178258. lajstromszámú szabadalom • Karfa, autóbuszok közlekedőfolyósóját határoló ülésekhez

3 178258 4 A találmány szerinti intézkedése révén a használati helyzetből lebillentett karfa olyan tartományba kerül, ahol a legtöbb hely áll rendelkezésre. A lebillentett karfa ugyanis az ülőfelület alá kerül és szögbe hajlított szára pedig a háttámlával párhuzamosan fut. Ez a helyzet nem nehezíti a leülést és kívül van a karok és kezek által igényelt területen, amelynek következtében a közlekedést nem akadályozza. Az ilyen karfának az előnye, hogy az autóbusz közlekedőfolyosója az optimálisan kis méretre készíthető, ami jelentős ráfordítás megtakarítást ered­ményez és eleget lehet tenni azon autóbusz építési elő írásoknak, hogy a közlekedőfolyosónak mintegy 90 cm magasságban kell a futómű alsó része fölött elhelyez­kedni. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a raj­zok alapján ismertetjük. Az 1. ábra egy autóbuszülés oldalnézete. A 2. ábra az autóbusz közlekedőfolyosóját határoló ülések nézete, míg a 3. ábra az 1. ábra szerinti ülés karfatartó szerkezeté­nek 1. ábra szerinti III—III vonal mentén vett metszete nagyobb léptékben. Autóbusz ülések ülőpámái és háttámla párnái tetsző­leges nagyságban és alakban állíthatók elő és a párnákat tartó állványzathoz a legkülönbözőbb módon igazítha­tok. Emellett azonban szokásos módon, az autóbusz középső süllyesztett 1 közlekedőfolyosója két oldalán elrendezett 2 ülések egy-egy 3 karfával vannak ellátva, amelyek az ülés állványának a közlekedőfolyosót hatá­roló oldalán vannak, úgyhogy minden egyes ülésnél az ülőpárna teljes 4 ülésfelülete az utazó rendelkezésére áll. Az üléspárnához csatlakozóan az állványon háttámla párna helyezkedik el felfelé nyúlóan. Az 5 háttámla elő­nyösen anatómiailag a háthoz van igazítva és felső végén 6 fejtámlával rendelkezik. A találmány szerint az ülőfelülettel párhuzamosan el­helyezkedő 3 karfa, amely a közlekedőfolyosót határolja egy szögben álló 7 szárra rendelkezik, amely az 5 hát­támla vonalának megfelelően a 3 karfa vízszintes 8 részé­vel tompaszöget zárhat be. A 7 szár szabad végén, a 2 ülés, illetve annak állványának az 1 közlekedőfolyosó felé eső oldalsó keretén 10 tengely körül legalább 180°­­kal, felső használati helyzetéből alsó helyzetbe billent­­hetően, illetve forgattyúszerűen elfordíthatóan van ágyazva. Azáltal, hogy a 3 karfa vízszintes 8 része lefelé fordított helyzetében a 4 ülésfelület alá kerüljön, a 7 szárnak olyan hossza van, amely mintegy fele az 5 hát­támlán mért azon távolságnak, amely a 3 karfa használa­ti helyzete és alsó helyzete között van. A 3 karfa mindkét véghelyzetében automatikusan reteszelhetően van kiké­pezve. E célból a 7 szár szabad végén 10 tengelyként 11 csap van elrendezve, amely a 7 szárral szilárdan és 12 ho­ronyék révén elfordíthatatlanul van összekötve. A 12 horonyéknek kifelé a közlekedő folyosóig mintegy 180°-os billcntési tartománya van. Ezt a billentési, illet­ve fordítási tartományt a 9 kereten levő egy-egy ütköző korlátozza. A 12 horonyék akadályozza meg a túlfor­­gást, illetve a 4 ülőfelület felé a 3 karfának a befordítá­­sát. A karfa két véghelyzetének reteszelésére all csapon egy legalább egyik végével ebből merőlegesen kiálló 17 csap van elrendezve. A 3 karfa mindegyik véghelyzetében a 11 csap a 9 keret hátsó ágyazásának egyik hornyá­ba reteszelődik. A két horony egymáshoz képest ugyan­csak mintegy 