177786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés irányváltó szalaghengerművek pontos helyzetben történő leállítására, vagy adott mértékű sebességcsökkentésére
177786 10 a 18 összehasonlító áramkör érzéketlenség) tartományának a másik határát, akkor az elért sebesség állandósul. A 4. ábrán megfigyelhetjük, hogy a leállást lassítások és állandósult sebességű szakaszok sorozatán keresztül érjük el. 5 A fentiekben azokat az eseteket vizsgáltuk, amikor a szalagot adott helyeken teljesen le kellett állítani. Tekercs közben a hibahelyeknél általában nincs szükség a hengerlési folyamat leállítására, hanem adott mértékű sebességcsökkentés is elegendő. Az adott mértékű 10 sebességcsökkentés pontos megvalósítását a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi. Az 5a ábrán sebesség-idő diagramon a lassítás folyamatát tüntettük fel. A hibahely szöghelyzetét az előző hengerlési ciklusban a 11 adatbevivő egység révén bevittük a 10 központi szá- 15 mítóegységbe. Tételezizük fel az egyszerűség kedvéért, hogy ehhez a hibahelyhez nulla csévélő szögérték tartozott. Ha a hengerlés v0 hengerlési sebességgel történik, akkor az (5) összefüggés alapján olyan számított v sebesség adódik, amely a t0 időpontban éri el a v0 20 értéket. A 2. ábra szerinti berendezés alkalmazásával a hengerlési sebesség a t0 pont után az 5a ábrán vázolt ferde egyenes mentén változna, végül a hengerállvány a keresett hibahelyen állna le. Ez azonban nem követelmény. A kívánság az, hogy a hibahelyet a henger- 25 állvány Vj=<x*v0 sebesség mellett érje el, ahol a a csökkentési tényező. Az 5a ábrán vázolt módon erre úgy van lehetőség, hogy a Vj sebesség elérésekor a sebesség alapjelet állandósítjuk (ezt a 10 központi számítóegységbe például előre beprogramozhatjuk), majd 30 ezt a sebességet a nulla szöghelyzet (tehát a beállított hibahely) eléréséig fenntartjuk. Ez a megoldás kielégítően biztosítja a szükséges lassítási feltételeket, de alkalmazásával a hibahely viszonylag lassan érhető el. Ez abból következik, hogy a hengerállvány azt az utat, 35 amely a Vj sebességről a teljes leállásig tartana, lényegében mindvégig a viszonylag alacsony v, sebességgel teszi meg, ezért ez a szakasz időben sokkal tovább tart, mintha egyenletes lassulás mellett a Vj sebességet éppen a kívánt pontban érné el a szalag. Az 5b ábrán az eljárás egy ezt biztosító tökéletesített végrehajtási módjára vonatkozó sebesség-idő diagramot tüntettük fel. A megoldás lényegét az a felismerés képezi, hogy az (5) összefüggésben az cpcs szögelfordulás minden számított sebességnél éppen az adott sebességről való leállás szögelfordulásban kifejezett távolságát adja meg. Ha most az összefüggést például a Vj sebességhez tartozó cpj szöggel módosítjuk, akkor a nulla szöghelyzet elérésekor a sebesség értéke nem nulla, hanem éppen a kívánt Vj lesz. Ez az állítás az összefüggés lineáris jellegéből adódik. A Vj hengerlési sebességhez tartozó ®j szöget könynyen meghatározhatjuk. Tudjuk, hogy (8) behelyettesítve kapjuk avn =konst 9, ezt átrendezve kapjuk Jo a =konst 9jl (10) ha a (10) összefüggést összehasonlítjuk a v0 sebességre felírt (5) összefüggéssel, azaz v0=konst • 9o- T0 akkor a (10) és (11) csak akkor lehet érvényes, ha (11) azaz *° <*2 ’ <p,=o^ ?o (12) tartozó csévélő szögelfordulás 9o és az a sebességcsökkenés A Vi sebességhez tehát kiszámítható a adataiból. A szalagot ezek szerint úgy lassítjuk a kívánt pontban a v, sebességre, hogy a t0 pont eléréséig a számított v sebességet az (5) összefüggés alapján határozzuk meg. Abban a pillanatban, amikor a számított sebesség eléri a tényleges hengerlési sebességet (a t0 pontban), meghatározzuk a pillanatnyilag érvényes <p0 szöghelyzetet. A kívánt a sebességcsökkentési adatból kiszámítjuk az a2 • 90 korrekciós tényezőt és a számított sebességet a most már ismert korrekciós tényező figyelembe vételével a =konst (<pcs+a29o)T (13) Vj=«-V0 A csévélési szögsebességek hasonló arányából következik, hogy a Vj sebesség elérésekor a körülfordulási idő Tt=^2-. (9) « Ha az (5) összefüggést felírjuk a v=Vj sebességre, akkor v1=konst91 • Tj 40 45 50 55 60 65 összefüggés segítségével határozzuk meg. Az 5b ábrán látható, hogy a korrekció hatására a számított v sebesség a t0 időpontban ugrásszerűen megnőtt, majd a csévélő továbbforgásával a t0' időpontban eléri a v0 értéket. Ettől kezdve a hengerlési sebességet már a számított v sebesség határozza meg. A hengerlést sebesség folyamatosan csökken és a 9- O beállított helyen éri el a kívánt Vj sebességet. Az 5b ábrán vázolt lassítással a kívánt sebességcsökkentést a t2 időpontban értük el, tj—12 idővel előbb, mint az 5a ábrán vázolt esetben. A találmány szerinti eljárás a fentiek alapján érthető módon úgy biztosítja az optimális leállítás, ill. sebességcsökkentés feltételeit, hogy eközben nincs szükség a hengerlés egyéb nehezen mérhető és figyelembe vehető paramétereinek (a szúrás mértéke, a szalagsebesség a munkahengerek előtt és után, a lemezvastagság, a csévélési átmérők stb.) az ismeretére, jóllehet ezek nagy részét a korábban ismert eljárások felhasználták. A találmány szerinti eljáráshoz mindössze a csévélek szöghelyzetét kell ismerni, valamint a hengerek kerületi sebességét. Mindkét mennyiség egyszerűen mérhető. A fentiekben feltételeztük, hogy a leállítást illetve sebességcsökkentést akkor végezzük, amikor a 3 szalag az 1 csévélőről letekeredik. A fentiekből következik, hogy a viszonyok változatlanok akkor is, ha a 3 szalag az 5 csévélőről tekeredik le. Ekkor azonban a berendezést úgy kell kialakítani, hogy az 5 csévélő tengelyén is legyen szögelfordulás jeladó, ehhez csatlakozó szögelfordulás számláló és időszámláló, melyek szintén a 10 központi számítóegységhez csatlakoztathatók. Az 5
