177779. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csoportos gépíró, illetve géptávíró oktatásra
5 177779 6 szetesen a csatornamultiplikált vezetékes összeköttetések bármely korszerű kialakítása alkalmazható, ami szakember választására van bízva a konkrét alkalmazási hely és a helyi technológiai feltételek függvényében. A működésmód az ábra alapján könnyen követhető. A tanár a programadó 100 főegység 110 billentyűzetén beírja a kívánt programo(ka)t, mely(ék)nek tárolása a 120 egység adatrögzítőjében, telexkódolt alakban történik. Ez természetesen történhet puíferüzemben is, azaz a program egyben azonnal meg is jeleníthető. A legegyszerűbb kialakítás esetén az adatrögzítő egyetlen tár, melynek kapacitása a legnagyobb lehetséges programterjedelem szerint van megválasztva. Az adatrögzítő lehet olyan tár is, mely több program egyidejű tárolását és címzett vagy sorrendi lehívását teszi lehetővé. Végül az adatrögzítő eltérő kapacitású tárak seregéből is állhat, melyek ugyancsak címzéssel vagy sorrendvezérléssel hívhatók le, akár önműködően, akár manuális választással. Az utóbbi változat nyilvánvaló előnye, hogy a tárkapacitás kihasználása maximális, mert az ismertető fázisban sok a kis helyigényű program. Természetesen a költségesebb térkialakítás csak ott fizetődik ki, ahol minimális személyzettel maximálisan gépesített oktatás valósítandó meg. A kiírás vezérlő 200 főegység á megjelenítő 300 főegység 300b vezérlőbemenetén át kijelöli a 310 írósor valamelyik 311 karaktermezőjét és az abban kijelezendő karaktereket, s a leütendő karakternek a 310 írósorban való megjelenítésekor ezenkívül — a 300a vezérlőbemeneten át kapott utasítás szerint ■— a 320 billentyűmező megfelelő ábramaszkos 321 fénypontja is felvillan. így a tanuló látja, milyen betűt kell a 612, 622, ..., 6n2 billentyűzeten leütnie — mégpedig kielégítően nagy méretben látja a 310 írósorban — ugyanakkor a leütendő karakter helyét is látja a 320 billentyűmezőben, ahol értelemszerűen nem mutatható a karakter olyan nagy méretben, minta 310 írósorbán. Ha csak a 320 billentyűmezőt kívánnánk alkalmazni és ott kellő nagyságban mutatni a leütendő karaktert ahhoz, hogy azt a tanulók bármelyike a maga helyéről pillanat alatt felfogja, akkor óriási méretű tablót kellene alkalmazni; ez nemcsak gazdaságilag elviselhetetlen és helyileg sem fér el, de a tanuló számára nem is áttekinthető. Ezért választottuk azt a kombinációt, hogy a kijelzendő karakterekből mindenkor néhányat, pl. legfeljebb ötöt, mutatunk nagyméretben, s azok helyét a 320 billentyűmezőben kis méretben. A példakénti kivitelnél öt befűhelyes 310 írósort alkalmaztunk. Az egymás után következő öt karakter kiírása után, helyesebben az öt kai aktéi re vonatkozó tanulói műveletek sebességéhez igazodó idő eltelte után, törlő karaktert kell adni. Az alaphelyzet helyreállítása után a példakénti kivitelnél újabb öt — egymás után írandó —karakter jeleníthető meg. Természetesén a megjeleníthető karakterek számat elvben tetszőlegesen bővíthető, de az előzőekben említett következményekkel, így nyilvánvalóan a gazdaságosan kivitelezhető, még áttekinthető méret és karakterszám lesz a célszerű kompromiszszum. A megjelenített betű(ke)t a tanuló a 610, 620, ..., 6n0 oktatógépen, annak 612, 622, ..., 6n2 billentyűzetén leüti, s azt a munkahelyi beviteli 611, 621, ..6nl egység kimenete telexkód alakjában adja ki a kiértékelő , főegység második 400b bemenetére. A későbbiekben részletesebben is ismertetendő kiértékelő 400 főegység rasghatározza az egyes 610, 620, ..., 6n0 oktatógépekről érkező műveleti