178189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reaktív társoldószert tartalmazó vízzel hígitható poliészter filmképzők előállítására
178189 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. VI. 06. (BU-939) Nemzetközi osztályozás: C 08 L 67/02 C 09 D 3/64 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VIII. 28. Megjelent: 1983. II. 28. Feltalálók: Szabadalmas: Filipszky János oki. vegyészmérnök 15%, Bényi Győző oki. vegyészmérnök BUDALAKK Festék- és Mügyantagyár, 15%, Major Ottó oki. vegyészmérnök 15%, Maschek Otmár oki. vegyészmér- Budapest nők 15%, Szabó Lajos oki. vegyészmérnök 15%, dr. Váradi Tibor oki. vegyész 15% Szathmári Ferenc oki. vegyészmérnök 10%, Budapest Eljárás reaktív társoldószert tartalmazó, vízzel hígítható poliészter filmképzők előállítására 1 A találmány szerinti eljárás olyan vízzel hígítható poliészter filmképzők előállítására vonatkozik, amelyek reaktív társoldószert tartalmaznak. Ismeretes, hogy a vízzel hígítható műgyanta alapú lakkok és festékek mintegy 10—25 súly% s mennyiségben tartalmaznak úgynevezett „társoldószereket”, amelyek vízzel teljesen vagy korlátozottan elegyedő alkoholok, előnyösen glikoléterek (etilglikol, butilglikol, etildiglikol stb.). Használatukat az teszi szükségessé, hogy a vízzel hígít- io ható festékek előállításához alkalmazott, általában 35-70 mg KOH/g savszámú műgyanták semlegesítésük után csak korlátozottan hígíthatók vízzel, gyenge tárolási stabilitással rendelkeznek, lakktechnikai tulajdonságaik kedvezőtlenek. 15 Ilyen típusú műgyanták, illetve festékek előállításával foglalkoznak a következő irodalmi közlemények: V. V. Verholancev: Szintetikus polimer alapú vizes festékek. Izd. Himija. (1968), Polymer Encyklopedia. Vol. 18. p. 383-395. A 161 820 20 számú magyar szabadalom tárgya olyan vízzel hígítható műgyanta előállítására szolgáló eljárás, amely javított tárolhatóságot mutat. Az ismert megoldásokat az jellemzi, hogy a műgyanta oldatok, illetve a kész festékek is jelen- 25 tős mennyiségű egészségre káros glikolétert tartalmaznak. A fejlett ipari országok egészségügyi előírásai szerint a glikoléterek esetében a MÁK érték (a MÁK érték a „Maximale Arbeitsplatz-Konzentra- 30 2 tion” - a maximális munkahelyi koncentráció - rövidítése) gyakorlatilag azonos, vagy kedvezőtlenebb, mint a benzolhomológok esetében [lásd az Industrie-Lackier-Betrieb 41. Nr. 3. (1973) folyóirat 101-104. oldalai]. Másrészről a tűzrendészeti előny sem használható ld minden esetben, mert a hazai érvényben levő előírások, szabványok a tűzrendészeti besorolás alapjául a mérhető lobbanáspont értékeket tekintik. Ezek alapján az ilyen társoldószer tartalmú vízoldható rendszerek az alkalmazott társoldószer mennyiségétől és minőségétől függően a III. vagy II. tűzveszélyességi fokozatba tartoznak. A vizes polimer emulziók, diszperziók, kolloid emulziók társoldószereket nem tartalmaznak, de filmképzésük jellege miatt fémek korrózióvédelmére szolgáló festékek előállítására gyakorlatilag nem alkalmasak. Elvileg lehetséges a társoldószerek mennyiségének csökkentése, ha az alkalmazott fümképző molekulasúlyát jelentősen csökkentjük, vagy nagyobb mennyiségben poliglikolokat építünk be a makromolekulába, de mindkét esetben a bevonatok korróziós védőtulajdonságai romlanak. Az 1456 944 számú angol, illetve az ennek megfelelő 2 439 548 számú NSzK szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amely szerint aktív oldószerként e-kaprolaktámot alkalmaznak vízzel hígítható hőrekeményedő rendszerben. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy az oldószerként alkal-178189
