177925. lajstromszámú szabadalom • Késélező szerkezet
11 177925 12 zői révén. A vázolt elrendezésnél a késpenge mozgásának egy része során a vázolt kapcsolatot úgy teljesítjük, hogy a 4 tartó a 7 késpenge két különálló zónájával kapcsolódik. Az is lényeges, hogy a 4 tartóval megvalósított két zóna a tartó 13 csuklós tengelyének két szemközti oldalán van, és ilyen módon a 7 késpenge és a 4 tartó a szükséges kapcsolat megváltozása nélkül elbillenhet a 13 forgástengely körül, amennyiben a kés 28 nyelét a késhüvely 2 házához képest fölfelé vagy lefelé mozdítjuk. A 6 támasztóelem természetesen követi a 4 tartó és a 7 késpenge bármely mozgását, mivel csuklós felerősítése és előfeszítése ezt lehetővé teszi. Amikor a 7 késpengét kihúzzuk a 2 házból, akkor a 7 késpenge és az 5 élezőszerkezet kapcsolódása ezzel azonos módon következik be. A leírt szerkezeti kialakításnak számos előnye van a korábbi ismert késhüvely-élesítőszerkezet kombinációkkal szemben. Például képes arra, hogy a leírt módon a késpengén lényegében állandó vágási szöget képezzen ki. A vázolt előnyös szerkezeti kialakításnál, amelynél a tartót és a támasztóelemet ugyanez a rugó feszíti elő, az előző tulajdonság különös fontosságú lesz az adódó élezőszerkezet dinamikus tulajdonságai következtében. Közelebbről meghatározva ez azt jelenti, hogy a szerkezet (tehát a tartó, a támasztóelem és az előfeszítő rugó) úgy képes elmozdulni a házhoz képest, hogy eközben nem befolyásolják az előfeszítő erők nagyságát, mely tulajdonképpen a késpenge és az élezőszerkezet közötti nyomásból adódik, és nem befolyásolják a késpenge és az élezőszerkezet kapcsolódási viszonyait sem. Egy további előny a támasztóelem és a tartó hátravitt kapcsolódásából származik a késpenge kezdeti bevezetésénél. Ezen kapcsolódás helyzete megfelelő kompenzálást biztosít a késpenge és az élezőszerkezet között keletkező erő számára, továbbá arra az erőre, amelyet a kezelőszemély a kés nyelére fejt ki, és ez a hely rendszerint függ az élesítendő késpenge profilkiképzésétől is. Ez mindenesetben azonban a tartó és a támasztóelem forgástengelyei közé esik és feltétlenül a tartó forgástengelye mögött van. További előny származik a késpenge és a tartó között megvalósított kétpontos kapcsolódásból. Amint a késpenge kapcsolatba kerül az említett súrlódó vagy támasztófelülettel (amelyet például a tartóhoz rögzített alkalmas anyagú betét képezhet, vagy képezheti a tartó részét is) kapcsolatba kerül az élezőszerkezettel is, és ennek eredményeként az élezőszerkezetre gyakorolt erőhatás lecsökken. A gyakorlatban ez a csökkenés egészen 50%-ig is terjedhet. Azt tapasztaltuk, hogy az élezőszerkezetre ható terhelés a kezelőszemély által gyakorolt nyomás ingadozásai miatt csak nagyon ritkán állandó, és a vázolt elrendezésből adódó hatásos terheléscsökkenés lehetővé teszi az élezési művelet kedvezőbb szabályozását. További előny származik abból, hogy a késélesítő szerkezet elülső oldalán kiképzett késpengefogadó rés alja bevezetőfelületet képez, mivel ez elősegíti a késpengének a késhüvelybe való bevezetését. A kés nyelével kapcsolódó támasztó jellegű kapcsolódás azt is lehetővé teszi, hogy az élezés egészen a késpenge hátsó sarkáig érjen, ugyanakkor megakadályozza hogy a kés nyele a belső élezési művelet befejezésekor károsodjék. Ebből következik, hogy a kés kihúzása akadálytalanul elvégezhető, és a kihúzáskor történő élezés egyszerűen és kényelmesen elvégezhető. A talámány leírt kiviteli alakjaitól számos eltérést, módosítást és/vagy további változtatást végrehajthatunk anélkül, hogy eközben a találmány gondolatától vagy a mellékelt igénypontok által meghatározott oltalmi körtől eltérnénk. Szabadalmi igénypontok: 1. Késélesítő szerkezet, amelynek fő háza, csuklósán a házra szerelt tartója, a tartó elülső részére a csuklós mozgás tengelyéhez képest elülső helyzetben rögzített élező-szerkezete van, amely a tartó felső oldalához képest szabadon áll, azzal jellemezve, hogy a házon csuklósán támasztóelem van rögzítve, amely a tartó felső oldalának legalább egy részét fedi, és elülső és hátulsó támasztási zónái vannak, amelyek a tartó forgástengelyéhez képest elülső és hátulsó helyzetben vannak elrendezve, és ezen támasztási zónák az említett felső oldallal szemközti helyzetben vannak, a támasztóelem csuklós tengelye lényegében párhuzamos a tartó csuklós tengelyével és a hátsó támasztási zónához képest hátul helyezkedik el, a tartót és a támasztó elemet forgástengelyeik körül feszítőszerv feszíti, amelynél a feszítés ellenáll a tartó elülső része és a támasztó elem elülső támasztó zónájának a szétválasztásával szemben. 2. Az 1. igénypont szerinti késélesítő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartó felső részében, legalább a forgástengelyhez képest hátrafelé nyúló részben késpengét fogadó rés van kiképezve, és a késpengével kapcsolódó felület a tartó forgástengelye mögötti tartományban legalább részben a rés alját képezi. 3. A 2. igénypont szerinti késélesítő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rés elülső része elforgathatóan a tartóra szerelt vezető szakaszban van kiképezve, amely működési és üzemen kívüli helyzetbe mozdítható, az élezőszerkezet a tartó elülső részén kiképzett üregbe van szerelve és az említett vezetési szakasz az üzemen kívüli helyzetben zz üreget fedi, és ezáltal késpenge csak ezen elülső részen kiképzett résbe vezetve kapcsolható össze az élezőszerkezettel, és a vezetési szakasz az élezőszerkezetet az üzemen kívüli helyzetben javítás céljából szabadon hagyja. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti késélező szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartó a ház két szemközti oldalfalán kiképzett két csaprésszel kapcsolható össze, amely kapcsolat egyúttal a tartó csuklós rögzítését képezi. 5. A 4. igénypont szerinti késélesítő szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két csaprész a tartóban kiképzett mélyedésben helyezkedik el és a tartó részét képező laprugók révén ezen helyzetüket oldható an megtartják. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6