178198. lajstromszámú szabadalom • Tájolószerkezet szikraforgácsoló gépek elektródáinak felfogására
5 178198 6 látható, hogy a 26 tárcsa a felhelyezéshez radiális 29 mélyedésekkel van ellátva A 11 alapkészülék és a 12 csatlakozófél viszonylagos elfördítását 30 ütköző határolja amely a jelen esetben a 12 csatlakozófél 26 tárcsájából 5 radiálisán kinyúló csapként van kialakítva A 30 ütköző az IÁ. ábrán feltüntetett előtájolt illetve tájolt helyzetben az egyik 27 csapon fekszik fel. A 10 tájolószerkezet szorítóegységgel van ellátva, amelynek az a feladata, hogy a 11 alapké-10 szülékre a 12 csatlakozófelet a kézi felhelyezés illetve élőt áj olás után felszorítsa és beállított helyzetében rögzítse. Az 1. és 1A. ábrán a szorítóegységnek villamos 31 mágnestekercse van, amely a 11 alapkészülék 23 házában kialakított 3215 gyűrűhoronyban helyezkedik el. A 31 mágnestekercs külön nem ábrázolt áramforrásra csatlakozik, és a tápfeszültség bekapcsolásának időtartamára a 12 csatlakozófél 26 tárcsáját magához vonzza és helyzetében megtartja. 20 A találmány szerinti tájolószerkezet 1. és 1A. ábrák szerinti példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő. Először is a 12 csatlakozófél 15 befogóegységébe elektródát helyezünk, majd a 12 csatlakozó- 25 felet all alapkészülékhez úgy közelítjük, hogy a 26 tárcsa a radiális 29 mélyedéseinél a hornyos 27 csapokon mindaddig feltolható legyen, amíg all alapkészülék golyóként kialakított 16 nyúlványa a 12 csatlakozófél 17 ülékén fel nem fekszik. Ezután 30 a 12 csatlakozófelet a 21 középvonal körül addig fordítjuk el, amíg a 30 ütköző a 27 csapok egyikén fel nem ütközik. A 10 tájolószerkezetnek ebben az elő tájolt helyzetében a 11 alapkészülék sík 24 tájolófelülete és a 12 csatlakozófél 25 35 tájolófelülete között a jelen esetben néhány tized milliméteres légrés van. Ezt követően a 31 mágnestekercset tápfeszültségre kapcsoljuk, amivel a szorítóegységet működtetjük. À 31 mágnestekercs gerjesztésekor a mág- 40 neses erő a 12 csatlakozófél 26 tárcsáját, következésképpen az egész 12 csatlakozófelet addig emeli meg, amíg a 24 ás 25 tájolófelületek közötti légrés el nem tűnik, azaz amíg azok egymáson fel nem fekszenek. Ehhez azonban a 16 nyúlványnak a 21 45 középvonal mentén felfelé el kell mozdulnia, amit a 22 tányérrugó lehetővé is tesz, miközben kissé feldomborodik. A 22 tányérrugó ilyen deformálódása tehát a legteljesebb mértékben kiküszöböli a túlhatározottságot és állandó rugóerővel segíti a 12 50 csatlakozófél központosítását All alapkészülék és a 12 csatlakozófél oldása fordított sorrendben, de hasonlóan történik. A 2. ábra szerinti változat elvi megoldásában és működésmódjában megegyezik az 1. és 1A. ábra 55 szerinti kivitellel. A különbség mindössze annyi, hogy itt a szorítóegység mechanikus. A 27 csapok itt menetes 33 szárban folytatódnak és a 11 alapkészülék 23 házában kialakított 34 furatokban előfeszített 35 nyomórugó ellen&en eltolhatok. A 60 35 rugók előfeszítése 36 állítóanyákkal szabályozható. Az oldáshoz a menetes 33 szárak felső végükön 37 excenterekkel működnek együtt, amelyek közös 38 működtetfltengelyen vannak rögzítve. 65 A 3. ábrán látható változatnál a szorítóegység munkahengerekből, jelen esetben hidraulikus munkahengerekből áll. Ennél az axiálisan eltolható 27 csapok felső vége egy-egy 39 munkahenger 40 dugattyújához van rögzítve. A 40 dugattyúk 41 hengerterekben eltolhatóan helyezkednek el, amelyek a 23 házban vannak kiképezve. A szorítás illetve oldás itt tehát a 39 munkahengerek kétirányú működtetésével történik, egyébként a tájolás pontosan úgy történik, mint a fent említett két változatnál A gömbszelet-alakú működő 18 résszel ellátott 16 nyúlványként a rajzokon acélgolyót tüntettünk fel. Á 16 nyúlvány azonban a találmány keretein belül még sokféleképpen kialakítható, például félgömbként, vagy legalábbis gömbszeletként, amely adott esetben a 23 házzal egyetlen darabból is készíthető. Továbbá, a rugónak sem kell feltétlenül tányérrugónak lennie, ez helyettesíthető például spirál, torziós, sőt gumirugóval is. Ezeknél azonban külön kell gondoskodni a 16 nyúlvány 21 középvonal mentén történő megvezetéséről. Olyan megoldás is lehetséges továbbá, amelynél a 16 nyúlvány a 21 középvonal mentén nem mozdítható el rugalmasan. Ez esetben természetesen a 16 nyúlvány és a kúpszerű 17 ülék érintkezésekor a 24 és 25 tájolófelületeknek is fel kell egymáson feküdniük. Ezen túlmenően a 16 nyúlvány kialakítható a 12 csati akozó félen is. Ez esetben a kúpszerű 17 üléket természetesen a 11 alapkészüléken kell kialakítani. A találmány szerinti tájolószerkezet ábrázolt példakénti kiviteli alakjával végzett kísérleteink a következő előnyöket bizonyították: — a 11 alapkészülék és a 12 csatlakozófél összekapcsolása illetve oldása igen gyorsan elvégezhető, ezzel viszonylag csökkenthető a mellékidő, — a kezelése viszonylag egyszerű, szakképzettséget nem igényel, — a tájolást biztosító felületek, azaz a 24 és 25 tájolófelület, valamint a 16 nyúlvány gömbszelet-alakú 18 részének és a kúpszerű 17 üléknek a gyártása viszonylag egyszerűen és igen nagy pontossággal történhet, — a tájolás túlhatározcttságtól mentes, amivel egyszerű gyártást teszünk lehetővé, — a tájolószerkezet alapkészülékének és csatlakozófelének összekapcsolása viszonylag kis axiális elmozdulással történik, így az elektróda előtolását lényeges mértékben nem csökkenti. Szabadalmi igénypontok: 1. Tájolószerkezet szikraforgácsoló gépek elektródáinak felfogására, amely szikraforgácsoló gép illetve elektródamegmunkáló gép főorsójára, vagy más elektródamegmunkáló gép például marógép gépasztalára felfogható alapkészülékből és ehhez szorítóegység segítségével tájol tan kapcsolható csatlakozófélből áll, ahol az alapkészülék és a csatlakozófél közül az egyiknek nyúlványa, a másiknak pedig a nyúlvánnyal kapcsolatba hozható üléke van, azzal jellemezve, hogy a nyúlványnak (16) az 3
