177970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új glükózamin-származékok előállítására
9 177970 10 tokát, például a benziloxikarbonilcsoportot vagy a rövidszénláncú alkoxikarbonflcsoportokat vagy alkilcsoportokat, főként a terc-butil-csoportot, az adott esetben nitrocsoporttal, rövidszénláncú alkoxicsoporttal vagy halogénatommal szubsztituált benzil- 5 csoportot vagy tetrahidropiranilcsoportot, vagy az adott esetben szubsztituált alkilidéncsoportokat kell megemlítenünk, melyek az oxigénatomokhoz 4- és 6-helyzetben kapcsolódnak. Ilyen alkilidéncsoportok például főként valamely rövidszénláncú alkili- 10 déncsoport, elsősorban az etflidén-, az izopropilidén- vagy a propilidéncsoport, vagy egy adott esetben szubsztituált, előnyösen p-helyzetben szubsztituált benzilidéncsoport. Ezek a védőcsoportok az önmagukban ismert 15 módszerek szerint hasíthatok le. így például hidrogenolitikus úton, például hidrogénnel valamely nemesfém katalizátor, például palládium- vagy platina-katalizátor jelenlétében, vagy savas hidrolízissel távolíthatók el. 20 Az alkalmazott kiindulási anyagok ismertek, vagy az önmagukban ismert módszerek szerint előállíthatók. így például a III általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő, 3-helyzetben 25 szubsztituálatlan cukrot halogén-R2-ecetsawal reagáltatjuk, R2 a fent megadott jelentésű, és ennek észterét egy erős bázis jelenlétében nyerjük. A halogén előnyösen brómatom vagy elsősorban klóratom. 30 Az új glükózamin-származékok előállítására szolgáló egy másik eljárási változat az, hogy az önmagukban ismert módszerek szerint egy V általános képletű vegyületet, mely képletben R, R?, R2, R?, Rg és R° a fent megadott jelentésű, egy VI 35 általános képletű vegyülettel, mely képletben Rg és Rf a fent megadott jelentésű, azzal a feltétellel, hogy az- R°, Rg és R° csoportokban jelenlevő karboxilcsoportok és kívánt esetben a szabad hidroxilcsoportok könnyen lehasítható védőcsoportok- 40 kai védettek, kondenzálunk, és adott esetben a jelenlevő védőcsoportokat lehasítjuk. A kondenzációt például oly módon végezzük, hogy az V általános képletű vegyületet aktív karbonsav alakjában reagáltaljuk a VI általános képle- 45 tű aminovegyülettel, vagy úgy, hogy az V általános képletű savat olyan VI általános képletű aminovegyülettel reagáltatjuk, melynek aminocsoportja aktivált állapotban van jelen. Az aktív karboxilcsoport például valamely savanhidrid, előnyösen egy vegyes 50 savanhidrid, vagy savamid, vagy valamely aktíváit észter lehet. Ilyenekként a fent említett savanhidridek, amidok és észterek említhetők. Az ammocsoport például foszfitamiddal történő reagáltatással aktiválható. 55 A könnyen lehasítható védőcsoportok is a fent említetteknek megfelelőek. Ezek az önmagukban ismert módszerek szerint hasíthatok le, például hidrogenolitikus úton, például hidrogénnel egy nemesfém, például palládium- vagy platina-katalizátor 60 jelenlétében, vagy savas hidrolízissel. A kiindulási anyagok az önmagukban ismert módszerek szerint állíthatók elő. így például valamely megfelelő, 3-helyzetben szubsztituálatlan cukrot egy halogén-R2 -acetamido-R° ecetsavval reagál- 65 tatunk, vagy egy III általános képletű vegyületet egy amino-R7-ecetsavval, melynek karboxilcsoportja védett, a fentiekben bemutatott módon reagáltatunk, és a védőcsoportot lehasítjuk. Az új vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy egy IX általános képletű vegyületben, ahol R, R2, R°, Rg és R9 a fent megadott jelentésű és Rs egy alkilidén- vagy egy cikloalkilidéncsoportot jelent, az oxazolin- és a dioxolán-gyűrűt savasan hasítjuk, és az adott esetben jelenlevő védőcsoportokat eltávolítjuk, és az adott esetben szabad állapotban levő ammocsoportot, mely a cukormolekula 2-helyzetében van, X-R-csoporttá alakítjuk. Alkilidéncsoportként főként a rövidszénláncú alkilidéncsoportok, például az izopropilidéncsoport és a cikloalkilidéncsoport említhető. A hasítást az önmagukban ismert módszerek szerint végezhetjük, például savas ioncserélőkkel, főként olyanokkal, melyek szulfonsavcsoportokat tartalmaznak, üyen például az Amberlit IR-120 jelű (egy sztirolgyanta erősen savas szulfonsavcsoporttal) vagy Dowex 50 jelű (polisztirol-szulfonsavak) ioncserélővel, vagy egy erős szervetlen vagy szerves savval, például sósavval, brómhidrogénnel, kénsavval vagy egy szulfonsavval, például a metánszulfonsawal, vagy egy adott esetben az aromás gyűrűben szubsztituált fenilszulfonsawal, például a p-toluolszulfonsawal vagy egy trifluorecetsavval. E hasítások során, ha víz jelenlétében dolgozunk, 1-helyzetben egy szabad hidroxilcsoportot kapunk, ezzel szemben, ha egy Ri-OH általános képletű alkohol jelenlétében dolgozunk, ahol R, egy adott esetben szubsztituált alkilcsoportot jelent, az 1-O-Ri vegyületet kapjuk. Az Rs és/vagy R, karboxilcsoportok egyike is, mely egy alkohollal, főként egy rövidszénláncú alkanollal észterezett, főként emelt hőmérsékleten vizes savval szappanosítható el. Ez abban az esetben is lehetséges, ha a cukormolekula 2-helyzetében levő amincsoport ennél a hasításnál felszabadul. Ebben az esetben utólag kell az X-R-csoportot bevezetni. Ez a szokásos módon acilezéssel vagy szulfonálással történik. A keletkezett vegyületekben a peptidcsoportnál levő védőcsoportokat utólag, például hidrogenolízissel, például katalitikusán aktivált hidrogénnel vagy hidrolízissel hasítjuk le. Az ennek során alkalmazott kiindulási anyagokat például úgy nyerhetjük, hogy egy 3-helyzetben szabad hidroxilcsoportot tartalmazó cukorészterrel egy megfelelő oxazolinba az R2-acetamidopeptid-csoportot bevezetjük. Ez történhet egy vagy több lépésben. A keletkezett vegyületeket önmagukban ismert módszerek szerint alakíthatjuk sóikká, például a keletkezett savas vegyületeket alkáli- vagy alkálíföldfémhidroxidokkal reagáltatva, vagy a keletkezett bázisos vegyületeket savakkal reagáltatva. A fent említett eljárásokat az önmagukban ismert módszerek szerint, hígító- vagy oldószerek nélkül, vagy előnyösen azok jelenlétében, szükség esetén hűtés vagy melegítés közben, emelt nyomáson és/vagy inertgáz, például nitrogén atmoszférában végezzük. 5
