177720. lajstromszámú szabadalom • Vonatkoztatási feszültségforrás

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 177720 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1978. X. 31. (PU—202) Közzététel napja: 1981. V. 28. Elsőbbsége: 1977. XI. 1. (2531854) Szövjetunió (1—6. igénypontok) 1978. IV. 27. (2590404) Szovjetunió (7—10. igénypontok) Megjelent: 1983. IX. 30. Nemzetközi osztályozás: G 05 F 1/56 Szabadalmas: Pungas Toom Ainovics, mérnök, Parve Toomasz Ennovics, mérnök, Min Mart Valterovics, mérnök, Tallinn, Szovjetunió Vonatkoztatási feszültségforrás 1 2 A találmány tárgya vonatkoztatási feszültségforrás. A találmány tárgyát képező vonatkoztatási feszültség­­forrást automatikus mérőrendszerekhez, például hite­lesítő jelek időben stabil feszültségforrásaként alkal­mazhatjuk. Már ismeretes olyan vonatkoztatási feszültségforrás, amelynek két zárt vezérlő áramköre van és e vezérlő áramkörök mindegyikeeltérő polaritású egyenáramú sta­­bilizátorral rendelkezik, amelyeket váltakozva kapcsol­nak a vonatkoztatási feszültségforrás kimenetére (például a 3,458,723 sz. USA szabadalmi leírás). Ennél a megoldásnál a vonatkoztatási feszültségforrás kimenő ellenállása kicsi, míg a feszültségforrás kimenő feszültségének időbeli nagy stabilitása érdekében a fe­szültségosztó áramkörében időben stabil ellenállásokra 15 van szükség, mert a feszültségforrás hibáját az ohmikus feszültségosztó hibája határozza meg. Ezen ismert négy­szög feszültséget előállító vonatkoztatási feszültségfor­rásnál nehézséget okozott a kimenő feszültség egyen­áramú komponensét és a kimenő feszültség amplitúdó- 20 ját villamos jellel tág határértékek között szabályozni. Ismeretes továbbá egy olyan váltakozóáramú vonat­koztatási feszültségforrás, amely szabályozható ampli­túdójú szinusz feszültségű generátort, négyszög válta­kozó feszültséget előállító vonatkoztatási feszültség- 25 forrást, hőátalakítót tartalmaz. A hőátalakítóhoz a gene­rátor kimenő feszültségét és a vonatkoztatási feszültség­­forrás kimenő feszültségét kapcsolják. Rendelkezik to­vábbá olyan detektorral, amely a hőátalakító kimeneté­nek különbségi jele meghatározására szolgál, amellyel a 30 177720 szinusz feszültségű generátor amplitúdóját vezérli pél­dául a 3484705 sz. USA szabadalmi leírás, vagy F. L. Hanson „High-accuracy AC Voltage Calibration'’, Hew­­let-Packard Journal, 1968. VI. 10.-i száma). Ezeknél a 5 megoldásoknál a szinusz alakú kimenő feszültség nagy pontosságú stabilitását lehetett elérni. A kimenő fe­szültség stabilitását — mint említettük — a vonatkozta­tási feszültségforrás stabilitása határozza meg. Ennek el­lenére a vonatkoztatási feszültségforrás kimenetén nincs 10 négyszög feszültség jelen, ami viszont több esetben fon­tos követelmény. Az említett megoldásban a generátor kimenő feszültségének rövid ideig tartó stabilitása azál­tal is korlátozott, mert a detektor bemenetén levő zaj a rendszerben alkalmazott nagymérvű visszacsatolás kö­vetkeztében jelentősen felerősödött. Ismeretes továbbá olyan vonatkoztatási feszültségfor­rás, amelynek hídkapcsolásában az egyik egymással átellenes hídágakban stabilizáló diódák, a másik hid­­ágakban pedig a feszültségforrás kimenő sarkához kap­csolható műveleti erősítők voltak elhelyezve. Az első erősítő invertáló bemenete az egyik stabilizáló dióda anódjával, kimenete pedig a katódjával volt össze­kötve. A második erősítő invertáló bemenete a másik stabilizáló dióda katódjával, kimenete pedig az anód­jával volt összekötve a hídkapcsolásban (1. például a 445037 sz. szovjet szerzői tanúsítvány). Ennél a megoldásnál hátrányos, hogy a kimenő fe­szültség egyenáramú komponensét és a négyszög­váltakozó feszültség amplitúdóját egyidejűleg nem lehe­tett szabályozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom