177731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxiimino-e-homo-eburnánok előállítására
3 177731 4 lyenek az alkálifémhidridek vagy az alkálifémamidok, jelenlétében ciklizálásnak vetették alá, a kapott oxo-eburnánt szintén erős bázis, mint amilyenek az alkálifémhidridek, jelenlétében egy alkilnitrittel nitrozálták. Az eljárás megvalósítása különösen ipari méretekben számos hátránnyal rendelkezik. Az alkálifémhidridekkel és alkálifémamidokkal végzett reakciók egyik előfeltétele a víz teljes mértékű kizárása, mely különösen nagyüzemi gyártásnál számos problémát és hibalehetőséget rejt magában, nagy körültekintést igényel a munkálatok során. Az alkilnitritek használata a nitrozálási reakcióban az egészségre ártalmas, károsítja a vele dolgozók szervezetét, a műveletek során fokozott elővigyázatosságot igényel. A Tetrahedron 33,1803 (1977) cikkben ismertetett eljárás mind a víz kizárását igénylő erős bázisok, mind pedig mérgező hatású alkilnitritek alkalmazását kiküszöböli, egyszerű, a kereskedelemben könnyen beszerezhető, egészségre ártalmatlan könnyen kezelhető reagenseket használ, mint amilyen például a mangándioxid. Az oxim-csoport bevitelét az eburnán-vázba az egészségre káros hatású alkilnitritekkel végzett nitrozálás helyett egyszerű, jól kezelhető reagenssel, a hidroxilaminnal, illetve sóival valósítja meg. A találmány szerinti eljárásnak mind az összkitermelése, mind pedig az egyes lépések kitermelése külön-külön meghaladja az előzőkben ismertetett eljárásét, tehát nemcsak egyszerűbb, de egyszersmind gazdaságosabb is annál. A II általános képletű vegyületek oxidálását bármely olyan oxidálószerrel végrehajthatjuk, mely alkalmas a 15-helyzetű hidroxi-csoport oxo-csoporttá alakítására anélkül, hogy a molekula egyéb részein bármilyen nem kívánt változást okozna. Ilyen oxidálószer például a mangándioxid, a celitre lecsapott ezüstkarbonát vagy krómtrioxid stb. A mangándioxidot előnyösen a kiindulási anyag súlyára számítva 8—12-szeres, célszerűen 10-szeres súlynyi mennyiségben alkalmazzuk. Az oxidációt valamilyen, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, például valamilyen halogénezett szénhidrogénben, mint amilyen a diklórmetán hajthatjuk végre. Az oxidációt enyhe feltételek mellett, célszerűen szobahőmérsékleten végezzük. A reakció végén a III általános képletű vegyületet a reagens kiszűrése után a preparatív szerves kémiában ismert alkalmas módszerek bármelyikével különítjük el. Előnyösen úgy járunk el, hogy a kapott oldatot szárazra pároljuk. A párlási maradékként kapott nyers III általános képletű vegyületet minden további tisztítás nélkül felhasználhatjuk a találmány szerinti eljárás következő lépésében, azonban úgy is eljárhatunk, hogy a következő reakciólépés előtt a nyers terméket előzőleg tisztításnak vetjük alá. A III általános képletű vegyületek tisztítását például átkristályosítással vagy preparatív rétegkromatográfia segítségével végezhetjük. Az átkristályosításra alkalmas oldószerek körét a kristályosítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szabják meg. Az átkristályosítást előnyösen egy dialkiléterből, mint amilyen a dietiléter, végezhetjük. Preparatív rétegkromatográfiás tisztítás esetén adszorbensként Merck PF254+366 jelzésű szilikagélt használhatunk, futtatószerként pedig különböző, a tisztítandó anyag tulajdonságaitól függő, alkalmasan megválasztott minőségű és arányú oldószerkombinációk jöhetnek számításba. Ilyen oldószerkombináció lehet például a benzol és a metanol megfelelő arányú elegye. A III általános képletű vegyület és a hidroxilamin reakciója esetén a hidroxilamint előnyösen sója, például egy hidrogénhalogenidje, mint amilyen a hidrogénklorid, alakjában alkalmazzuk. A reakciót célszerűen a hidroxilamin 3—5-szörös feleslegével hajtjuk végre. Az oxim-képzést valamilyen, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben végezzük. Mivel a reakció folyamán nemcsak víz képződik, hanem sav is felszabadul, a reakcióelegyhez célszerűen valamilyen savmegkötőszert is adunk. Ilyen savmegkötőszerek lehetnek például a trialkilaminok, mint amilyen a trietilamin. Azonban úgy is eljárhatunk, hogy olyan oldószert alkalmazunk, mely bázikus tulajdonságú és így alkalmas arra, hogy a képződött savat is egyidejűleg megkösse. Ilyen oldószer lehet például a piridin. Az oximálást előnyösen kissé emeltebb hőmérsékleten 80—110 °C között végezzük. A reakcióelegy feldolgozását a preparatív szerves kémiában használatos alkalmas módszerek bármelyikével elvégezhetjük. Célszerűen úgy járunk el, hogy a reakcióelegyből az oldószert, például vákuumdesztillációval eltávolítjuk, a maradékot vízben oldjuk és a savas kémhatású oldatot valamilyen szervetlen bázis, mint amilyen az ammóniumhidroxid tömény vizes oldata, hozzáadásával bázikussá tesszük. A bázikus kémhatású oldatból az I általános képletű vegyületet valamilyen alkalmasan választott, vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például egy.dialkiléterrel, mint amilyen a dietiléter, extraháljuk. Az extraktum szárazra párolásával kapjuk az I általános képletű vegyületeket. Az I általános képletű vegyületeket kívánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkristályosításnak vethetjük alá. Az átkristályosításhoz valamilyen alkalmasan megválasztott oldószert, például egy dialküétert, mint amilyen dietiléter alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárással jól azonosítható formában állítjuk elő mind a közbenső termékeket, mind a végtermékeket, melyet az elemanalízis eredmények, az infravörös spektroszkópiai úton mért jellemző csoportok sávjainak helye és a tömegspektrum értékek egyértelműen bizonyítanak. A találmányt és a kiindulási vegyületek előállítását részletesebben az alábbi kiviteli példák szemléltetik az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa ( ± )-cisz-14,15-Dioxo-E-homo-ebumán 8,0 g (24,8 mmól) ( ±)-cisz-14-oxo-15-hidroxi-E-homo-eburnán 500 ml diklórmetánnal készített oldatához 80,0 g aktív mangándioxidot adunk és az elegyet szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük. Ezután a reakcioelegyet szűrjük, a szűrőn levő anyagot diklórmetánnal mossuk, és a szűrletet szárazra pároljuk. A párlási maradékot dietiléterből átkristályosítjuk. így 6,4 g cím szerinti vegyületet állítunk elő. Kitermelés: 80%. Olvadáspont: 156 °C. Elemanalízis eredmények a C2oH22N202 összegképlet (mólsúly: 322,40) alapján: számított: C: 74,50%, H: 6,87%, N: 8,69%; talált: C: 74,22%, H: 7,02%, N: 8,83%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
