177966. lajstromszámú szabadalom • Hajófelvonó

3 177966 4 mindig megtartja vízszintes helyzetét, és így a hajók kiemelése és vízrebocsátása mindig ebben a helyzetben történik, dőlés nélkül. Ez a felvonó a hajógyár vízszintes területén levő több hajóépítő helyet is kiszolgálhat, ami lehetővé teszi, hogy a 5 hajó tartózkodási idejét a költséges felvonó beren­dezésben a minimumra redukálják, és ezáltal a hajó építésének és javításának költségeit csökkentsék. Az egyenesvonalú profüű lejtős résszel rendel­kező sólyán alkalmazott felvonónak, ahol a10 vágányok állandó lejtésszögűek, az a hátránya, hogy a sólya lejtős része nagy kiteqedésű, és így a hajógyárban nagy területet és vízfelületet foglal el, nagymértékű hidrotechnikai munkákat tesz szüksé­gessé és a berendezés építésekor, valamint a javítási1S munkák ellenőrzése és végrehajtása a berendezés üzemeltetése folyamán igen bonyolult. Ez a hátrány egy olyan vízrebocsátó berendezés­nél, amelynél a sólya változó görbületi sugarú 20 görbe profilú lejtővel rendelkezik, nem jelentkezik. Ezen a részen a pályák vannak elhelyezve, a rajtuk levő sínpárokkal. Ez a berendezés a sólya lejtős részén egy-forma nyomtávolságú vágányokkal ren­delkezik. A kocsiknak a hajóval együtt történő 25 leeresztésekor a görbe profilú lejtős szakaszon elhe­lyezett vágányokon a kocsik rakfelülete megdől, és a hajó jelentős dőléssel éri el a vízfelületet. Egy ilyen leeresztés mégis megengedhető és néhány hajógyárban alkalmazzák is. 30 Ennél a vízrebocsátó berendezésnél, a korábban leírt hajófelvonó berendezéssel összehasonlítva, a sólya lejtős részének kiterjedése sokkal kisebb, és jóval kevesebb területet és vízfelületet vesz igény­be, mivel a hajó számára szükséges vízmélység már 35 a parthoz lényegesen közelebb megvan, mint a fent leírt berendezésnél. Ez lehetővé teszi a berendezés ellenőrzésével és javításával kapcsolatos költségek jelentős csökkenését. Ennek a berendezésnek az a hátránya, hogy 40 irreverzibilis, azaz csak a hajók vízre bocsátására alkalmas, míg a hajók kiemelése javítás céljából nem lehetséges. Ez abból következik, hogy akkor is, ha a kocsi felső felületén elhelyezett, megfele­lően kialakított gerinccönkök segítségével az úszó 45 hajót dőlés nélkül helyezik a kocsira, a hajó fel­vontatás után a sólya görbe profilú részeinek sínpárjain nagymértékben megdől a part irányába, ami jelentős nehézségeket okoz a hajó javításakor, fokozza a munkaráfordítást, és rontja a javítás, 50 szétszerelés és összeszerelés végrehajtásának felté­teleit. Ennek a leeresztő berendezésnek további hátránya az, hogy csak egy sólyahelyet szolgál ki, és ezért gyakorlatilag az épülő hajó teljes sólya- 55 ideje a költséges leeresztő berendezésen telik el. A találmánnyal azt a feladatot kívánjuk meg­oldani, hogy olyan hajófelvonó berendezést hoz­zunk létre, amelynél a sólya úgy van kialakítva, 60 hogy a hajó leeresztése és kiemelése is lehetséges legyen dőlés nélkül, valamint egyetlen hajófelvonó­val több hajóépítőhelyet lehessen kiszolgálni, és ezáltal a hajófelvonó berendezés hatékonysága fo­kozódjék. 65 A kitűzött feladatot úgy oldjuk meg, hogy a hajófelvonónál, amelynél a sólyatér parti, illetve víz alatti lejtős szakasza görbe profilú pályákká van ellátva, a pályákon sínpárok, kocsik, melyek kerék­tengelyei különböző magasságban vannak, váamint kocsik mozgatásához vonóberendezések vannak el­helyezve, a táálmány szerint a sólya parti lejtős része egy átmeneti és egy vízszintes szakaszból áll, amely szakaszokon pályák és mindegyik pályán két egymásban elhelyezett sínpár van kialakítva, me­lyek közül az első a sólya lejtős szakaszán levő sínpár folytatását képezi, a második pedig az át­meneti szakaszon lassan az első sínpár fölé emel­kedik. A szintkülönbség a sólya vízszintes szaka­szán éri el maximumát. A magasabb helyzetben levő kocsitengelyek mindkét sínpáron történő moz­gatásra alkalmas kerekekkel vannak ellátva. A sólyatér ilyen kialakításánál, ahol a parti rész egy átmeneti és egy vízszintes szakasszal rendel­kezik, továbbá a vízszintes szakasz egyik sínpárja magasabban van elhelyezve, mint ennek a szakasz­nak a másik sínpáija, a hajók mozgatása a sólya vízszintes részén és továbbításuk a hajóépítésre és javításra szolgáló szintén vízszintes sólyahelyekre dőlés nélkül lehetséges. A kocsikon álló hajó ki­egyenesedése a kocsik kerekeinek a magasabb sínpárra való rágördülésekor megy végbe. Ezenkívül a sólya vízszintes szakasza miatt, amelyről a hajó a vízszintes szakasz melletti sólya­helyekre továbbítható, növekszik a hajófelvonó be­rendezés kihasználása, mivel a berendezés több sólyahelyet is kiszolgál. Célszerűen a sólya víz alatti részének végén elhelyezett pályák egyenesvonalú profillá vannak kialakítva, miáltá a különböző merülésű hajók felállítása a kocák támfelületére a hajó vízből történő felvontatásakor a hajó megdőlése nélkül lehetséges. Ezt a kocsiknak az egyenesvonáú profillal ren­delkező pályák vágány párján történő mozgatásává érjük el, amely profil biztosítja, hogy a kocsikat a különböző merülésű hajók alá lehet juttatni. A kocsik támfelülete ennek az egyenesvonáú lejtős szakasznak a mentén történő mozgatáskor vízsán­­tes helyzetben van, mivel a kocsik keréktengelyei különböző magasságban vannak elhelyezve. Célszerűen csak a sólya átmeneti és vízszintes szakaszán elhelyezett sínpárok széles nyomtávol­­ságúak, és úgy vannak elhelyezve, hogy közrefogják a másik keskeny nyomtávolságú sínpárt, amely a sólya lejtős szakaszán elhelyezett sínpár folytatását képezi. Ennél a megoldásnál a hosszabb és így drágább ájakból kevesebb szükséges, mivel ezeket csak a sólya átmeneti és vízszintes szakaszán kell ákámazni. Bizonyos esetekben szükséges lehet, hogy a széles nyomtávolságú sínpárt a sólya teljes hosszá­ban, azaz lejtős, átmeneti és vízszintes szakaszán is kialakítsuk, a keskeny nyomtávolságú sínpárt pedig, amely a széles nyomtávolságú sínpár fiáé emel­kedik, csak az átmeneti és a vízszintes szakaszán helyezzük el. A vágányok ilyen kialakítására akkor lehet szükség, ha például a mozgatott hajó na­gyobb stabilitását kell biztosítani a sólya lejtős szakaszán. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom