177740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás minőségi optikai filmek, lapok vagy lemezek előállítására átlátszó műanyagból
3 177740 4 X a következő csoportok egyike : O, NH, CO—O vagy CO—NH és n 1 és 100 közé eső egész szám. Az etilénoxidnak ezek az addiciós termékei valójában olyanok, amelyek zsírsavak, zsíramidok, zsírsavamidok, zsírsav alkanolamidjai, zsíraminok vagy zsíralkoholok és etilénoxid reakciójával jönnek létre, amikoris e termékeket savakkal, például kénsavval, foszforsavval vagy bikarboxilsavakkal, például ftálsavval vagy utólag szulfoborostyánkősavvá átalakított maleinsavval észterezzük és semlegesítjük. Az a körülmény, hogy ezek az etilénoxid származékok elválasztó szerként kiválóan alkalmazhatók, annál is inkább meglepő, minthogy hasonló kombinációkat lehet alkalmazni az ellentétes cél elérésére, amint ez ismeretes, nevezetesen például üvegszálakkal erősített műanyag termékekben az üvegszálak és a műanyag közötti adhézió fokozására (lásd például az 1 158 219 számú német közzétételi iratot). A találmány értelmében célszerű, ha az elválasztó szert az üvegfelület négyzetméterenként 100 mg—2,5 g arányban, előnyösen 0,1—1 százalékos vizes oldat alakjában alkalmazzuk. A találmány szerinti elválasztó szerek különösen célszerű kiviteli alakjait az alábbiakban az igénypontokkal összhangban álló példákkal kapcsolatban ismertetjük. A fentiekben ismertetett elválasztó szerek általában műanyagból készült igen különféle lapok, filmek vagy lemezek gyártásához alkalmazhatók. Különösen alkalmasak elválasztó szerként történő használatra, amikor szilikátüvegben kialakított átlátszó poliuretán filmekről vagy lapokról van szó. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a találmány szerinti elválasztó szerek alkalmazása esetén a hordozó réteggel érintkező átlátszó műanyagú film tulajdonságait az elválasztó szer előnyösen befolyásolja, nevezetesen a felületet bizonyos értelemben megnemesíti. így például a súrlódási tényező és/vagy a nemkívánatos villamos töltések menynyisége csökken vagy az utóbbi teljesen el is marad, ami viszont a porlerakódás ellen hat. A továbbiakban példakénti kiviteli alakok alakjában ismertetjük a találmány szerinti eljárás részleteit. 1. példa Hibátlan optikai felületű üveglapra, például flotációs üvegből készült lapra, amelyet körülbelül 80 °C hőmérsékletre melegítettünk, 10 cm3/m2 mennyiségben átlagban molekulánként 3—4 etoxicsoportot tartalmazó dinátrium-dodecil-poliglikol-éter-szulfoszukcinát 5%-os vizes oldatát visszük, amelynek alakja a következő: (C J 2H25—O—(C2H40)3 _4—CO—CH(S03Na)—CH2— —COONa) A felvitelt önmagában ismert módon például porlasztó pisztollyal foganatosíthatjuk. A fölvitt réteget körülbelül 30 másodpercig szárítjuk. Az így kezelt üveglapra megfelelő szerkezettel poliuretán gyanta reakciós keverékéből álló filmet viszünk, amikoris a poliuretán gyanta alkotórészei a következők : — 1000 g poliéter, amelyet propilénoxid és triói kondenzációs termékeként nyerünk és amelynek molekulasúlya körülbelül 450, szabad OH csoport tartalma pedig 10,5—12%. — 1000 g 1,6 hexametilén-diizocianát-biuret, amely, nek szabad N CO csoport tartalma 21—22%, — 0,5 g dibutil-ón-dilaurát. Az ily módon alkalmazott poliuretán filmet a hordozó réteggel együtt körülbelül 80 °C hőmérsékletre hevítjük és körülbelül 6 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ekkor polimerizálódás útján szilárd lap jön létre, amelynek geometriai alakja a fluid állapothoz viszonyítva nem változik. Végül a hordozó réteget és a műanyag bevonatot környezeti hőmérsékletre hűtjük. Lehűlés után a filmet a hordozó rétegtől könnyen elválaszthatjuk. Ehhez az elválasztáshoz a lap centiméterekben kifejezett szélességére vonatkoztatva körülbelül 0,3—0,6 kilogramm erőre van szükség, ha feltételezzük, hogy a húzóerőt derékszög alatt fejtjük ki. Ha az ilyen műanyaglapot elválasztó szer közbeiktatása nélkül akarnók a hordozó rétegről eltávolítani, az elválasztáshoz szükséges erő a lap szélességének minden centiméterjére számítva körülbelül az előbbi érték tízszeresére, vagyis centiméterenként 2—5 kilogrammra növekednék. Ez a lapban mindenesetre kárt okozna. 2. példa Ugyanúgy járunk el, mint az 1. példában. Elválasztó szerként azonban 0,5%-os vizes oldatban molekulánként körülbelül 50 etoxi csoportot tartalmazó dinátrium-nonil-fenil-poliglikol-éter-szulfoszukcinátot alkalmazunk, amelynek alakja: (C9—H J 9C6H4—O—(C2H4O)50—CO—CH(S03NA)— —CH2—COONa) Ezt az oldatot szórópisztollyal 10 cm1 * 3/m2 arányban visszük föl. Az üveglapot úgy is bevonhatjuk, hogy a 0,5 százalékos oldatba merítjük és ebből függőleges irányban húzzuk vissza, mielőtt száradni hagyjuk. 3. példa Úgy járunk el, mint az 1. példa esetén, elválasztó szerként azonban 0,5 százalékos vizes oldatban molekulánként körülbelül 20 etoxicsoportot tartalmazó decil-poliglikol-éter-foszfát-dinátriumot alkalmazunk, amelynek képlete : [C i0H2 1—O(C2H4O)20—PC^NaJ 4. példa Úgy járunk el, mint az 1. példában. Elválasztó szerként azonban molekulánként átlagban 3—4 etoxicsoportot tartalmazó dodecil-poli-glikol-éter-nátriumszulfátot alkalmazunk, amelynek képlete: C i2H25—O—(C2H40)3 _4 S03Na 5. példa Úgy járunk el, mint az 1. példában. Elválasztó szer ként azonban 0,5 százalékos vizes oldatban molekulán ként 25 etoxicsoportot tartalmazó oktadecil-poliguko -éter-nátriumftalátot alkalmazunk, amelynek képlete[C18H 37—O—(C2U40)2S—CO—QH —COONa] 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