jeleket, azokat egybeveti a 400 főegység első 400a bemenetére a programadó 100 főegységről érkezett — helyes — műveleti utasításokkal és csatornánként meghatározza a hibás leütések (illetve leütéshiányok) számát és az így nyert hibaszámokat az n-csatornás 400c kimeneten át kiadja az egyes 610, 620, ..., 6n0 oktatógépeken — esetleg azok környezetében — elrendezett, példánknál kétszámjegyű hibajelző 510, 520, ..., 5n0 készülékekhez. Az 1. ábrán pí. az 510 készülék éppen 12 hibát, az 520 készülék 06 hibát, az 530 készülék 11 hibát és az 5n0 készülék 03 hibát mutat. Természetesen a kijelzett hibaszámok egyben nyomtathatók is és a protokoll készítés történhet közvetlenül a kiértékelő 400 főegységhez csatlakozó — esetleg abban is elrendezett — közös nyomtatóműben, mely állandó információkkal, azonosító jelzetekkel kiegészített tabulogramokat is készíthet, dé a protokoll készülhet—ezenkívül vagy kizárólag — az egyedi kijelző 510, 520, .... 5n0 készülékeknél is állásonként külön. A vizuális hatás javítható és a tanár mutatópálcás magyarázó tevékenysége csökkenthető, ha a 320 billentyűmező előtt transzparens takarólap van elrendezve, melyen — a megfelelő ábiamaszkos 321 fénypontok felett — gépíró alapállásban (asdfjklé) elhelyezkedő két kéz és az egy-egy ujj által kezelendő billentyűk felé mutató nyilak ábrái vannak kialakítva vagy elrendezve. A 2. a és b ábra olyan példakénti kivitelt mutat, melynél a 310 írósor egy-egy karakterét 8 sorban és 6 oszlopban elrendezett, összesen 48 fénypont közül az adott karakternél kigyújtandó fénypontok jelenítik meg. Természetesen a karakter ábrázolható más felbontásban, célszerűen pl. 5x7, 6x7, 6x10 bontású mátrixszal, ami többek között lehetővé teszi akár latin, akár cirill, akár arab, kínai stb. karakterek megjelenítését. A fénypontok számától függően választandó a 312 léptetőregiszter cellaszáma, mely kurrens kiviteleknél pl. 35,48 vagy 60 lépéses. A példánknál választott 6 x 8-as mátrixnál a 48 cellás léptetőregiszter elegendő. Már említettük, hogy a kiírás vezérlő 200 főegység második 200c kimenete csatlakozik a 310 írósor 300b vezérlőbemenetére. Valójában ez a bemenet kétcsatornás, ami az adatbeírást illeti (a működés szempontjából itt még nem tárgyaljuk a 300b bemenet további csatornáit, pl. az energiaellátó bemeneteket és külön említés történik majd a hálózatról származó fázisvezérlő bemenetekről is). A példánknál 48 cellás 312 léptetőregiszter egyik soros 312a bemernie az adatjelbemenet, a másik soros 312b bemenete az órajelbemenet. Ezekre a 312a és 312b bemenetekre kerülnek a kiírás vezérlő 200 főegység óia- és adatjel szelektor kimenetekről (ezeket a 4. ábra alapján később isméi tétjük) a TTL szintű vezérlőjelek, melyek hatására az adatjel sorosan végigíép a 312 léptetőregiszteren. Az egyik 312a bemenetre j utó adatjel a kijelzendő karakter fénypont jajnak megfelelő adatelemsorozat, melyből a másik 312b bemenetre jutó órajel elemenként mintát vesz és a 312 léptetőregiszterben sorban eltárolja. Példánknál tehát 48 órajel hajtja végre a léptetést, így a beérkező adatjelek pontonkénti logikai állapotának megfelelően a 312 léptetőregiszter 312ct kimenetére a 2. b ábrán látható mátrix jobb alsó Fp68 fénypontjának megfelelő Információ van jelen, a 312c2 kimeneten az Fp67 fényponté, a 312c47 kimenetén az Fpl2 fényponté és a 312c4g kimeneten az Fpll fényponté. A 312 léptetőregiszter soros 312d kimenetén a 48. lépés után megjelenik az az adat, mely az első lépés alkalmával lépett be a soros bemene-5 10 15 20. 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