180°-kai eltolva van elrendezve. A kialakí­tás azonban olyan, hogy a 3 karfa az elülső üléséi irá­nyában az oldalsó 9 keretből kihúzható éspedig oly­mértékben, míg a 17 csap a hátsó ágyazás mindenkori hornyából kilép és ezáltal a 3 karfa legalább 180°-kal ki­felé az 1 közlekedőfolyosó felé billenthető. Annak céljából, hogy a karfát használati helyzetében és alsó helyzetében a karfa elengedése után reteszelni le­hessen, az 5 háttámlán, illetve az oldalsó 9 kereten ágya­zott 13 csapvégen egy nyomásra igénybevett 14 csavar­rugó van vezetve, amely a 4 ülésfelület felé eső végén a háttámlára, illetve az oldalsó 9 keret 15 bordájára tá­maszkodik. A 14 csavarrugó másik vége 16 tárcsa révén a szabad 13 csapvégen áthatoló 17 csapon támaszkodik. A karfa lényegében a 14 csavarrugó hatása ellenében az 5 háttámlához, illetve az oldalsó 9 keretből kihúzható és mindkét véghelyzetben újra a hátsó ágyazás megfelelő hornyába automatikusan bereteszelődik, aminek követ­keztében a karfa is reteszelve van és nem-szándékoltan nem fordulhat el, illetve billenhet el. A 3 karfa mind­egyik véghelyzete itt is a 9 keret hátsó ágyazásának hor­nyába, illetve hornyaiba kapaszkodó 17 csap révén pon­tosan meg van határozva. All csap szabad homlokvége a háttámla, illetve az oldalsó keret 18 fala által le lehet borítva. A 2. ábra baloldalán a karfának a kifelé és lefelé bil­lentett helyzete sraffozottan van jelölve, míg a pont­­vonalkázott vonal azt szemlélteti, hogy a karfát hogyan kell hatástalan helyzetéből használati helyzetébe fel­billenteni. A 2. ábra jobb oldala egy ülést mutat karfával pont­­vonalkázottan jelölve és sraffozottan az eddigi kivitelű megoldás van szemléltetve. A karfa felbillentett helyze­tében az utazók akadálytalanul helyet tudnak foglalni. Minden további nélkül látható, hogy az ismert megoldás felbillentett helyzetében milyen mértékben korlátozza csípőmagasságban a közlekedő folyosó szélességét. Szabadalmi igénypontok 1. Karfa, autóbuszok közlekedőfolyosóját határoló ülésekhez, azzal jellemezve, hogy a karfának (3) szögben álló szára (7) van, amelynek hossza mintegy fele annak a távolságnak, amely a háttámlán (5) van a karfa (3) használati helyzete és lebillentett, ülésfelület (4) alatti helyzete között és a szár szabad vége a háttámlán (5) vagy egy oldalsó kereten (9) a karfa (3) hosszirányával párhuzamosan futó tengely (10) körül legalább 180°-kal elbillenthetően vagy elforgathatóan van ágyazva és két véghelyzetében automatikusan reteszelhetően van kiala­kítva. 2. Az 1. igénypont szerinti karfa kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szár (7) szabad végén egy vele szilár­dan összekötött és a karfa (3) hosszirányába nyúló csap­pal (II) mint tengellyel (10) rendelkezik, amely a hát­támlába (5), illetve kereten (9) és csapon (11) támaszkodó csavarrugó (14) hatásával szemben az ülés elülső éle felé tengelyirányban eltolhatóan és kihúzott helyzetében el­fordíthatóan van ágyazva. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti karfa kiviteli alak­ja, azzal jellemezve, hogy a csap (11) a szárba (7) kapasz­kodó végének tartományában egy horonyékkel (12) ren­delkezik, amely a háttámlában (5), illetve oldalsó kere­ten (9) mintegy 180°-kal elbillenthetően van ágyazva és a karfa két véghelyzetében automatikus reteszelésére a csap (11) legalább egyik végén, rá keresztben kinyúló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom