177921. lajstromszámú szabadalom • Kontraszthatást javító eszközökkel kialakított fényjelző készülék
7 177921 8 részét kitevő méretű nyüást, vagyis a méretará nyokból folyóan a fókuszált sugárnyalábra nézve rekesznyílást vágunk ki, akkor: — a fényforrás által kibocsátott és a lencse által a gyújtópontba terelt fényenergia a rekeszen keresztül — mint ismeretes — akadálytalanul és maradéktalanul kiléphet, de ugyanakkor — a találmány szerinti elrendezés folytán a külső eredetű környezeti fénynek csupán a rekesz keresztmetszete és a fényjelző készülék hasznos felülete közötti arány által meghatározott törtrésze válhat láthatóvá a rekeszben, csak ez a töredék ronthatja a fényjelző készülék hasznos térszögében a kontrasztot. Ezt a megfontolást szemlélteti a 4. ábra, jól látható, hogy a fényvető 1 test felől érkező és a 3 gyűjtőlencse által a lencse gyújtópontjába terelt fényenergia a gyújtópontban kialakított 5 rekesznyíláson át akadálytalanul kiléphet a szabadba, míg az árnyékoló 4 test, mely ezen elvi példánknál pontosan a gyújtópontot magában foglaló síkban elrendezett fekete lemez, jelentősen korlátozza a külső fényenergia átal okozott világító hatást. A továbbiakban látni fogjuk, hogy az árnyékoló 4 test alkalmas kiképzésével a kontrasztjavító hatás tovább fokozható: a külső fényforrásból az árnyékoló 4 testre vetődő sugaraknak a hasznos térszög irányába való reflexiója tovább csökkenthető. Természetesen ugyanez a hatás érhető el akkor is, ha a gyújtópontba tereléshez nem alkalmazunk külön lencsét, hanem magát a fényvető 1 testet alakítjuk úgy ki, hogy onnan a sugarak már az optikai rendszer gyűjtőpontjába terelve verődjenek vissza. Ennek egyik változatát mutatja az 5. ábra. A paraboloid tükörként kialakított fényvető 1 test — amint láttuk — párhuzamos nyalábként veri vissza a sugarakat, ha a 2 fényforrást annak Fp gyújtópontjában rendeztük el. De ha ugyanezen paraboloid tükörnek az Fp gyújtópontján kívül rendezzük el a 2 fényforrást, akkor az így kialakított optikai rendszernek lesz a tükör optikai tengelye mentén egy további gyűjtőpontja, s a reflektor felületről a fénysugarak összetartóan ebbe a gyűjtőpontba verődnek vissza. így ugyanazt a hatást idézzük elő, mint a 4. ábra szerinti elrendezésnél, ahol a fényvető 1 testből párhuzamosan érkező sugarakat külön beiktatott 3 gyűjtőlencse terelte az optikai rendszer gyűjtőpontjába. Az 5. ábra szerinti elrendezésre is igaz, hogy a 2 fényforrás által szolgáltatott és a fényvető 1 test által visszavert teljes fényenergia akadálytalanul áthaladhat az optikai rendszer gyújtópontjában kialakított 5 rekesznyíláson. Ugyanezen hatás eléréséhez akkor sincs szükség külön 3 gyűjtőlencse beiktatására, ha a fényvető 1 test ellipszoid tükör és a fényforrás a tükör gyújtópontjában van elrendezve. Az ilyen tükörnek van egy további gyújtópontja, s ez esetben ez lesz az optikai rendszer azon jellemző gyűjtőpontja, ahová a rendszer a 2 fényforrás fénysugarait visszaveri és ahol kialakítjuk az árnyékoló 4 testben az 5 rekesznyílást. Az eddigi három példával érzékeltetni kívántuk, hogy a találmány megvalósításához egyébként eléggé eltérő optikai rendszerek egyaránt alkalmazhatók, ha egy követelménynek eleget tesznek: az eredő optikai rendszernek legyen olyan gyűjtőpontja, amelybe a rendszer a fényvető 1 test által visszavert fénysugarakat összetereli. A geometriai fénytan ismert apparátusa segítségével szakember sokféle ilyen optikai rendszert alakíthat ki. Az ilyen típusú — egyébként sok más funkcióra már hasznosított - rendszerek a találmány szerint újabb funkcióra hasznosíthatók, ha a fényjelző készüléknél eddig alkalmazott árnyékoló testek helyett a találmány szerint kialakított és elrendezett ernyőt illesztjük az optikai rendszerhez. A fényvető test „gyűjtőpontja” szigorúan véve: kiterjedés nélküli pont! Amikor a homorú tükör gyújtópontjában elrendezett fényforrásról szóltunk, ezt egyetlen fényforrás esetén is - a fénytanban szokásos — közelítésként tettük, valójában a fényforrás a gyújtópontot magában foglaló, de annál nagyobb térben helyezkedik el, ezért is írtuk, hogy a visszavert sugarak csak közel párhuzamosak. Ha a gyújtópontnak nevezett, de annál valójában nagyobb térben több - pl. eltérő színű - fényforrást helyezünk el, a közelítés addig fogadható el (és a továbbiakban ez a definíció így értendő), amíg — a fényforrások befoglaló terét és a tükör méretét összevetve, a tér fénytanilag még mindig közelítően pontszerű tér, vagy — a készülék kialakítása olyan, hogy pl. a fénypontra vonatkozó színválasztás hatására — revolver optikához hasonlóan — mindenkor a választott színű fényforrás ugrik a „gyújtópont”-ba. A találmány tárgya fényjelző készülék, mely fényforrás(ok) mögött elrendezett fényvető testtel kialakított optikai rendszert és árnyékoló testet tartalmaz. A találmány abban van, hogy az alkalmazott optikai rendszer gyűjtő karakterisztikájú és az árnyékoló test az optikai rendszer előtt, azzal szemben elrendezett ernyő, mely ernyőben az optikai rendszer valamely gyűjtőpontjában rekesznyílás van kialakítva. Ha a fényvető test paraboloid tükör, akkor a fényforrás a tükör gyújtópontján kívül van elrendezve. Ha a fényvető test ellipszoid tükör, akkor a fényforrás a tükör gyújtópontjában van elrendezve. Különösen előnyösek a találmány azon változatai, melyeknél az optikai rendszer eredően gyűjtő karakterisztikáját — járulékos optikai elemként beiktatott — egy vagy több gyűjtőlencse alkalmazásával alakítjuk ki. Ekkor a fényvető test homorú, célszerűen paraboloid tükör és a fényforrás(ok) a tükör gyújtópontjában van(nak) elrendezve, tehát az párhuzamos sugárnyalábot vet vissza (technológiailag jelenleg a paraboloid tükör a legkedvezőbb, de más típusú párhuzamosító tükör is alkalmazható), a fényforrás előtt egy vagy több gyűjtőlencse van elrendezve és az árnyékoló test(ek) a gyűjtőlencsé(k) előtt, azzal (azokkal) szemben elrendezett emyő(k), mely emyő(k)ben a gyűjtőlencséik) gyújtópontjában van(naíc) kialakítva a rekesznyílás(ok). 5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4
