178157. lajstromszámú szabadalom • Fémhüvelyes rögzítőcsap
5 178157 6 részben nézet, amelynél a fémhüvelyes rögzítőcsap egy keretet erősíti a falhoz és a szétfeszítő ék be van húzva a fémhüvelybe. A rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a rugalmas anyagból levő 2 fémhüvely egyik olda- 5 Ián végignyúló, átmenő 13 hosszhorony, a bedugó végén a 13 hosszhoronnyal átlósan szemben egy szélesebb 14 horony, valamint hátsó végén egy további 19 horony van. A 14 és 19 hornyok a 2 fémhüvely hosszának csak egy részén nyúlnak el. 10 A 2 fémhüvely bedugó végében egy lényegében csonkakúp alakú 10 szétfeszítő ék van, amelynek kerületén 6 szétfeszítő kúpfelület van kiképezve, és amely előnyösen egy fémötvözetből fröccsöntéssel van előállítva. A 10 szétfeszítő ék legkülső szabad 15 végén 20 kúpfelület van, amelynek alkotói ellenkező irányban hajlanak, mint a 6 szétfeszítő kúpfelület alkotói. A 20 kúpfelület a fémhüvelyes rögzítőcsap valamely lyukba, például falazott falban levő lyukba helyezését könnyíti meg. A 10 szétfeszítő ék 20 hátsó végén a 6 szétfeszítő kúpfelülethez hengeres 9 nyakrész csatlakozik, amely beleillik a 2 fémhüvelybe és bizonyos mértékben benyúlik a fémhüvelybe, egy része pedig még kinyúlik a fémhüvelyből. A 10 szétfeszítő ék egymással szem- 25 ben levő oldalain tengelyirányú 11, 12 vezetőbordák nyúlnak el, amelyek magassága a 2 fémhüvely külső átmérőjéhez illeszkedik. A 10 szétfeszítő ék 9 nyakrészének 8 homlokfelülete a tengelyhez ferdén van kiképezve, és e ferdeség a rajzokon vázolt 30 kiviteli alaknál mintegy 15°-nak felel meg. Ezért a 9 nyakrész az egyik oldalon — a 3. ábrán látható módon — hosszabb, mint a szemben levő oldalon. Az alkatrészeknek az 1—3. ábrákon vázolt helyzetében a 9 nyakrész hosszabb oldalán levő és a 12 35 vezetőbordánál hosszabb és keskenyebb 11 vezetőborda a 13 hosszhoronyba nyúlik be, ugyanekkor a rövideb b és szélesebb 12 vezetőborda még a 2 fémhüvely szélesebb és rövidebb 14 hornyának bemenete előtt van. A 11 vezetőborda folyta- 40 tásában a 9 nyakrész kerületén egy a 2. ábrán lényegében háromszög alakúnak látszó 1 tartóbütyök van. A 9 nyakrész külső átmérője közel azonos a 2 fémhüvely belső átmérőjével, az 1 tartóbütyök pedig a nyakrészen a 2 fémhüvely 45 falvastagságának megfelelő vastagságú toldatot képez. A rajzokon vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a tartóbütyök alakja közel egyenlő oldalú háromszög, amelynek alapja a nyakrész kerülete irá- 50 nyában helyezkedik el, és a háromszög csúcsa az alapvonaltól a fémhüvelyes rögzítőcsap hátsó vége felé van. A 2 fémhüvelynek a 10 szétfeszítő ék 9 nyak- 55 részét befogadó, elülső végében egy az 1 tartóbütyköt tartó 15 kimunkálás van. A vázolt példaképpeni kiviteli alaknál a 15 kimunkálás a végignyúló 13 hosszhoronyban van. A háromszög alakú 1 tartóbütyök 3 alapvonala mindkét oldal irányá- 60 ban túlnyúlik a 11 vezetőborda szélességén és túlnyúló részeinél fogva a 15 kimunkálásban kiképzett 4 fölfekvő felületre fekszik akkor, amikor a 10 szétfeszítő ék az 1—3. ábrákon vázolt legkülső helyzetében van. 65 A 15 kimunkálás magasabb az 1 tartóbütyöknél és a 10 szétfeszítő ék hengeres nyakrésze az 1-3. ábrákon vázolt legkülső helyzetben legalább annyival nyúlik ki a 2 fémhüvelyből, amennyivel a kimunkálás magasabb a tartóbütyöknél. A 15 kimunkálás a hátsó, a végignyúló 13 hosszhoronyba átmenő részén 17 ferde felületek révén van határolva, amelyek hajlása megfelel az 1 tartóbütyök oldalai hajlásának. A 10 szétfeszítő éken tengelyirányú 21 menetes furat nyúlik keresztül, amelybe 16 menetes orsó megfelelően menetes 22 szakasza csavarható. A 16 menetes orsónak 23 feje van, amelyen körülbelül 45°-os hajlású 24 csonkakúp rész és ennél meredekebb hajlású 25 csonkakúp rész van, amely utóbbi a 16 menetes orsó szárrészébe megy át. A 24 csonkakúp rész hozzáfekszik a 2 fémhüvely hátsó végének homlokfelületi éléhez. A 2 fémhüvelynek a végignyúló 13 hosszhoronnyal szemben levő oldalán a fémhüvely palástjának elülső végén egy kifelé feszíthető 5 forgástgátló nyelv van kivágva, amely a végignyúló 13 hosszhoronnyal szemben levő, rövid 14 horonyban fekszik, és amelynek hátsó vége egy darabot képez a 2 fémhüvely palástjával. Az 5 forgástgátló nyelv elülső vége a 10 szétfeszítő ék 9 nyakrésze előtti helyig nyúlik akkor, amikor a 10 szétfeszítő ék az 1—3. ábrákon vázolt helyzetben van. Az 5 forgástgátló nyelv azon a részén, amely a fémhüvely palástjához csatlakozó vége és az 1-3. ábrázolt helyzetben levő 10 szétfeszítő ék 9 nyakrészének 8 homlokfelülete között van, a 2 fémhüvely belsejébe hajlik be. A 8 homlokfelületnek az az éle, amelyet az 5 forgástgátló nyelv lefed, előnyösen az 5 forgástgátló nyelv szélességének megfelelő szélességben le van kerekítve. Az 5 forgástgátló nyelv mindkét oldalán 90° -kai elfordítva a 2 fémhüvely hosszirányában elnyúló 7 benyomott részek vannak a 2 fémhüvelyen, amelyek hosszirányban az 5 forgástgátló nyelv kezdeti hajlásától hátrafelé nyúlnak és közel a 2 fémhüvely hátsó végéig érnek. A 2 fémhüvely e hátsó végétől kis távolságra, a hosszirányú benyomott részekhez csatlakozva önmagában ismert kialakítású 8 kinyomott részek vannak a 2 fémhüvely palástjának külső felületéből kiállóan kiképezve. A 4. ábra szerinti alkalmazás esetén a találmány szerinti fémhüvelyes rögzítőcsap négyszög keresztmetszetű, üreges profillal kialakított 26 ablakkeretnek például falazott 27 falra, ennek felületétől A távolságra való fölerősítésére szolgál. A 26 ablakkeret fölső és alsó falában a 4. ábra szerint 28, illetve 29 átmenő lyukak vannak, amelyeken a 2 fémhüvely úgy van keresztüldugva, hogy a 26 ablakkeret fölső fala a 18 kinyomott részeken fekszik. A fémhüvelyes rögzítőcsapot az 1—3. ábrákon vázolt állapotban verjük be a 27 falban előkészített 30 lyukba. A 22 szakasz menetének 23 fej segítségével való becsavarása révén a 10 szétfeszítő éket tengelyirányban behúzzuk a 2 fémhüvelybe, úgyhogy a 9 nyakrész az 5 forgástgátló nyelvet kifelé 3
