178094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyújtható anyagnak szálas anyaggá való átlalkítására
178094 8 határához közeledik. Ehhez a nyújtóhatásnoz, ar °ly aerodinamikus természetű, bizonyos dinamikai er ők is adódnak, amelyek a nyújtást növelik. Valójában a szál a hordozósugár közepe felé igyekszik elmozdulni, majd ezt követően a hordozósugár külső határára jut, ahol ismét az indukált levegő hatásának van kitéve. Ez .ismét arra kényszeríti, hogy a sugár belseje felé mozduljon el, és ezeknek az ismétlődő impulzusoknak a hatására jön létre az aerodinamikus nyújtás. A rajzon, különösen a 2. ábrán az A vonalakkal jelöltük a hordozósugár C maga által indukált légáramokat és látható, hogy az indukált levegő mennyisége a hordozósugár pályájának hossza mentén fokozatosan nő. Amikor a sugár teste eléri a főgázáram határát, a 2. ábrán I vonalakkal jelölt szakaszban kölcsönhatási szakasz jön létre. Az S üvegszálat az indukált légáramok eltérítik a hordozósugár felé, amint azt a 10 helyen ábrázoltuk. Bár az üveg 3 kiömlőnyílásának átmérője vagy keresztmetszete nagyobb lehet, mint a hordozósugár 7 kilépőnyílásáé, azáltal, hogy az S üvegszál a nehézségi erő hatására halad, annak átmérője lényegesen csökken, úgy hogy amikor az üvegszál a hordozósugárba érkezik, akkor annak átmérője sokkal kisebb, mint az üvegkiömlőnyílás átmérője. Másrészt az üvegszál keresztmetszete abban a szakaszban, ahol a hordozósugárral találkozik előnyösen kisebb és a határán egyenlő a hordozósugáréval. Azáltal, hogy a hordozósugár sebessége nagyobb, mint az üvegszálé, az üvegszál nem hatol be a sugár magába, amint már említettük, még akkor sem, ha az üvegszál a sugarat a sugár magához közel éri el. Az indukált légáramok következtében azonban az üvegszál vagy a hordozósugarat körülvevő indukált levegőből képződő burokban a mag felületén marad, vagy a magnál lejjebb a sugár testébe hatol be. Az indukált levegő hatása, amely minden egyes üvegszálat egy hordozósugár felé irányit, az üvegszál betáplálását stabilizálja, és az üvegszál kiömlőnyílásai és a hordozósugár kilépőnyílásainak nem egyvonalba eséséből adódó kisebb hibákat kiegyenlíti. A különálló, hordozósugár indukciós hatásai következtében az üvegszál a hordozósugár „keverő szakaszába” jut és részben megnyúlik anélkül, hogy az így kialakított szálas anyag törékennyé válna. A törés veszélyét csökkenti az a tény is, hogy a szál semmilyen gyors szögváltozásnak nincs kitéve haladása folyamán, mielőtt lényeges nyújtásnak lenne kitéve, amikor az átmérője és az inerciája csökken. Az üvegszál részleges v?gv primer megnyújtása a hordozósugár keverő szakaszában képezi a két lépcsős nyújtás első fázisát. Ennek a részleges nyújtásnak a következtében a szál hossza megnő, és ezt a megnyúlást megkönnyítik a hullámok és hurkok képződése, amint azt a 2. ábrán a 12 helyen ábrázoltuk. A hordozósugár ezután találkozik a főgázárammal és behatol ez utóbbiba, és így létrejön a kölcsönhatási szakasz. A részben nyújtott üvegszálat bevezetjük a főgázáramba egyrészt a nehézségi erő és az előzetes nyújtás hatásából adódó 7 gyorsulás következtében, másrészt a kölcsönhatási szakaszban létrehozott áramok hatására. Ekkor a kölcsönhatási szakaszban egy második nyújtás jön létre, aminek következtében a szál — képzése folyamán — tovább nyúlik. Ezt a nyúlást elősegítik további hullám- és hurokképződések a főgázáram belsejében. A nyújtott szálat ezután a főgázáram magával viszi. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen egyetlen üvegszálból szálas anyagot képezünk két lépcsős nyújtással anélkül, hogy a szálképzés alatt törés jönne létre. Ezzel a kétlépcsős eljárással hosszú szálakat lehet létrehozni. A nyújtás megvalósításához az üveg hőmérsékletét, a hordozósugár hőmérsékletét és a főgázáram hőmérsékletét olyan értékekre kell beállítani, amelyek lehetővé teszik, hogy az üveget a nyújtás mindkét lépcsője alatt nyújtható állapotban tartsuk, mindaddig, amíg a nyújtás a kölcsönhatási szakaszban végetér. Megjegyezzük, hogy a találmány megvalósításához több szálképző központ is alkalmazható, amint az az 1. ábrán látható. Ilyenkor olyan 5 főgázáramot alkalmazunk, amelynek a 2. ábra síkjára merőleges irányba eső mérete nagy és az 1 olvadéktélnek ugyanebben az irányban több üvegkiömlőnyílása van. Azonkívül olyan hordozósugarakat kibocsátó 6 csöveket alkalmazunk, amelyek mindegyikének a kilépőnyílása az olvadéktér nyílásaiból kilépő S üvegszállal szomszédos. A hordozósugarakat kibocsátó csöveket közös 8 vezetéken át lehet gázzal táplálni. A 2 223 318 sz. francia szabadalmi leírásban további utalásokat találunk a többszörös szálképző központok általános elrendezésére és más részletekre vonatkozóan, pl. a szálak összegyűjtésére, az üveg vezetésére, a főáram és a hordozósugár kibocsátására. Ez a leírás felvilágosításokkal szolgál azokra a paraméterekre vonatkozóan is, amelyekkel a legelőnyösebb kölcsönhatási szakasz határozható meg. Ami a találmány szerinti berendezésre vonatkozó számszerű adatokat illeti a 3. ábrára hivatkozunk, amelyen különböző jelöléseket alkalmaztunk, hogy a méreteket megadjuk. A jelölésekhez tartozó számértékeket az I. táblázat tartalmazza, amely a középértéket, valamint az alkalmazható szélső értékeket tartalmazza milliméterben. Ezeken a méreteken túlmenően a II. táblázat egyes szögértékeket és távolságokat tartalmaz, amelyeket ugyancsak figyelembe kell venni, és amelyek szintén középértékeket és szélső értékeket jelentenek milliméterben és fokban. Ami a találmány szerinti eljárás foganatosítását illeti meg keli jegyeznünk, hogy nagyon fontos, hogy az üveg a kiömlőnyílásból állandó mennyiségben és folyamatosan lépjen ki. Ennek érdekében szükség van. arra, hogy az üvegkifoiyás hozama, a szálképző fej hőmérséklete és az üvegkiömlőnyílás átmérője nagyobb legyen, mint egy eleve meghatározott felső határérték. így az üveghozamnak nagyobbnak kell lennie 60kg-nál nyílásonként minden 24 órás szakaszban, a hőmérsékletnek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
