177703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajtelepek széndioxiddal és/vagy széndioxidtartalmú és/vagy egyéb gázhalmazállapotú közeggel és vízelárasztással való művelésére
9 177703 10 A fenti kétrészes modellt a besajtolási és termelési oldalon összekapcsoltuk és egy hidrodinamikai egységként termeltettük. Az elsődleges termelési mechanizmust a rétegnyomás 2,5 MPa-ig történő csökkentésével szimuláltuk, amikor - is az olajkihozatal 27,5 ±0,5% érték volt. Másodlagos termelési eljárásként a tároló nyomását 81,5% C02 tartalmú kevert gázzal 10 MPa-ra emeltük, majd 10 MPa nyomáson ebből a gázból 0,15 pórustérfogatnyit sajtoltunk be, valamint ugyanezen a nyomáson vízelárasztást hajtottunk végre. A végső olajkihozatal így 63,3%-ra emelkedett. Abban az esetben, amikor a vízelárasztást 0,05 pórustérfogatnyi „A” jelű diszperz rendszer, majd ezt követően 0,05 pórustérfogatnyi „B” jelű diszperz rendszer előzte meg, a végső olajkihozatal 82,2%-ra emelkedett fel. Az alkalmazott diszperz rendszerek összetétele a következő volt: „A” jelű diszperz rendszer: 15% könnyűolaj szulfonát, 8% alkil-poliglikoléterszulfátnátrium 5% glikolsavas alkilaminoszulfát 6% izopropil-alkohol 66% besajtolásra előkészített víz. „B” jelű diszperz rendszer: 5% könnyűolaj szulfonát, 8% alkil-poliglikoléterszulfátnátrium, 5% glikolsavas alkilaminszulfát, 5% izopropil-alkohol, 77% besajtolásra előkészített víz. A fenti összetételen belül a könnyű olajszulfonát nedvesítő és határfelületi feszültségcsökkentő-szerként szerepel. Az alkil-poliglikolészterszulfátnátrium a petróleumszulfonát kicsapódását akadályozza meg, amelyet elsősorban a C02 hatására oldatba lépő Ca++ ionok okozhatnak. Ezen kívül nedvesítőszer is, és csökkenti az emulzióképződést, ezáltal szabályozható vele a rétegben keletkező diszperz rendszerek mobilitás-szabályozó hatása. A kőzetre adszorbeálódva megakadályozza a petrőleumszulfonát szorpcióját. A glikolsavas alkil-aminszulfonát a két-értékű ionok károsító hatását csökkenti, az izopropilalkohol pedig a petróleumszulfonát vízben való oldhatóságát növeli, szabályozza a nedvesítést és az emulzióképződést. Az „A” jelű diszperz rendszer elsődleges feladata az, hogy elsősorban a magasabb áteresztőképességű rétegbe besajtolva, ott érintkezésbe lépve a rétegfluidumokkal, megnövelje annak szűrődési ellenállását a képződő nagyviszkozitású emulzió útján. Ezt követően a „B” jelű diszperz rendszer már mindkét rétegben egyaránt beinjektálható és feladata a C02 hatására megváltozott nedvesítési viszonyok megjavítása, illetve a fázisok közti határfelületi feszültség csökkentése. Ily módon a két dugót követő vízelárasztás számára kedvező feltételeket biztosítottunk mind a térfogati elárasztás, mind pedig a mikroszkopikus olajkihozatal megnövelésére. A 3. ábrán grafikusan is szemléltetjük két kísérlet másodlagos termelési olajkihozatalának és depressziójának alakulását az injektált folyadékmennyiségek függvényében. Az 1 és 3 görbe azt az esetet mutatja, amikor a C02 besajtolást vízelárasztás követte. Az 1 jelű görbe az olajkihozatal, a 3 pedig a depresszió alakulását mutatja. A 2 és 4 görbék azokat a kísérleti eredményeket mutatják, amikor a C02 besajtolást az „A” és „B” jelű diszperz rendszerek, majd pedig vízbesajtolás követte. A 4 görbe alapján egy pórustérfogatnyi ossz besajtolás után a depresszió meredek emelkedést mutatott, mely arra utal, hogy a magban erős emulzióképződés következhetett be a felületaktív anyagok szorpciós elkülönülése miatt. Tapasztalatunk szerin ez a réteg teljes lezáródását is okozhatja. Ennek megakadályozását a besajtolt vízhez adagolt alkil-poliglikolészterszulfáínátriummal oldhatjuk meg. Ahogy az adott esetben a 4 görbén látható, a depreszszió az eredeti értékre visszaállítható a fenti anyag adagolásával. A találmány szerinti eljárás előnyösen az alábbi változatokban alkalmazható: — a habképző anyag és a nedvesítőszer azonos felületaktív anyag, melyek koncentrációjukban és az alkalmazott adalékanyagokban különböznek egymástól; — a habképző és nedvesítőszer két különböző típusú és adalékanyagtartalmú felületaktív anyag; — a habképző anyag alkalmazása nedvesítőszer nélkül főleg alacsony aszfalt és gyanta-tartalmú olajok esetén; — nedvesítőszer alkalmazása habképző anyag nélkül főként homogén tárolók esetén ; — nedvesítőszer önálló alkalmazása inhomogén tárolókba úgy, hogy az önmagában a térfogati hatásfokot is növelje akként, hogy a) a nedvesítőszert szabályozott viszkozitású diszperz rendszerbe visszük be a C02 vagy egyéb gázbesajtolása előtt; b) a rendszert víznedves jellegűvé változtatjuk, miáltal a vízzel elárasztott zóna vízzel szemben való áteresztőképességét csökkentjük. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás kőolajtelepek széndioxiddal és/vagy széndioxid tartalmú és/vagy egyéb gázhalmazállapotú közeggel és vízelárasztással való művelésére, azzal jellemezve, hogy a gáz besajtolása előtt, az eljárás első intézkedéseként a tároló térfogati elárasztási tényezőjének növelésére — célszerűen a besajtoló kutakon keresztül— szintetikus habképző fluidumot, előnyösen habképző felületaktív anyagok vizes oldatát a rétegbe sajtoljuk, adott esetben a gázsapka széndioxiddal való szennyeződésének megakadályozására a gázsapka alá, annak határfelületére, ezt követően a habképzéshez szükséges gáz injektálásával habzónát képezünk, majd az olaj mobilizálásához gázt sajtolunk be oly módon, hogy a gáz injektálásával egyidejűleg célszerűen nedvesítőszereket, pl. szintetikus felületaktív anyagok vizes oldatát sajtoljuk be a rétegbe és az olajban történt gázoldódás hatására instabillá vált aszfaltének, gyanták, vagy más aktív komponensek kőzetfalra való adszorpciója által a tároló olajnedves jellegűvé válását megakadályozzuk, vagy az olajnedves kőzetet víznedvessé fordítjuk, a fluidumok közti határfelületi feszültséget csökkentjük és a gázslárasztás, ill. az azt követő vízelárasztás mikroszkopikus kiszorítási tényezőjét megnöveljük, adott esetben a tárolót« diszperz rendszerű nedvesítőszert sajtolunk a térfo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
