177838. lajstromszámú szabadalom • Bitumenkész impregnálási célokra és impregnálási eljárás
3 Í77838 4 hőmérsékleten speciális összetételű, stabilizált vizes bitumen-emulzióval impregnálják. A felhasznált poliuretánhab és bitumen-emulzió arányát meghatározott érteken kell tartani ahhoz, hogy megfelelő minőségű tömítőanyag előállítható legyen. A vizes bitumenemulzióval a poliuretán-habanyag impregnálását többlépcsős berendezésben végzik, majd az impregnált poliuretán-csíkokat megszárítják. A habanyag pórusaiból a víz eltávolítása nagy energiafelhasználást igényel, körülményes, a gyártás alacsony termelékenységű, emiatt a poliuretán vizes bitumenemulzióval való impregnálása nem terjedt el. Az egyenletes impregnálás a habanyag teljes keresztmetszetében egyébként is igen szigorú technológiai paraméterek betartását teszi szükségessé, az előállított termék impregnáltsági foka rendszerint nem egyenletes és emiatt a késztermék a rendeltetésszerű felhasználás követelményeit csak részben elégíti ki. A poliuretán-habanyag impregnálása hígított bitumenkészítményekkel mind a poliuretán-habanyag, mind az impregnálószer szempontjából problematikus, egyrészt a gyártás technológiai megoldása, másrészt a termék megfelelő minőségi paramétereinek biztosítása miatt. Az építőipar vagy szakipar a szigetelő-tömítőanyagokkal szemben sokoldalú követelményeket támaszt, tartósságuk, vízzáró tulajdonságuk, könnyen kezelhetőségük olyan követelmény, ami nélkül a termék felhasználásra nem alkalmas. A tömítőanyagot gyártó cégek másfelől igyekeznek a termelési ráfordításokat csökkenteni, a tűz- és robbanásveszélyes, Környezetet szennyező technológiákat kiküszöbölni és korszerű technológia bevezetésével a termelékenységet növelni. Az impregnálásra alkalmas bitumen és a poliuretánhab hordozóanyag kombinációja kétségtelenül optimális megoldást jelent a gazdaságosság szempontjából, ha a felhasználó ipar által támasztott termékválasztékot és a fokozódó követelményeket sikerül kielégíteni. Nem igényel részletesebb magyarázatot az, hogy a bitumen önmagában, tehát oldószer vagy vizes emulzióbavitel nélkül a poliuretánhab impregnálására alkalmatlan. Az oldószeres technológiák hátrányaira a bevezetésben részletesen rámutattunk, így olyan bitumenkészítmény előállítása vált szükségessé, amely felhasználható az ismert technológiák hátrányaitól mentesen impregnálási célokra. A célkitűzés tehát tág határok között változtatható bitumenkészítmény előállítása, amely vízszigetelés céljából történő hordozóanyag impregnálásra hígítóközeg nélkül alkalmas, az impregnálás 50—90 °C közötti hőmérsékleten viszonylag rövid technológiai idő alatt megoldható, az előállitott tömítőanyag rendeltetésszerű felhasználásra alkalmasabb, mivel a hordozóra felvitt impregnálóanyag teljes mennyisége a hordozó pórusaiban megmarad. Fontos célkitűzést jelent az is, hogy az impregnált poliuretánhab vízszigetelési, vízzáró tulajdonságai, külső kinézése a technika állása szerint gy ártott termékekhez képest javuljon. Olyan bitumenkészítmény előállítását tűztük ki célul, amely hígítóközegtől mentes, fizikai tulajdonságai a felhasználási céltól függően viszonylag tág határok között változtathatók, könnyen hozzáférhetők és olcsó módosítóanyagokat tartalmaz, amelyek a műanyag hordozó öregedési-tartóssági tulajdonságait hátrányosan nem befolyásolják. A találmány szerinti bitumenkészítmény, impregnálási célokra azzal jellemezhető, hogy 70—90 súly% útépítési bitument, 1—3 súly/o száradó olajkencét, 2—10 súly% paraffint, '3—20 súly% sztearint, 0—2 súly% poliizobutilént (5000—10 000 molekulasúlyú), 0—5 súly% szilikongyanta oldatot, 0—4 súiy% orsóolajat, 0.0—0,1 súly% béta-naftolt tartalmaz. Az ilyen kompozícióban az eredeti bitumen 110 C°-on kátrányviszkoziméterrel mért viszkozitása legalább V5-re csökken, ugyanakkor a lágyuláspont és a penetráció számottevő mértékben nem módosul. A találmány szerinti készítménnyel nyílt cellás poliuretánhab impregnálása úgy végezhető, hogy a poliuretánhab hordozóanyagra 1: 2,5—4 mennyiségi arányban az előbbi összetételű bitumenkészítményt 60—90 °C közötti hőmérsékleten felhordjuk, majd az impregnált hordozóanyagot célszerűen teljes keresztmetszetében levegővel lehűtjük vagy lehűlni hagyjuk. A találmány szerinti készítménnyel nyílt cellás poliuretánhab impregnálása úgy végezhető, hogy 1 rész impregnálandó hordozóanyagra 2,5—4 súlyrész arányban az előbbi összetételű bitumenkészítményt 60—90 °C közötti hőmérsékleten felhordjuk, majd az impregnált hordozóanyagot célszerűen teljes keresztmetszetében levegővel lehűtjük vagy lehűlni hagyjuk. Az impregnáláshoz előre leszabott poliuretán-habcsíkokat alkalmazzuk, amelyeket közvetett vagy közvetlen fűtésű, 80—90 °C hőmérsékletű hengerpárok között folyamatosan átvezetjük. A poliuretánhab és az impregnáló bitumenkészítmény arányát a hengerpárok közötti távolság beállításával szabályozhatjuk. Az impregnált poliuretánhabanyagot ellenáramban vezetett, levegővel hűtjük és a hűtőlevegő áramlási sebességét a hűtőszakasz hosszának megfelelően különböző értékekre állítjuk be. A fenti módon impregnált tömítőanyag számos építőipari alkalmazásterületen használható. Ezek közül például a következőket soroljuk fel: — dilatációs hézagok vízzáróságának biztosítása általában; — házgyári és hagyományos épületek nyílászáró szerkezeteinek tömítése; — beton-fém homlokzati kötések szigetelése; — betonelemek függőleges és vízszintes hézagtömítése; — úszómedencék dilatációs hézagtömítése; — dilatációs hézagok tömítése betonból épült sportlétesítményeknél; — beton autópályák és kifutópályák dilatációs hézagainak tömítése. A találmány szerint előállított előbbi módon impregnált tömítőanyag nem ragacsos, oldószertől mentes, száraz tapintású, a dilatációs hézagokba kézzel vagy kézi szerszámmal könnyen beilleszthető. A tömítőanyagot összenyomott állapotban helyezzük a hézagba. A hézagba való illesztés után a szalag újból duzzadni kezd és eredeti alakját próbálja felvenni, miközben a kifejtett erőhatás folytán a szigetelés1 a hézagszélekhez jól feltapad és flexibilisen követi az elmozdulást. , . Tapasztalataink szerint a felsorolt adalékok hatására a bitumen kezdeti 46—52 °C lágyuláspontja nőn vagy csak nagyon kismértékben változik. Konzisztenciája azonban a lágyuláspont közelében alapvetően módosul, mivel a lágyuláspont alatti viszkoelasztikus állapot helyett csaknem a kristályos anyagokra jellemző, olvadás-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
