178255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás támfal építésére, előregyártott beton- és/vagy vasbetonelemek felhasználásával, valamint építőelem az eljárás foganatosításához
3 178255 4 suk nehezen, hosszadalmasan és költségesen oldható meg (vésésre, biztosító-támasztó állványokra stb. van szükség), ami a megépített, és erő felvételére vagy továbbítására szánt falszerkezet ideiglenes használatát lehetetlenné vagy igen gazdaságtalanná teszi. Az előfeszített, utófeszített, vagy elő- és utófeszített falszerkezetekkel szemben támasztott műszaki követelmények igen magasak, ebből következően magasak a a fajlagos gyártási és szerelési költségek. Ezen túlmenően a nehezen számítható feszültség-kúszást és feszültségkorróziót is figyelembe kell venni, ami a kezdeti időszakban nagyobb feszültséget igényel, tehát bizonyos mértékű szerkezet-túlméretezést okoz (időbeni feszítőerő-csökkenés). Az előregyártott falelemek kötési és szerelési technológiája igen szűk gyártási toleranciát követel meg. Ezért nagy méretpontosságú, speciális, tehát költséges sablonokat kell alkalmazni, s a gyártás speciális felkészültségű üzemeket igényel. Az elemek pontos elhelyezéséhez — vízszintes és függőleges állításához — gyakran speciális segédszerkezeteket alkalmaznak. Ilyen megoldást ismertet például a 3 755 982. sz. USA szabadalmi leírás, amelynél a falpanelek vízszintes elcsúsztathatóságát és függőleges emelhetőségét a falszerkezetbe épített vízszintes sínekkel, és azokhoz kapcsolódó menetes rudakkal oldják meg. Végül — ha ilyen követelményt támasztanak — az előregyártott elemek vízzáró kapcsolata csak körülményesen, vagy egyáltalában nem oldható meg. A találmány feladata, hogy a fenti hátrányokat kiküszöbölő olyan eljárást szolgáltasson támfalszerkezetek építésére, amely maximális mértékben szerelő jellegű, élőmunka-igénye minimális és amelynek segítségével épített támfalszerkezet elkészültét követően azonnal teherviselő. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amenynyiben az előregyártott vasbetonelemeket rögzített helyzetű rudak által alkotott vázra való felfűzésükkel egyidejűleg helyezzük egymásra és ily módon egyesítjük azokat falszerkezetté, egyrészt kiküszöböljük a szerelési segédállványokat, másrészt járulékos rögzítési intézkedések (pl. hegesztés, kibetonozás) nélkül is teherhordó falszerkezetet hozhatunk létre. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a létesítendő támfal nyomvonala tartományában egymáshoz képest távközzel álló helyzetű, célszerűen függőleges szerelőrudakat rögzítünk. Ezekre előregyártott vasbetonelemeket, a belőlük kinyúló rögzítő-vezetőszervek, például rögzítő-vezetőgyűrűk, vagy/és az előregyártott vasbetonelemekben kialakított — célszerűen zárt szelvényű — rögzítő-vezetőüregek segítségével felülről lefelé egymás után felfűzve egymásra helyezünk. Az egymás mellett elhelyezkedő felfűzött vasbetonelemek csatlakozási helyének tartományában — célszerűen a vezetőrudakat is körülvevő — monolitbeton bordákat vagy/és pilléreket készítünk, vagy/és a szerelőrudakat és a rájuk fűzött előregyártott vasbetonelemek rögzítő-vezetőszerveit vagy/és rögzítő vezetőüregeit — például kiékeléssel — elmozdulásmentesen, vagy lényegében elmozdulásmentesen egymáshoz kapcsoljuk. Az eljárás foganatosításához használt egyik építőelemre az jellemző, hogy két ellentétes végéhez az elembe betonozott és előnyösen annak vasszereléséhez kapcsolt, felülnézetben az elemből oldalra vagy/és hátrafelé kinyúló legalább egy-egy, előnyösen acélrúdból készült, a szerelőrúd külső átmérőjét meghaladó átmérőjű rögzítő-vezetőgyűrűje, -füle, kampója vagy hasonlója van, amelyek magassági értelemben egymáshoz képest távközzel vannak elrendezve. Egy másik típusú, az eljárás foganatosításához használható építőelemnek az a lényege, hogy az elem két ellentétes végén legalább egy-egy konzolosan kinyúló, az elem magasságánál kisebb magasságú, magassági értelemben egymáshoz képest eltolt helyzetű kapcsolótagja van, amelyekben a szerelőrúd külső átmérőjét meghaladó belső átmérőjű átmenő vezető-rögzítőüregek vannak kiképezve. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: A támfalszerkezet helyszíni szerelő munkával alakítható ki, a szerelési kötés rendkívül egyszerű, állványozási igény nincs, vagy legfeljebb minimális, a szerelés alatt az elemek vezetése és rögzítése biztosított (az elemek „önszerelőek”). E tényezőkből következően minimális a helyszíni élőmunka-igény is. További előnyt jelent, hogy a kötés jellegének eredményeként az elemekkel szemben nem kell szigorúbb mérettűrési követelményeket támasztani, ezért az elemek gyártásánál a sablonálás egyszerű módszerekkel megoldható, különleges gyártási felkészültségre nincs szükség. Emellett a gyártott elemek homlokzati kialakítása és alakja egyszerű eszközökkel (pl. betétekkel) tág határok között változtatható. A találmány szerinti eljárással tetszőleges vonalvezetésű, alakú teherviselő támfalszerkezet alakítható ki. Az elemek kapcsolata azonnal erő felvételére alkalmas, így ideiglenes, provizórikus szerkezetek is építhetők a találmány szerinti eljárással. Az ideiglenes kötések könnyen bonthatók, a beépített falelemek, szerelőrudak könnyen visszanyerhetők és más falszerkezet építéséhez újra felhasználhatók. Végleges támfalak építésénél a borda vagy csomópont egyszerű, gyors módszerekkel megépíthető. A támfal létesítéséhez kisméretű elemek alkalmazhatók, így jelentős emelési kapacitásra nincs szükség. A találmány tehát igen gyors, maximális szerelési fokú, minimális élőmunka-igényű, gazdaságos építési megoldást szolgáltat. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárás technológiai lépéseit, valamint különféle, az eljárással készült falszerkezeteket tartalmaznak. A rajzokon az 1. ábra perspektivikus nézetben szemléltet egy, a találmány szerinti eljárással készült támfalrészletet, a 2. ábra az 1. ábra szerinti támfal egy falelemének nagyobb méretarányú oldalnézete; a 3. ábra a 2. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszetet, az elem vasszerelésének kiemelésével; a 4. ábra három egymás mellett húzódó falelem csatlakoztatását elölnézetben mutatja; az 5. ábra a 4. ábra szerinti szerkezet felülnézete, a 6. ábra az 1. ábra szerinti támfal egy részleténe technológiai-szerelési lépéseit érzékelteti; a 7. ábra egy elem és egy szerelőrúd kapcsolatát a ábrán bejelölt C—C vonal mentén vett metszetben, na gyobb méretarányban mutatja olyan esetben, ami or a kapcsolat tartományában az 1. ábra szerintihez hason ló monolit tartóborda kerül megépítésre; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
