177714. lajstromszámú szabadalom • Katalitikus dehalogénező eljárás 2-(4-(2-furil)-piperazin-1-il)-4-amino-6,7 dimetoxi-kinazolin előállítására

5 177714 6 II általános képletű vegyületre n—1 mól ekvivalens savmegkötőszert alkalmazunk, akkor a kapott termék az I képletű vegyület hidrogén-halogenid-sója. Például, ha a II általános képletű vegyületben X= klóratom, és n=3, és 1 mól II általános képletű vegyületre 2 mól ekvivalens savkötőszert alkamazunk, akkor a kapott termék az I képletű vegyület hidroklorid-sója. Amennyiben a találmány szerinti eljárásban savmeg­kötőszer alkalmazása kívánatos, akkor előnyös 1 mól II általános képletű vegyületre számítva legalább 1 mól ekvivalens savmegkötőszer alkalmazása. A találmány szerinti dehalogénezési eljárás teljes be­fejezéséhez szükséges idő olyan tényezőktől függ, mint amilyen a hőmérséklet, a katalizátor és a II általános képletű kiindulási anyag természete. Rendszerint a de­­halogénezés mintegy 0,5—24 óra alatt lényegében vég­bemegy. Mint ahogy ezt már az előzőekben is említettük, a ta­lálmány szerinti eljárás terméke vagy az I képletű ve­gyület szabad bázisa, vagy hidroklorid-, hidrobromid­­vagy hidrojodid-sója. Kívánt esetben bármelyik termék a már jól ismert módszerekkel elkülöníthető és tovább­tisztítható. így például a szabad bázis a katalizátor le­szűrése után gyakran csak az oldat bepárlásával külö­níthető el, mire a termék kicsapódik, vagy egy nem oldó oldószer, mint hexán vagy heptán, hozzáadásával csa­pódik ki. A szabad bázis olyan műveletekkel, mint pél­dául az átkristályosítás vagy szilikagélen végzett oszlop­­kromatografálás, továbbtisztítható. Amennyiben a ta­lálmány szerinti eljárással kapott termék az I képletű vegyület valamely előbb említett hidrogén-halogenid­­-sója, akkor a só az előzőekben leírt módon szabad bá­zissá alakítható és elkülöníthető, vagy a hidrogén­­-halogenid-só a reakcióelegy melegítésével, a hidrogén­­-halogenid-só feloldásával, a katalizátor leszűrésével, és a szűrlet kis térfogatra történő betöményítésével és hűtésével különíthető el, mire a kívánt termék rendsze­rint kicsapódik. A termék kívánt esetben, például át­­kristályosítással továbbtisztítható. Az előbbi II általános képletű kiindulási vegyületek, mely képletben X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, és n jelentése 1—3, új vegyületek. Ezek a vegyületek az előzőekben leírt, a 2-[4-(2-f uroil)-piperazin-1 -il]-4-a mino-6,7 -dimetoxi-ki­­nazolin előállítására szolgáló bármely módszerrel, mindegyik esetben megfelelő halogén-helyettesített kiin­dulási anyag alkalmazásával előállíthatok. AII általános képletű vegyületek előnyös előállítási eljárását az A) módszer és a B) módszer reakcióvázlata szemlélteti. Mindegyik III és VI általános képletű vegyületben A jelentése klór- vagy brómatom, és (X)n jelentése az előbbiekben megadott. A III általános képletű vegyületek és az V képletű vegyület a 3 511 836 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalom szerint állíthatók elő. A VI általános képletű savhalogenidek a megfelelő halogénezett 2-fu­­ránkarbonsavakból jól ismert módszerekkel, például az említett sav felesleges tionil-kloriddal vagy tionil­­■bromiddal történő reakciójával, majd a reakcióelegy bepárlásával állíthatók elő. A halogénezett furánkar­­bonsav közül, melyekből a VI általános képletű vegyü­ltek származnak, az 5-bróm-2-furánkarbonsav keres­kedelemben kapható. A többi klór- és bróm-furánkar­bonsav a Shepard és munkatársai : Jour. Amer. Chem. Soc. 52, 2083 (1930) és Gilman és munkatársai: Jour. Amer. Chem. Soc. 57, 1146 (1935) módszerei, valamint az ott idézett irodalmak szerint állíthatók elő. A jód­­-furánkarbonsav a megfelelő jód-furfurolból alkáli­­-peroxidos oxidációval, Borisova és munkatársai: Chem. Abstr. 73, 35134f (1970), vagy Sornay és munkatársai: Bull. Soc. Chem. France, 990 (1971) módszerei szerint állítható elő. Az. A) módszer alkalmazásánál a IV általános képletű 1-helyettesített piperazint, melyet az előbb leírt VI álta­lános képletű savhalogenid és ekvimoláris mennyiségű piperazin reakciójával kapunk, közel ekvimoláris meny­­nyiségben a reakcióra inert szerves oldószer jelenlétében reagáltatjuk. A reakció széles hőmérséklethatárok kö­zött folytatható le, azonban az 50—150 °C közötti hő­mérséklet előnyös. A reakció rendszerint 1—24 óra alatt végbemegy. A termék hidroklorid- vagy hidrobro­­mid-só formájában elkülöníthető, és ezután szokásos módszerekkel II általános képletű szabad bázissá ala­kítható. Más módszerrel, a reakcióelegy például nát­­rium-hidroxiddal vagy kálium-hidroxiddal meglúgosít­­ható, és a szabad bázis extrakcióval és az oldat bepár­lásával elkülöníthető. Ehhez a módszerhez megfelelő, a reakcióra inert oldószerek például az alkanolok, mint az etanol, n-butanol, izoamil-alkohol, n-hexanol vagy a ciklohexanol; az N,N-dimetil-formamid, N,N-dimetil­­-acetamid, dimetil-szulfoxid, dietilénglikol-dietil-éter, etilénglikol-n-butil-éter, kloroform vagy a metilén­­-klorid. A B módszer alkalmazásával az V képletű vegyületet ekvimoláris mennyiségű VI általános képletű vegyület­­tel, megfelelő, a reakcióra inert szerves oldószerben reagáltatjuk. A reakciót előnyösen —20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Ennél a módszernél azonos oldószerek alkalmazhatók, mint amelyeket az AJ módszernél megadtunk. A reakció rendszerint néhány perctől 10 óráig terjedő idő alatt végbemegy. A kívánt termék szokásos módszerekkel, mint például a reakcióelegy vizes bázissal, például nátrium-hidroxid­­dal, kálium-hidroxiddal vagy nátrium-karbonáttal alka­­likus pH-ra történő beállításával, a termék vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint kloroformmal vagy metilén­­-kloriddal történő extrahálásával, és az oldat bepárlásá­val nyerhető ki. Gazdaságosság és hatásosság szempontjából különö­sen előnyösek azok a II általános képletű vegyületek, melyekben X jelentése klór- vagy brómatom, és n jelentése egy. Legelőnyösebb a 2-[4-(5-bróm-2-furoil)-piperazin-l­­-il]-4-amino-6,7-dimetoxi-kinazelin. A következő, a technika állásából ismerteknél jobb kitermelést eredményező példák minden korlátozás nélkül a találmány további szemléltetésére szolgálnak. Az 1—3. példák a II általános képletű új intermedier­­vegyületek előállítását, és a 4—8. példák a találmány szerinti eljárásokat szemléltetik. 1. példa 2-[4-(5-Bróm-2-í uroil )-piperazin-1 -il]-4-amino-6,7--dimetoxi-kinazolin Egy lombikban 19,1 g (0,10 mól) 5-brónt-2-furánkar­bonsav és 100 ml kloroform elegyéhez 20 g tionil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom