177908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyezett vizek kémiai kezelésére
5 177908 6 csővezetékbe 6 szivattyúval adagoljuk a tisztításhoz szükséges humátot, majd ennek elkeveredése után ugyancsak az 5 csővezetékbe, a 7 tartályban oldott alumíniumszulfátot, illetve esetenként a vas(III)kloridot. A 4 flotáló berendezésbe való belépés előtt vezetjük a szennyvízhez a 10—30% mennyiségű, a 9 tartályban 4 att nyomáson levegővel telített vizet. A keletkezett iszapot és a tisztított vizet a flotáló berendezésből különkülön vezetjük el.-Kísérleti eredményeink szerint a 400—600 mg/1 kémiai oxigénigényű, 7—15 mg/1 foszfortartalmú, 30— 50 mg/1 nitrogén tartalmú, 100—250 mg/1 lebegőanyagtartalmú szennyvízből 0,2—0,6 g/1 alkálihumát és 0,1— 0,4 g/1 alumíniumszulfát hatására 60—70 mg/1 kémiai oxigénigényű, 0,3—0,5 mg/1 foszfortartalmú, 8—10 mg/1 nitrogéntartalmú és 10—25 mg/1 lebegőanyagtartalmú flótáit vizet kapunk. Vágóhídi szennyvíz tisztításakor a nyers szennyvíz 3500 mg/l-es kémiai oxigénigénye 200—300 mg/l-re, a 200—250 mg/l-es nitrogéntartalma 20—30 mg/l-re, 30— 40 mg/l-es foszfortartalma pedig 0,1—0,5 mg/l-re csökkent, ha derítő vegyszerként 0,6—1,0 g/1 alkálihumátot és 0,8—1,2 g/1 vas(II)szulfátot, vagy vas(III)kloridot alkalmazunk. 3. példa Az előző példákban leírt módon előállított iszapot termikusán kondicionálva gőzbevezetéssel forrásig melegítjük, 5 perc várakozási idő után 40 °C-ig hűtjük, majd tárcsás vákuumszűrőn szűrjük. A szűrési teljesítmény meghaladja a 30 kg/m2 óra értéket, az iszaplepény szárazanyagtartalma 22—28% között volt. A szűrt iszaplepényt a kertészetben trágyaként hasznosítjuk, a hasznosítás során az eredeti alkálihumáttal azonos eredményeket érünk el. 4. példa Az előző példákban leírt módon előállított iszaphoz kondicionáló szerként 5—6 g/1 perlitet adagolunk, majd tárcsás vákuumszűrőn 50—60 kg/m2 óra szűrési teljesítménnyel szűrjük. Az iszaplepény szárazanyagtartalma 30% feletti. 5. példa Biológiailag tisztított háziszennyvízhez az 1. ábra szerinti berendezésben 0,2 kg/m3 nátrium-humátot, majd 0,2 kg/m3 alumíniumszulfátot adagolunk. Az iszapot ülepítéssel választjuk el a tisztított víztől. A kezelés eredményeként a biológiailag tisztított szennyvíz kémiai oxigénigénye 70 mg/l-ről 24 mg/l-re, összes N-tartalma 27 mg/l-ről 5 mg/l-re, összes P-tartalma 6 mg/l-ről 0,4 mg/l-re, lebegőanyag tartalma pedig 70 mg/l-ről 25 mg/l-re csökken. 6. példa Az 1. példa szerinti módon az 1. vegyszerelőkészítő tartályban állítjuk elő a szükséges alkálihumátot, de a feltáráshoz nem csapvizet, hanem vágóhídi szennyvizet használunk. Az így kapott vegyszerrel a 2. példa szerint leírt módon végezzük a vágóhídi szennyvíz tisztítását, s az analitikai vizsgálatok szerint a tisztítás hatásfoka kémiai oxigénigény, biológiai oxigénigény és ossz. N- tartalom tekintetében meghaladja a 90%-ot, ossz. P- tartalom tekintetében pedig a 99%-ot. Az eljárás előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze: — A tisztításhoz csak olcsó, nagyiparilag előállított vegyszerek szükségesek, a derítéshez szükséges humát ezekkel akár a helyszínen is előállítható, az üzemköltség alacsony. — A reakció pillanatszerű, így nem igényel nagyméretű vegyszerbekeverő, flokkuláltató tartályokat, a beruházás költsége alacsony. — Mivel a savanyítás, vagy a fémsó adagolás során magában a szennyvízben alakul ki a huminsavból, ill. humátból és szennyeződésekből álló makromolekula, s ezen belül a kapcsolat nem adszorbsziós jellegű, hanem tényleges kémiai kötés, az elválasztás hatásfoka magas, a tisztítás során ugyanis nemcsak a lebegő, hanem az oldott szerves szennyeződések jelentős részét is eltávolítjuk. — Alacsony szennyezettségű (pl. kommunális) szennyvizek esetén az eljárás magas hatásfoka lehetővé teszi, hogy a tisztított vizet biológiai kezelés nélkül közvetlenül az élővízbe vezessük. — Mivel a tisztítás során nemcsak a lebegő és oldott szervesanyagokat, hanem az eutrofizációt okozó foszfor- és nitrogéntartalmú vegyületek jelentős részét is eltávolítjuk, a tisztított szennyvíz külön harmadlagos kezelést nem igényel, közvetlenül az állóvizekbe vezetve sem okozza azok eutrofizációját. — A tisztított víz maradék szervesanyagtartalma hagyományos kialakítású biológiai tisztító berendezéseken könnyen tovább tisztítható. — Az eljárás biológiailag tisztított szennyvizek harmadlagos kezelésére is eredményesen alkalmazható. — A keletkező iszap huminsav tartalma a trágyaként való felhasználást előnyösen befolyásolja. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás oldott szerves szennyeződéseket is tartalmazó szennyvizek kémiai kezelésére lúgos és savas vegyszerek, két és/vagy háromértékű fémsók felhasználásával azzal jellemezve, hogy a tisztítandó szennyvízhez alkálihumát tartalmú anyagot, célszerűen a fel nem tárt szénalkotókat is tartalmazó alkálihumátot adagolunk, vagy a szennyvízben, illetőleg annak egy részében önmagában ismert módon alkálihumátot állítunk elő, majd az alkálihumát tartalmú szennyvízhez ásványi savat és/vagy kétvagy háromértékű fémsót adagolunk, majd az így keletkező csapadékot gravitációsan elvezetjük, az elvezetett iszapot kívánt esetben kondicionáljuk és szűrjük, a tisztított vizet pedig a befogadóba vezetjük vagy felhasználjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a szennyezett vízhez adagolt alkálihumát — célszerűen kálium- és/vagy nátriumhumát — tartalmú anyagot 0,2—2,0 kg alkálihumát/m3 szennyezett víz mennyiségben adagoljuk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy kénsav, sósav, foszforsav, vagy más ásványi sav adagolásával a pH-értéket 4,0-nél kisebb értékre állítjuk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
