178286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összehasonlító (standard) minták előállítására spektroszkópiai vizsgálatokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 178286 Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1978. XII. 19. (MA—3076) Közzététel napja: 1981. VIII. 28. G 01 J 3/00 G 01 N 1/28 G 01 N 23/225 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas : Matus Lajos oki. vegyész, 30%, MTA Központi Fizikai Kutató Nyáry István vegyészmérnök, 30%, Intézete, Opauszky István oki. vegyész, 20%, Budapest Pásztor Endre villamosmérnök, Budapest 20%, Eljárás összehasonlító (standard) minták előállítására spektroszkópiai vizsgálatokhoz 1 2 A találmány tárgya „Eljárás összehasonlító — stan­dard — minták előállítására pl. spektroszkópiai vizs­gálatokhoz”. A műszeres, elsősorban az emissziós spektroszkó­piában, a szikra ionforrásos tömegspektroszkópiában, de ezenkívül a modern mikroanalitikai módszerek egész sorában (Elektron-mikropróba, Ion-mikropróba stb.) kvantitatív kémiai koncentrációértékek eléréséhez ún. standard (összehasonlító vagy kalibráló) mintákra van szükség. A standard minta összetételét ismertnek tételezve fel (az összetétel — adatokat a forgalmazó cég bizonylat formájában közli) az éppen aktuális elemre kapott jel (elektromos feszültség, töltésmennyiség, színkép­­vonal intenzitás) nagyságát hasonlítják össze az isme­retlen mintában talált ugyanerre az elemre vonatkozó jel intenzitásával. A kettő egymáshoz való viszonya a koncentráció viszonyokkal egyenlő. Az összehasonlító minták voltaképpen azáltal vál­nak standardokká, hogy elkészültük után kémiai 20 összetételüket egy sor egymástól független módszerrel meghatározzák, mérési eredményeket összesítik és megfelelő az egyes módszerekre, illetve mérési körül­ményekre jellemző megbízhatósági tényezők figye­lembevételével kapott eredményt hitelesnek jelentik ki. Ez a folyamat bár mindenben igyekszik tekintettel lenni, mégsem egzakt, előfordul, hogy egyes elemek koncentrációját hibásan határozzák meg, különösen fennáll ez a bizonytalanság azokra az elemekre, ame­lyekkel való elszennyeződésre már a hitelesítési folya­matok, továbbá a szállítás során vagy a felhasználás helyén lehet, illetve kell számítani. Ilyenek elsősorban a légkör alkotói — oxigén, nitrogén —, illetve szennye­zői (H, C, S, Cl stb.). Különösen igaz ez, ha kis kon- 5 centrációról van szó (ppm vagy annál kisebb) tarto­mányokban. Ilyenkor még azzal a nehézséggel is kell számolnunk, hogy a hiteles koncentrációérték megálla­pítására használt módszerek már amúgy is pontatlanok ebben, a koncentráció tartományban. 10 A mikrokoncentrációk tartományában tehát gya­korlatilag nincsenek megbízható standardjaink, foko­zottan igaz ez az előbbiekben említett elemekre. A találmány célja ion-implantációs metodika fel­használásával spektroszkópiai (tömegspektroszkópiai) 15 egy-, mono-, illetve több, polt-elemes „ab ovo” stan­dardok előállítása, a spektroszkópiai vagy más össze­hasonlító (standard) minták alkalmazását igénylő kémiai analitikai módszerek részére elsősorban a kis (ppm) koncentráció tartományban. Ion-implantációval bármilyen szilárd anyagba — hordozó anyagba — (mátrixba) tetszőleges szennyezőt implantálhatunk. Ezáltal olyan standardot kapunk, amelynek az implantált „szennyezőre” nézve „ab ovo” ismert a koncentrációja; nem szükséges annak utólagos 25 meghatározása. Az összehasonlító mintát — próbatestet — úgy ké­szítjük, hogy a hordozó anyagból — mátrixból — 10—50 um vastagságú fóliát hengerelünk és azt im­­plantáljuk a kívánt, a fólia teljes vastagságára számí- 30 tott koncentráció eléréséig. 178286

Next

/
Oldalképek
Tartalom