178066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés elektrolitikus polírozás optimumszabályozására

7 178066 Szabadalmi igénypontok: 8 Ha a fürdőhöz 5 g/liter bórkősavat is hozzá­adunk, akkor az ugyanilyen kedvező polírozáshoz mindössze 11 mA/cm2 áramsűrűségre van szükség. A polírozás hatásfoka ezáltal lényegesen megjavul. Ehhez hasonló periodikus jelenség játszódik le a 5 klasszikus ausztentites acélhoz alkalmazott ismert polírozó fürdőben is, amely a 6. példában vázolt fürdővel megegyezik. Ha ebben az esetben a fürdőhöz 5—10 g/liter koncentrációban bórkősavat adagolunk, akkor 30 °C polírozási hőmérséklet mel- 10 lett a szükséges áramerősség mintegy 20%-kal csökkenthető. A fenti példák alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fürdő és az anód elektród között mért feszültség periodikus ingadozása a ked- j5 vező polírozás kísérő jelensége. A jelek alsó torzulása alacsony áramsűrűséget, felső torzulása pedig magas áramsűrűséget jelent. Az áramsűrűséget ezért lehetőleg úgy kell beállí­tani, hogy a jelalak szimmetrikus legyen. Az áram- 20 erősség további növelésekor az anód elektródon az a felületi réteg, amely a periodikus jelenséget létre­hozza, elbomlik és a felületen bemaródások kelet­keznek, az oszcilláló pedig lecseng és megszűnik. Azt is megfigyelhetjük, hogy a fürdő 2's hőmérsékletének növelésével az oszcillációs frekven­cia is növekszik. Ennek a növekedésnek az oldat agresszivitása határt szab, mert a polírozás helyett a kémiai oldódás miatt marás jelentkezik. Könnyen belátható, hogy az a jó fürdő, amely 30 alacsony hőmérsékleten alacsony áramsürűség mel­lett nagy rezgésszámmal dolgozik. Az elektrolízis során keletkező hő a fürdő hőmérsékletét növeli. Célszerű, ha a fürdő hőmérsékletét megfelelő szabályozással az optimá- 35 lisnak tapasztalt állandó értéken tarijuk. Tekintet­tel arra, hogy az 5 áramgenerátor gondoskodik az állandó áramsűrűségről, a fürdő hőmérsékletének kisebb ingadozásai a polírozás minőségét csak kis mértékben befolyásolják, ezért az említett hőmér- 40 séklet szabályozásra csak nagyobb berendezéseknél van szükség. A polírozáshoz szükséges hőmérséklet lényegé­ben a fürdő összetételének a függvénye, és kellő gyakorlat után a felrajzolt görbe alapján az opti- 45 mális fürdő összetétel és hőmérséklet kísérletileg meghatározható. A görbe jelalakja és egyéb jellem­zői ugyanis a szükséges változtatás jellegére tám­pontot adhatnak. A gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy az elekt- 50 rolitikusan polírozott felületeken valamilyen tet­szetős galvánbevonatot kell létesítem. Az elektroli­­tikus polírozásnál keletkező felületi réteg az utóla­gos galvanizálást nehezíti, és ezért az utólagos galvánbevonatok általában foltosak. 55 1. Eljárás elektrolitikus polírozás optimumsza­bályozására, amelynél a polírozandó tárgyat polí­rozó fürdőbe helyezve anódikusan kezeljük, azzal jellemezve, hogy a polírozás során mérjük az anód és az őt körülvevő fürdő között fennálló potenciál­­különbséget, az elektrolízist állandó áramsűrűség mellett tartjuk fenn, és az állandó áramsűrűség értékét és/vagy a fürdő hőmérsékletét és/vagy a fürdő összetételét változtatjuk és ezzel a mért potenciálkülönbség periodikus ingadozását állít­juk be. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fürdőt foszforsav és normál amilalkohol keverékéből képezzük, és a­­fürdőbe maximálisan 0,5 g/liter koncentrációban fluorid ionokat viszünk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fürdőt foszforsav, normál amilalkohol és víz keverékéből képezzük és a fürdőbe 1,4—1,8 g/liter közötti koncentrációban nátriumszulfátot viszünk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fürdőt 900 ml foszforsav, 50 ml normál amilalkohol, 50 ml izo­­amilalkohoí és 3 ml kénsav keverékéből képezzük, amelyhez ezenkívül 1 g/liter koncentrációban réz­szulfátot és 2 g/liter koncentrációban nikkelszulfátot adunk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy 100 ml-enként 90 ml foszforsavat, 10 ml izoamilalkoholt és 2 g/liter kon­centrációban nátriumfluoridot tartalmazó fürdőt al­kalmazunk. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy 100 ml-enként 60 ml foszforsavat, 30 ml kénsavat és 100 ml vizet tartal­mazó fürdőt alkalmazunk, és a fürdőbe maximum 0,5 g/liter koncentrációban fluorid ionokat jutta­tunk. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a fürdőhöz 5 g/liter koncentrációban bórkősavat adunk. 8. Kapcsolási elrendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, amely polírozó fürdőbe merített anód és katód elektródokból, továbbá ezekhez csatlakozó egyenáramú áramforrásból áll, azzal jellemezve, hogy az anód elektród (3) közelé­ben a polírozó fürdőben (2) referencia elektród (6) helyezkedik el, és az anód elektród (3) és a referencia elektród (6) feszültségmérő (7) bemene­téhez csatlakozik, és az áramforrást áramgenerátor (5) képezi, amelynek az áramértéket beállító ve­zérlő bemenete van. 8 rajz, 9 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója —----------------824519 - Zrínyi Nyomda, Budapest “ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom