178122. lajstromszámú szabadalom • Lemez vagy térbeli idom, különösen bútor- és építőipari célokra, valamint eljárás annak előállítására
178122 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977. IX. 02. (TE-889) Nemzetközi osztályozás: B 29 C 29100, C 04 B 43/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1983. I. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Tárnoky Ferenc kutató 70%, Eiserle Istvánná okleveles vegyészmérnök 30%, Textilipari Kutató Intézet, Szeged Budapest Lemez vagy térbeli idom, különösen bútor- és építőipari célokra, valamint eljárás annak előállítására 1 A találmány lemez vagy térbeli idom, különösen bútor- és építőipari célokra. A termék alapanyagát textilhulladék, főleg hőre lágyuló szintetikus alapú textilipari szálasanyag vagy abból készített kelme hulladéka alkotja. A hulladék földolgozása osztá- 5 lyozással, aprítással és hőhatás jelenlétében kifejtett nyomóerő segítségével a kívánt alakra való sajtolással történik. A találmány tárgyát képezi a lemez vagy térbeli idom előállítására irányuló eljárás is. Világszerte óriási gondot okoz a műanyaghulla- 10 dékok elhelyezése. A kérdéssel már az Egyesült Nemzetek szakbizottságai, valamint a környezetvédelem ügyeivel foglalkozó nemzetközi szervezet is több mint másfél évtizede foglalkozik. A műanyagok tekintélyes része csak környezetet szennyezve íí égethető el és elrothadásra sem hajlamos, így állandóan növekszik a földön az „elpusztíthatatlan” műanyaghulladékok mennyisége. A műanyaghulladékok egyik fajtáját a poliamid alapanyagú kelmék hulladékai képezik. Hozzávető- 20 leges becslések szerint már a közepesen fejlett műanyagiparral rendelkező országokban is csak több százezer vagy millió kilogrammokban fejezhető ki az a mennyiség, amely csupán a poliamid alapanyagú konfekciótermékek hulladékaként kelet- 25 kezik. A szóban forgó hulladék textilipari célokra nem regenerálható, ezért sok helyütt kísérleteznek azzal, hogy tengerbe dobják, vagy elhagyott földeken helyezzék el Az utóbbi környezet- és természet- 30 2 védelmi szempontból nem kívánatos, míg a tengerfenékre való juttatás külön költséges műszaki intézkedéseket kíván. Az eddigi elgondolások között csupán az látszik többé-kevésbé elfogadhatónak, melynél a műanyaghulladékot fölhagyott bányaüregek tömedékelésére használják. Ilyen bányaüregek azonban nem mindenhol állnak rendelkezésre, a nagyobb távolságra való szállítás pedig az eljárást tetemesen megdrágítja. Egyes országokban végeztek kísérleteket szintetikus alapú műanyagok, többek között poliamid alapú textilipari anyagok hulladékainak földolgozásával. A földolgozás általában úgy történt, hogy a hulladékot összevágták, megdarálták, majd lemezekké sajtolták. A tapasztalatok nem voltak kedvezőek. A legtöbb esetben ugyanis a nyomóerő és a vele együtt esetleg alkalmazott hőhatás nem elegendő, hanem valamilyen térhálósodó ragasztó anyag alkalmazása is szüloéges. Ez a körülmény a hulladék földolgozását erősen megdrágítja. Kedvezőtlen az is, hogy az említett módszerekkel készült lemezek vagy lapok megtartják az összedarált hulladék szemcsés szerkezetét. Ennek vannak ugyan előnyei a lemez hőszigetelő képessége és akusztikai tulajdonságai szempontjából, az anyag szilárdsága azonban olyan nagymértékben csökken, hogy annak igényesebb felhasználása nem lehetséges. A haszontalan hulladékok földolgozásának egy sajátságos módja ismerhető meg az 1 252 005 lajs-178122
