178099. lajstromszámú szabadalom • Vasúti pálya és közút kereszteződését képező átjáró a sín felső, felületével egyszintű útburkolattal
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178099 Bejelentés napja: 1977. X. 13. (SE-1877) Nemzetközi osztályozás: E 01 C 9/04 Uniós elsőbbsége: 1977. III. 07. (19 A 1478/77) Ausztria ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1982. XII. 31. Feltaláló: Szabadalmas: Fluri Kari gyáros, Goldich, Svájc Semperit Aktiengesellschaft, Bées, Ausztria Vasúti pálya és közút kereszteződését képező átjáró a sín felső felületével egyszintű útburkolattal 1 Vasúti pálya és közút kereszteződésénél létesített átjárók a sín felső felületével egyszintű útburkolattal már ismertek, például a 120 491 számú DD szabadalmi leírásból. Ez a szerkezet mind a sínek között, mind pedig a sínek és az úttest között elhelyezkedő, gumituskókra támaszkodó betonlapokból áll. Az ilyen betonlapok viszonylag kis méretek esetén is igen nehezek és a nagy terhelés miatt bonyolult betonvasalással készülnek úgy, hogy elkészítésük nagy tapasztalatot és különleges szaktudást igényel. A különösen nagy súlynál még az is hátrányként jelentkezik, hogy szerelésnél feltétlenül egy darut kell biztosítani. A támaszkodási pontok kialakításakor nagy pontosság szükséges, hogy a négy felfekvési pont pontosan egy síkba essen. Amennyiben ez nem sikerül, a betonlap mozogni fog és ennek lényeges kihatása van a szerkezet élettartamára. A vágányfelépítménynek az úgynevezett ágyazattisztítógéppel történő felújításakor a gép nagy helyigénye következtében, a betonlapokat újból el kell távolítani. Ez szükségessé teszi jelentős munkaerő- és munkagéptöbblet alkalmazását. A találmány feladata a fent említett hátrányok kiküszöbölésével olyan vasúti átjáró kialakítása, amelynél a sín felső felülete egyszintű az útburkolattal és amely a lehető legkisebb munkagép és munkaerőráfordítással és különösebb eszközök a£ kalmazása nélkül egyszerűen és gyorsan lefektethető. 2 A találmány a feladatot úgy oldja meg, hogy a sín irányára merőlegesen egyrészt a sínek között, másrészt a sín és az úttest között acéltartók vannak. Ezek a tartók a sínszálak között mindkét 5 végüknél a sín és az úttest között pedig csak egyik végüknél a sínlábra felfelvő rugalmas ídomtestre támaszkodnak és a sín irányában elhelyezett gereit] dákat tartják. A vasúti átjáró minden eleme emberi erővel 10 (kézzel) mozgatható méretben és különösen egyszerű módon elkészíthető. A bevezetésben említett probléma, hogy a feltámaszkodási pontoknak a betonlap alatt szükségszerűen egy síkban kell lenniük, a találmány szerinti 15 kialakításban nem lényeges, mivel az acéltartókba ^helyezett gerendák az acéltartókkal nincsenek szíj lárdan összekötve, és így azok a vasúti átjáró üzemét nem befolyásoló mértékben elfordulhatnak. Az acéltartó rugalmas rögzítését a sínfelőli oldalán 20 önmagában ismert módon, a sínprofilnak megfelelő alakú, horonyszerű mélyedéssel ellátott rugalmas idomtest biztosítja. Ez szolgálja a közúti forgalom áthaladásakor keletkező lökésszerű terhelések, rezgések felvételét. Ezek a rezgések a sínszál irányá- 25 ban elhelyezkedő gerendákról az acéltartóra, az acéltartókon keresztül az ídomtestre adódnak át. Az. ilyen célra előnyös acéltartó az ún. szélesperemű I-tartó, mert ez egyrészt a gerendáknak is jó felfekvést biztosít, másrészt igen nagy hajlító- 30 nyomatékkai rendelkezik. 178099
