178014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5-ciano-4meril-oxazol előállítására

Kísérlet száma vo^ QO in oo^ in no *-« T* rj- r-H 00 G\ 00 —< <N 00 ^ OS 'CtJ oq_ on r-^ <n no in on cT ^ C4 *—i On On *—• 's© in^ oo O no^ ^ n0 in On *-i \Ö in ro l> 00^ \o *n od' 1-T rT *-« On On ^ nO in °Í ^ °°„ ci °°^ \Q \£ rt r*î xQ t-4 <> CS ^ 00 O i^T so ^ rn M h o h NO —< in O^oo^cs 00 ON \^r io o> <h Tt~ Mh^On-h o in in oo on CN NO in C\ ~ rf M h !Jn ^ h in 00 O n0^ © 00^ \o no cT en* en' CS H o ON —« vo *-« m oo on^ o «n *-h \0 in' © rí rf (SrtOONH \^5 no' in' od' O rt" CS On On ~ NO **h -o oo in in^ i> *n t-^ cT <rf MhOsON^ NO m o in m o oo no in i> o' rf <N -h On On —< NO t> cs t» r*^ in in oo o rf cS »-h on On *—t vO ïj 3 13 Ö0^ c3 a v59 N N 77 * •£ -8 íg cd looo SSS« ü U U S & r-r in oo in ON m J2 'ü t, 'S SP '0 SÍ s <D 13 o-S3 X kánkarbonsavanhidrideket, célszerűen legföljebb 5 szénatomos alkánkarbonsavak szimmetrikus anhid­­ridjeit használjuk fel. Különösen előnyös reagensnek bizonyult az ecetsavanhidrid. 5 Nikkel-, illetve réz-katalizátorként fémnikkelt vagy fémrezet, továbbá nikkel- vagy rézvegyüle­­teket, elsősorban nikkel(U)- vagy réz(II)-vegyüle­­teket, így a megfelelő karbonátokat (célszerűen bázikus karbonátokat), oxidokat, hidroxidokat, ha- 10 logenideket (elsősorban kloridokat), formiátokat, acetátokat és hasonlókat használhatjuk fel. A reak­cióhoz előnyösen a reakcióközegben jól oldódó katalizátorokat használunk fel. Katalizátorokként különösen előnyösen alkalmazhatunk nikkel- és 15 réz-acetátot. Az 5-karbamoil-4-metil-oxazolt célszerűen körül­belül 3—10 mólekvivalensnyi fölöslegben vett rövid­­szénláncú alkánkarbonsavanhidriddel reagáltatjuk. A savanhidridet előnyösen körülbelül 3—7, külö- 20 nősen előnyösen 4 vagy 5 mólekvivalensnyi fölösleg­ben alkalmazzuk. A reakciót előnyösen megnövelt hőmérsékleten, célszerűen a reakcióelegy forráspontján hajtjuk végre. Annak érdekében, hogy a reakció során 2.5 képződő alkánkarbonsav és a végtermék között lezajló további reakciót megakadályozzuk, előnyö­sen úgy járunk el, hogy a magas hőmérsékletű reakcióelegyből folyamatosan eltávolítjuk a kiala­kult alkánkarbonsavat. Ezt a legcélszerűbben úgy 3o érhetjük el, hogy a reakciót az elegy forráspontján végezzük, a képződött alkánkarbonsavat a savanhid­­rid fölöslegével és a kialakult 5-ciano-4-metil-oxa­­zollal együtt kidesztilláljuk az elegyből, és a desz­­tillátumot azonnal lehűtjük. A reakció lezajlása 35 után a végtermékként kapott 5-ciano-4-metil-oxa­­zolt frakcionált desztillációval különíthetjük el a desztillátumból. A reakció során kapott maradék­ból további mennyiségű végterméket különíthetünk el. Ebben az esetben előnyösen úgy járunk el, 40 hogy a melléktermékként képződött 5-(N-ákanoil­­-karbamoil)-4-metil-oxazolt metanollá hasítjuk, és a kapott 5-karbamoil-4-metil-oxazolt visszavezetjük a fenti reakcióba. A táámány szerinti eljárást folyamatos és sza- 45 kaszos üzemben egyaránt végrehajthatjuk. Az eljá­rást előnyösen folyamatos üzemben végezzük. A táálmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módja szerint az 5-karbamoil-4-metil-oxazolt 0,01 mól nikkelacetát-katáizátor jelenlétében, a reakció- 50 elegy forráspontján reagátatjuk 5 mólekvivalensnyi fölöslegben vett ecetsavanhidriddel. A reakcióele­­gyet gyors ütemben desztilláljuk, és a desztillátu­­mot lehűtjük. A táálmány szerinti eljárást az oltámi kör 55 korlátozása nélkül az áábbi példákban részletesen ismertetjük. A példákban megadott százáékos értékeken súly %-okat értünk. 178014 4 60 1. példa Keverővei, hőmérővel és desztilláló feltéttel fel­szerelt, 1 literes háromnyakú lombikba 128 g (1 mól) 98,5%-os 5-karbamoil-4-metü-oxazolt, 65 510,5 g (5 mól) ecetsavanhidridet és 1,8 g (0,01

Next

/
Oldalképek
Tartalom