőelemeket jelentős munkával kellett a falba bevésni — mindig utólag — és a vezetékeknek a falsíkon történő keresztülvezetése nagyfelületű áttöréseket igényelt. Mindezek elsősorban paneles és alagútzsalus épületeknél okoztak jelentős nehézségeket, növelték a költségeket, és a szereléshez szükséges időt. A szolgáltatási nyomás alacsonyan tartása természetesen meghatározó volt a gázfogyasztó készülékek kialakítására is. A kisnyomás növelte a készülékek méreteit, ezzel hely-, és anyagszükségletüket, ezen felül — mivel a gáz elégetéséhez szükséges levegőt a gáz energiájával kell az égés színhelyére bevinni — ez az alkalmazott gázégők körét a lehetséges égőmegoldások bizonyos körére korlátozta. Több, egyébként előnyös tulajdonságokkal rendelkező gázégőt eddig nem lehetett háztartási készülékekben azért alkalmazni, mert azok működtetéséhez a szolgáltatási nyomást meghaladó gáznyomás szükséges (pl. a 156 316 lajstromszámú magyar szabadalom szerinti gázégő). Az ipari berendezések fejlesztése során számtalan olyan megoldást dolgoztak ki, melyek előnyösen lennének alkalmazhatók háztartási készülékekben is, ha ott a szükséges magasabb nyomás rendelkezésre állna. így kialakult egy olyan háztartási gázfogyasztó készülékgeneráció elvi megoldása, amely a méretek jelentős (mintegy 3: 1 arányú) csökkenése és a teljesítmények egyidejű növelése mellett hely-, és anyagmegtakarítást eredményezhetne, egyidejűleg növelve a gázosított háztartások komfortját is. Az iparszerű építési módok (kis-, közép-, és nagypaneles, dobozpaneles, és alagútzsalus építési technológiák) elterjedésével nagymértékben csökkent az új épületek létesítésénél a szorosan vett építészeti munkák időigénye, ugyanakkor növekedett az alkalmazott falelemek szilárdsága. A falak szilárdságának növekedése megnehezítette az építési munkákat követő technológiai szerelések (víz-, csatorna-, villany- és gázszerelés) elvégzését. A hornyok, a fal- és födémáttörések elkészítése nehezen gépesíthető, időigényes munkává vált. így a tulajdonképpeni építés befejezését követő szerelés időigénye abszolút értelemben is növekedett, az építéshez viszonyítva pedig annyira megnőtt, hogy az építési programok időben történő végrehajtásának akadályává vált. Ezért a szerelési munkák korszerűsítését célzó törekvések az érdeklődés középpontjába kerültek. A víz-, és csatornaszerelési munkákat ma már megkönnyíti a közműaknák alkalmazása, elsősorban nagypaneles és alagútzsalus épületeknél. Ez feleslegessé teszi a födémáttöréseket, és mivel a vizes helyiségtől sem választja el nagy szilárdságú fal, a víz- és csatornaszerelési munkák ezzel megoldottnak tekinthetők. A villanyszerelési munkákat a ragasztott vezetékek, műanyag kábelcsatornák és a mennyezetlámpák függőzsinóros megoldása, továbbá egyes vezetékszakaszokhoz szolgáló csöveknek a panelekben előre történő elhelyezése (előregyártása) könnyíti meg. Ezzel egyidejűleg a gázszolgáltatás területén is megindultak a kísérletek egy új, a korábbinál kevésbé anyag- és munkaigényes szerelési eljárás kialakítására. Ahhoz, hogy a vezeték méreteit és anyagát — valamint ezzel a rögzítés eszközeit és technológiáját — meg lehessen változtatni, szükségszerű volt a nyomásviszonyok új elképzelés szerinti alakítása, elsősorban annak érdekében, hogy az épületen belüli vezetékeken nagyobb nyomásesés legyen megengedhető — ami egyértelműen a bemenőnyomás növelésével volt csak megoldható. Ezt lehetővé tette az is, hogy az épületekbe bevezethető kisnyomás értékét időközben 100 mbar-ban határozták meg. Az 1. sz. ábrán feltüntetett, az 1 hálózatból, 2 épületnyomásszabályzóból, 3 csatlakozóvezetékből, 4 főelzáróból, 5 gázmérőből, 6 fogyasztói vezetékből és az erre a 7 helyi elzárószerelvényen keresztül közvetlenül csatlakozó 9 fogyasztókészülékből, valamint a 8 készüléknyomásszabályzón keresztül csatlakozó 10 fogyasztókészülékből álló hálózat itt ábrázolt hosszszelvénye mentén kialakuló nyomásviszonyokat a hagyományos, általánosan elterjedt gázelosztó berendezésnél az „A”-val jelölt görbe tünteti fel. A p2—p, nyomásesés, ami az 1 hálózathoz kapcsolt 2 épületnyomásszabályzó kimenőnyomása, és a 9 fogyasztókészülék bemenetén mérhető bemenőnyomás között a teljes gázelosztó berendezésen fellép(het) rendkívül kicsi, aminek következtében — különösen akkor, ha a gázelosztó berendezés gázüzemű fűtőkészülékeket is kiszolgál — a 3 csatlakozóvezeték méretét lV2—2"-ban, a 6 fogyasztói vezeték méretét pedig 3/8—l"-ban kell meghatározni. Ezért igényel az ilyen eljárással készített gázelosztó berendezés jelentős mennyiségű fém felhasználásával kialakított csőhálózatot, és ezért kell az ilyen csövek rögzítéséhez a korábban elemzett technológiát alkalmazni. Kísérlet történt arra, hogy az épületbe bevezetett nyomás növelése, és a gázelosztó berendezésen nagyobb nyomásesés megengedése árán csökkentsék az alkalmazott vezetékek keresztmetszetét. Az 1. sz. ábrán „B”-vel jelölt görbének megfelelő kialakítás mellett megkísérelték az épületbe bevezetett gáz nyomását p4 értékig megnövelni, és a vezetéken jelentős, p4—p3 nyomásesés létrejötte után a p3—pj nyomásesést a 8 készülék-nyomásszabályzóval létrehozni és stabilizálni. Ez a megoldás több hátrányt rejtett magában. A p4 nyomás elég magas kellett hogy legyen ahhoz, hogy ezt a nyomást épületbe bevezetve kellően biztonságosnak minősíthessük, példaszerűen 200 mbar. A gázelosztó berendezésre tervezett viszonylag nagy (példaszerűen 160 mbar) nyomásesés csak egy bizonyos feltételezett vezetékhossz mellett lép fel, és értéke csak bizonyos határok között tartható. Egy adott épületen belül a különböző fogyasztóhelyek közötti változó távolság, valamint a változó terhelés miatt a nyomásesés értéke egyébként is bizonytalan, mivel az áramlási ellenállások, így a hosszmenti ellenállás is az áramló közeg sebességének négyzetével arányosak. A vezeték5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
