178195. lajstromszámú szabadalom • Nagyelemű előregyártott épületszerkezet
5 178195 6 kampók vannak elhelyezve. A találmányunk szerinti nagyelemű előregyártóit épületszerkezet az eddig ismert megoldásokkal szemben hátrányokkal nem, de számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek legfontosabbja, hogy a szer- 5 kezet erőjátéka tiszta és differenciált, ami többek között azt jelenti, hogy a vízszintes erőket csupán a merev stabilizáló szakaszok veszik föl, a függőleges terheket pedig elsősorban a harántfalak. Az igénybevételek, illetve az igénybevételek to-10 vábbadásának szétválasztása rendkívül kedvező abból a szempontból is, hogy az alaptestek sokkal nagyobb süllyedéseket szenvedhetnek anélkül, hogy ennek hátrányos hatása a szerkezet erőjátékára viszszahatna. így sokkal gazdaságosabb alapozások ala-15 kíthatók ki, és meg lehet takarítani esetleg a pince megépítését is, amely régebben objektív kényszerből szinte kötelező jellegű volt, és hosszirányban az épületet alátámasztó rugalmas ágyazású több támaszd tartóként szolgált. 20 Kedvező az is, hogy a hosszfalak elmaradása következtében a szerkezet alaprajzilag és homlokzatilag egyaránt szabadabban formálható, és több lehetőség van a nem főszerkezeti elemek (válaszfalak, mellvédek, loggiák, erkélyek stb.) variálására mind 25 azok anyagában, mind szerkezetében. Rendkívül gazdaságos az a körülmény is, hogy a fő teherhordó szerkezetet képező elemek a differenciálódás folytán méreteikben és adott esetben alakjukban egyaránt könnyen módosíthatók, illetve 30 az előállításukra szolgáló házgyári berendezések könnyűszenei átalakíthatok. Ez azért fontos, mert ha át akarunk térni az addig gyártott elemekről más támaszközű vagy más csomóponti kapcsolatokkal kialakított elemekre, vagy esetleg magasabb épülethez 35 nagyobb méretű stabilizáló szakaszokat kívánunk alkalmazni, akkor könnyűszerrel átállítható a gyártás az addigitól eltérő harántfal-, tárcsa-, illetve tömb-méreteknek megfelelően. Nagy előny továbbá az is, hogy kisebb meny- 40 nyiségű fő teherhordó szerkezeti elemre van szükség, és ezek nagyobb méretű, de már biztonságosabb kialakítható csomópontokkal kapcsolódnak egymáshoz. A teherfölvétel differenciáltsága folytán a függőleges falak vízszintes hajlítóigénybevételt nem kapnak, 45 mert ezeket az erőket a tárcsák közvetlenül a stabilizáló szakaszra továbbítják. A differenciált teherfölvétel amellett azt is jelenti, hogy az elemek egyszerűbben méretezhetők, ugyanakkor nem kell arra számítani, hogy szekundér hatásokból nem kívánt 50 mellékfeszültségek lépnek fel bennük, de az erőjáték tisztasága következtében a fölösleges túlméretezésre sincsen szükség, ami mindenképpen anyagi megtakarítást jelent. A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alap-55 ján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti nagyelemű előregyártott épületszerkezet egy lehetséges kiviteli alakjának vázlatos fölülnézete a 60 2. ábra ugyanannak a fő homlokzat felőli oldalnézete a 3. ábra ugyanannak a végfal felőli elölnézete.a 4. S. 6. 7. és 8. ábra néhány lehetséges alaprajzi megoldást mutat a 65 9. ábra a 4. vagy 5. ábrához tartozó oldalnézetet, a 10. ábra a 6. ábrához tartozó oldalnézetet a 11. ábra pedig a 7. ábrához tartozó oldalnézetet mutatja, a 12. ábra a falpanelok működése, a 13. 14. és 15. ábra hosszirányú falpaneloknak és a kiegészítő falaknak harántfalakkal való talál lemisn és kapcsolata, a 16. ábra a hosszirányú falpanelok behasításának kialakítása, a 17. ábra a homlokzati falpanelok illesztési hézagainak kialakítása, a 18. ábra az összekötő vasalások és a behasítások egymáshoz viszonyított elhelyezkedése. Az 1. ábrán látszik, hogy az épület statikai váza alaprajzban voltaképpen az 1 stabilizáló szakaszokból, valamint az ezek között elhelyezkedő és az épület hossztengelyére merőleges 2 harántfalakból áll. A 2. ábrán bejelöltük az 1 stabilizáló szakaszokat, valamint a 2 harántfalakon kívül azokat a 3 tárcsákat, amelyek emeletenként az épület födémjeit képezik, és amelyek a rájuk jutó függőleges terheket a 2 harántfalaknak átadják. A 2. és 3. ábrán láthatók az épületre jutó ABC irányú erők, amelyek közül az A függőleges erőket a harántfalak veszik föl, és továbbítják az épület alaptestjeire. Ugyancsak a 2 harántfalakra jutnak az épületet keresztirányban érő B irányú erők is. Az épület hosszirányával párhuzamos C erők fölvétele - tekintettel arra, hogy hosszirányú főfalakat nem végig alkalmazunk - úgy történik, hogy ezeket az erőket a födémpanelokból emeletenként kialakított 3 tárcsák ugyancsak emeletenként átadják az 1 stabilizáló szakasznak. E stabilizáló szakaszok monolitikusán működő vasbeton szerkezetek, és így nagy merevségük folytán ezen erők fölvételére mindenképpen alkalmasak. Ilyen stabilizáló szakaszként célszerűen az épület lépcsőházai szolgálhatnak, amelyek nagyobb épületmagasság esetén a felvonószerkezetek és egyéb járulékos helyiségek befogadására is alkalmasak. A 2 harántfalak panelos megoldással, pl. házgyári panelok fölhasználásával készülnek. Egy másik lehetséges megoldás esetében maguk az 1 stabilizáló szakaszok is panelokból lehetnek összeállítva, de ebben az esetben is gondoskodni kell annak merev és a vízszintes - az épület hossztengelyének irányában eső - erők fölvételére alkalmas kialakításáról. A 2. ábrán látható épülethomlokzat ily módon a 2 harántfalak, valamint a 3 tárcsák által létrehozott raszterként jelentkezik, amelynek egyes - derékszögű parallelogramma keresztmetszetű — nyílásai valamilyen 4 falpanel segítségével lezárhatók, vagy adott esetben szabadon is hagyhatók. Amennyiben a főhomlokzat síkjában vagy azzal párhuzamosan ilyen 4 falpanelokat helyezünk, azoknak a 2 harántfalak, illetve a 3 tárcsák által alkotott hálózathoz oly módon kell kapcsolódniok, hogy a 4 falpanelok az épület hossztengelyével párhuzamos (C-irányú) erőket ne tudjanak felvenni. A találmányi gondolat lényegéhez tartoznak azok az 5 szárnyfalak, amelyek a 2 harántfalak síkjához képest azokra merőlegesen helyezkednek el, és így 3
