177793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-dialkoxi-benzamidok előállítására

11 177793 12 20. példa Pezsgőtabletták készítése 100 g hatóanyagot, 140 g finoman porított citrom­savat, 100 g finoman porított nátriumhidrogénkarbo­­nátot, 3,5 g magnéziumsztearátot és szükséges mennyi­ségű ízesítő anyagot összekeverünk, és a keverékből egyenként 100 mg hatóanyagot tartalmazó tablettát préselünk. 21. példa Hosszú ideig ható tabletták 200 g hatóanyagot 50 g sztearinsavval és 50 g kamau­­baviasszal összeolvasztunk. Az így kapott keveréket lehűtjük, és legfeljebb 1 mm átmérőjű szemcsékké aprít­juk. Ezután a keveréket 5 g magnéziumsztearáttal ke­verjük, és a keverékből 305 mg súlyú tablettákat prése­lünk. Egy tabletta 200 mg hatóanyagot tartalmaz. Számos tanulmány szerint a neuroleptikumok anti­­pszichotikus hatása valamely módon összefügg azzal, hogy ezek a gyógyszerek csökkentik az agyban a kate­­cholamin-átvitelt, és specifikusabban ez a hatás a cent­rális dopamin-receptor blokádnak a következménye, amint azt eredetileg Carlsson ismertette [Acta Pharma­col. 20, 140—144 (1963); J. Neur. Transmission, 34, 125—132 (1973)]. XJgy látszik, hogy a legtöbb antipszichotikus hatású vegyület több dopamin-rendszerre hat az agyban. Fel­tételezték, hogy az antipszichotikus hatás kapcsolat­ban lehet a dopamin-receptorok blokádjával a szubkor­­tikálís és kortíkális Iimbikus szisztémákban [1, Pharm. Pharmacol. 25, 346 (1973); Lancet, nov. 6.1027 (1976)], vagy a dopamin-receptorok blokádjával a nigroneostria­­tátum dopamin-rendszerében [Intem. J. Neurol. 6, 27 —45 (1967)]. A dopamin-receptor blokád tanulmányozására az agyban több módszer áll rendelkezésre. Az egyik mód­szer alapja az antipszichotikumoknak az a képessége, hogy a dopamin-agonista apomorfin által kiváltott vi­selkedési hatásokat blokkkolják. Az apomorfin patká­nyokban és más fajokban jellegzetes szindrómát hoz létre, ez ismétlődő mozgásokban (sztereotip mozgások) és hiperaktivitásban nyilvánul meg, ami valószínűleg az agyban levő dopamin-roceptorok posztszinaptikus akti­válásának a következménye > [J. Pharm. Pharmacol. 19, 627 (1967); J. Neurol. Transmit), 97—115(1977)]. Úgy látszik, hogy a sztereotip mozgások-(rágcsálás, nyaldosás, harapdálás) főképpen a neostriátum szisz­téma dopamin-receptorainak az aktiválására jelent­keznek [J. Psychiat. Res. 11, \ (1974)], míg a fokozott helyváltoztatás (hiperaktivitás) főképpen a mezolim­­bíkus szisztémák (szaglószervi központ, akkumbens központ) dopamin-receptorainak aktiválására követ­kezik be [J. Pharm. Pharmacol. 25,1003 (1973)]. Számos tanulmány bizonyította, hogy a neurolep­tikumok blokkolják az apomorfinnal előidézett sztereo­tip mozgásokat, és ez a blokás összefügg a dopamin­­átvitel blokádjával, amit más módszerekkel mértek, így az antiapomorfin hatás összefügg a dopamin-for­­galom változásaival [Eur. J. Pharmacol., 11, 303 (1970)], a dopamin-receptor kötésével [Life Science, 17, 393—*1002 (1976)], és ami a legfontosabb; az anti­pszichotikus hatással [Nature, 263, 388—341 (1976)]. Kísérleteinkhez 225—215 g súlyú hím Sprague- Dawley patkányokat használtunk. Az állatokat plexi üveg ketrecekben (40 cm hosszú, 25 cm széles és 30 cm magas) figyeltük meg, és a viselkedésüket az apomorfin beadása után 5, 20, 40 és 60 perccel jegyeztük. A ve­­gyületeket injekcióban adtuk be, 60 perccel az apo­­morfin-hidroklorid (1 mg/kg) beadása előtt, amit szubkután az állatok nyakába injekcióztunk. Azt ta­láltuk, hogy a beadott dózis és a beadás módja igen állandó reakciót biztosít, és a reakció erőssége igen kevéssé változik. A szubkután beadott apomorfin pedig igen állandó hiperaktivitást idéz elő. Közvetlenül az injekció beadása után az állatokat a ketrecekbe helyeztük, mindegyiket külön ketrecbe. A sztereotip mozgások feljegyzését két különböző el­járással végeztük. Az első kiértékelési rendszer módosí­tott változata volt a Costall és Naylor által bevezetett rendszernek (1973). A sztereotip mozgások erősségét 0—3 fokozatta] pontoztuk. Pontszám A sztereotip viselkedés leírása * 1 2 3 0 A viselkedésben nincs változás a sóoldatot ka­pott kontrollokéhoz, vagy a nyugtatót kapott állatokéhoz hasonlítva. 1 Nem folyamatos szaglászás. 2 Folyamatos szaglászás. 3 Folyamatos szaglászás. Rágcsálás, harapdá­lás és nyaldosás. A második rendszer alapján feljegyeztük azoknak az állatoknak a számát, amelyek apomorfin által elő­idézett hiperaktivitást mutattak. Mindegyik csoport 6—8 állatból állt. Sóoldatot kapott kontroll állatokat egyidejűleg mindig alkalmaztunk. Az első kiértékelési rendszerben (0—3 pontszám) az EDS0 értékek azokat a dózisokat jelentik, amelyek 60 perc megfigyelési idő­szakban a sztereotip mozgások erősségét 50%-kal csökkentik. A második kiértékelést rendszerben az ED50 értékek azokat a dózisokat jelentik, amelyek 60 perc megfigyelési idő alatt a hiperaktivitást mutató ál­latok számát 50%-kal csökkentik. Az EDS0 értékeket logaritmikus dózis-reakció görbékből számítottuk ki, a 4—6 dózisszintből kapott legkisebb négyzetek mód­szerével, dózisszintenként 6—8 állattal. A kapott eredményeket a 2. táblázat szemlélteti' A találmány szerint előállított vegyületeket a sulpiride antipszichotikummal [Life Science, 17, 1551—*1556 (1975) ] hasonlítottuk össze. A táblázat adatai azt mu­tatják, hogy a találmány szerint előállított vegyületek hatásos inhibitorai az agy dopamin-receptorainak. Tekintve azt a képességüket, hogy az apomorfinna előidézett sztereotip mozgásokat és hiperaktivitást is antagonizálják, valószínű, hogy mind a striátum, min a Iimbikus szisztémákban blokkolják a dopamm­­receptorokat (lásd a bevezető részt). A találmány sze­rint előállított vegyületek továbbá sokkal hatásosabbak, mint a sulpiride antipszichotikum. Mivel igen fontos összefüggés áll fenn az apomorfin-blokád és a klinikai antipszichotikus hatás között [Nature, 263, 388—­(1976) ], igen valószínű, hogy a találmány szerint eo­­állított vegyületek emberekuél igen erős antipszicho i­­kus hatást fognak mutatni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom