178249. lajstromszámú szabadalom • Kiszúrótű gázt és/vagy folyadékot tartalmazó patronokhoz
3 178249 4 cső belső furata gyorsan eltömődött. Amikor a forgácsolt darabot csővel helyettesítették, csak a költségek csökkentek valamelyest, a tűk minősége romlott. Más fejlesztési tendenciát képviseltek az ün. külső áramlású kiszúrótűk. Ezeknek lényege az, hogy a patron zárómembránján egy nagyobb keresztmetszetű kiszúrófej halad át, amely után hosszirányban a kiszúrótűn egy csökkentett keresztmetszetű rész következik, ami ha szembe kerül a kiszúró fej által kialakított nagyobb nyílással biztosítja a töltet átáramlásához szükséges keresztmetszetet. A kiszúrótűn a szükséges keresztmetszet csökkenést, vagy hosszirányú bemarással állítják elő, vagy sajtolással, esetleg magával az alakesztergálással. Az így kialakított kiszúrótűk a használatban már kifogástalanoknak mondhatók (ha egyébként jól vannak hőkezelve), ugyanakkor a gyártásuk nem a legcélszerűbb. A tűk esztergálással készülnek, ami egy ilyen nagy tömegben gyártott, finomacél anyagú, kisméretű alkatrésznél nem a leggazdaságosabb megoldás. Sok forgácsveszteség, kicsi a termelékenység és igen nehéz a szükséges alakhűséget biztosítani. A rúdból történő forgács nélküli alakítási megoldások sem jobbak, mert sok műveletből állnak, pontatlanok, rossz felületminőséget adnak, nagy a szerszámigényük. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan kiszórútűt hozzunk létre az említett patronokhoz, amely tű nem hengeres keresztmetszetű, hanem egyik irányban végig egyenletes, lapos idomú. Ez esetben lehetőség nyílik arra, hogy ezt az idomot a gazdaságtalan forgácsolás helyett egy igen egyszerű, tömegszerű művelettel, kivágással készíthessük el, megfelelő minőségű és vastagságú finomacél lemezből. A kitűzött célnak a találmány értelmében olyan kiszúrótűvel teszünk eleget, amely gázpatronhoz, vagy folyadékpatronhoz alkalmazható és azzal jellemezhető, hogy a lemezből kivágott kivitelű és kiszúrórészből, az átömlést biztosító csökkentett keresztmetszetű részből, valamint egy alsó részből áll. Ez előbbi négyszög keresztmetszetű, az utóbbi pedig úgy van kialakítva, hogy egy célszerűen műanyag rögzítőtestben rögzíthető legyen. A rögzítőtestnek a felhasználó készülékbe önmagában ismert módon történő be- és kiszerelésére szerelőkulcshoz illeszkedő körmei vannak. A kiszúrótűt a rögzítőtestbe különböző módon erősíthetjük be, így lehetséges a fröccsöntés útján történő rögzítés, valamint előnyös rögzítési mód a ragasztás, vagy pedig a bepattintás útján történő rögzítés. A rö|zítőtest ott, ahol ez előnyös, pl. a szifonoknál a szeleptesttel monolit egységet képezhet. Ismerve a kivágó műveletek (különösen a finomkivágás) igen nagyméretpontosságát, feltétlenül megoldódik a kiszúrótűk alaktartási problémája is egyúttal. A kivágó szerszámok a pontosság veszélyeztetése nélkül bármikor egyszerűen utánélezhetők, ezért (valamint azért is, mivel csupán egyetlen műveletre van szükség) ez a technológia lényegesen gazdaságosabb a többi forgács nélküli alakító eljárásnál is. A kivágott fazont és a lemezvastagságot természetesen úgy kell megválasztani, hogy az átáramló töltet számára megfelelő keresztmetszet jöjjön létre. Az így kialakított kiszúrótű biztonságos rögzítése is igen gazdaságosan megoldható, ha a másik vége olyan képzést kap, amely célszerűen rögzíthető valamilyen alakos műanyag tömbben, öntés útján, bepattintással vagy ragasztással. A háztartási szifonkészülékeknél a rögzítés pl. a leggazdaságosabban úgy oldható meg, ha a lemez kiszúrótű rögzítő részét már a fröccsöntés művelete során szilárdan befoglalják abba a műanyag alkatrészbe, amelyek a hagyományos konstrukciónál is a kiszúrótű tartására szolgál. Ezzel az az előny is együtt jár, hogy a szifonok szakképzetlen használóinak az eddigi két alkatrész helyett, amelyek nem is mindig illeszkedtek egymással a legtökéletesebben, azután már csak egy alkatrészt kell ki-be szerelniük, így a kezelés egyszerűsödik. Az egyesített kiszúrótű-tartó test ki- és beszerelését igen egyszerűen meg lehet oldani úgy, hogy ha a tartótest peremén kapaszkodó körmöket képezünk ki. Az ehhez illeszkedő csőszerű körmöskulcs műanyagból is biztonságosan kialakítható. Találmányunk szerinti műszaki megoldást részleteiben egy előnyös kiviteli alak kapcsán, rajzmellékleten ismertetjük, ahol az 1. ábra a kiszúrótű köré öntött rögzítőtestet metszetben, szerelt állapotban, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli 90°-ban elforgatott metszetét, a 3. ábra a szerelőkulcsot metszetben, a 4. ábra a szerelőkulcsot alulnézetben mutatja be. Az ismertetésre kerülő kiviteli alak szerinti kiszúrótű 1 kiszúrórészből és 4 alsórészből áll. A teljes kiszúrótű lemezből van kivágva és megközelítőleg négyzet keresztmetszetű felület határoló 9 kiszúróélekkel rendelkezik. A kiszúrótű 4 alsó része fogazott kivitelű és ezen 4 alsórész köré van a 2 rögzítőtest a fröccsöntés útján rögzítve. Maga a kiszúrótű a 2 rögzítőtesten kialakított menet útján van például az autoszifonként, vagy habszifonként kialakított önmagában ismert készülékhez rögzítve. A 2 rögzítőtest alsó részén hengeres 7 szeleptestre illeszkedő gumi, 6 csőszelep helyezkedik el, amely a 2 rögzítőtestben kialakított 10 horony útján köti össze a készülék belsejét az ugyancsak önmagában ismert tömítőszerelvények közbejöttével a nem ábrázolt patron belsejével. Az említett rögzítőtest felső részén 8 körmök vannak kialakítva. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a 3 szárból és 5 csőrészből álló szerelőkulcs 8/a körmeihez illeszkedve a kiszúrótűt tartalmazó 2 rögzítőtest be- és kiszerelése gyorsan és biztonságosan legyen megoldható. Szabadalmi igénypontok 1. Kiszúrótű gázt és/vagy folyadékot tartalmazó patronokhoz nyomástartó edényeknél vagy egyéb készülékeknél történő alkalmazásra azzal jellemezve, hogy az lemezből kivágott kivitelű és kiszúrórészből (1), vala' mint alsórészből (4) áll, mely előbbi négyszög keresztmetszetű, utóbbi pedig célszerűen műanyag rögzítőtestben (2) van rögzítve és a rögzítőtestnek a nyomástartó edénybe önmagában ismert módon történő be- és kiszerelésére szerelőkulcshoz illeszkedő körmei (8) vannak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
