177676. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- vagy di-klóacetanilidek előállítására
3 177676 4 lyett a találmány szerinti eljárást alkalmazva 90%-ot meghaladó hozammal állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a foszforsav-, illetve foszforossav-kiválás megszüntetése révén a termék igen egyszerűen elkülöníthetővé válik, és különleges tisztítási műveletekre sincs szükség. A találmány tárgya tehát eljárás az aromás gyűrűn és/vagy a nitrogénatomon adott esetben halogén vagy C|_.4 alkil szubsztituenst hordozó mono- vagy di-klóracetanilidek előállítására a megfelelő, az aromás gyűrűn és/vagy a nitrogénatomon adott esetben szubsztituált anilinvegyületek és mono- vagy diklórecetsav foszforklorid- éspedig foszfortriklorid, foszforoxiklorid, foszforpentaklorid vagy ezek elegyének — mint kondenzálószernek jelenlétében végrehajtott reakciója útján. A találmány értelmében a reakcióelegyhez vízmentes alkáliföldfém-kloridot adunk adott esetben vízmentes alkálífém-kloriddal együtt. A találmány szerinti eljárás szubsztituálatlan és szubsztituált mono- vagy di-klóracetanilidek előállítására egyaránt alkalmas. A kiindulási anilin-vegyület nitrogénatomjához szubsztituensként 1—4 szénatomos alkil-csöport, az aromás gyűrűhöz pedig szubsztituensként egy vagy több halogénatom vagy 1—4 szénatomos alkil-csoport kapcsolódhat. A találmány szerinti eljárásban kondenzálószerként foszfortrikloridot, foszforoxikloridot vagy foszforpentakloridot, továbbá ezek tetszőleges arányú keverékeit alkalmazhatjuk. A foszforklorid kondenzálószereket adott esetben magában a reakcióeíegyben is kialakíthatjuk például az idézett' német szövetségi icözíársaságbelí közrebocsátási iratban ismertetett utólagos klórozás révén. Alkáliföldfém-kloridként például kalciumkloridot vagy magnéziumkloridot használhatunk fel, adott eseten alkálifém-kloridokkal, például nátriumkloriddal vagy káliumkloriddal együtt. Az alkálifötdfém-kloridokat egymással képezett keverékeik formájában is alkalmazhatjuk. Kiemelkedően jó eredményeket érhetünk el kaíciumklorid felhasználásával. A reakciót adott esetben a reagensek szempontjából közömbös oldószerekben, például éterekben, szénhidrogénekben, klórozott szénhidrogénekben stb. is végrehajthatjuk. A reakcióban az anilin-vegyületeket és a mono- vagy diklórecetsavat az ismert módszerekben alkalmazottakkal azonos mólarányban használhatjuk fel; előnyösen a savat alkalmazzuk fölöslegben. 1 mól anilin-vegyületre vonatkoztatva 1—1,1 ekvivalens foszforklorid kondenzálószert használunk fel. A klorid-adalék mennyiségének kritikus alsó határa a foszforsav vagy foszforossav oldhatósági viszonyaitól függően változik. Amennyiben a reakcióban képződő foszforossavat, illetve foszforsavat teljes egészében â megfelelő sóvá kívánjuk alakítani, a foszforklorid reagenssel egyenértékű mennyiségű klorid-adalékot kell az elegyhez adnunk. Figyelembe véve azonban, hogy a reakcióelegy bizonyos (az adott körülményektől függően változó) mennyiségű foszforsavat, illetve foszforossavat maga is fel képes oldani, az oldhatatlan anyag kiválását az előzőnél kisebb mennyiségű só felhasználásával is biztonságosan megakadályozhatjuk. Amennyiben az 1 mól foszforklorid-reagensből képződő, és a reakcióelegy által még feloldható foszforsav vagy foszforossav móljainak számát y-nal jelöljük, 1 mól foszforklorid reagens felhasználásakor legalább (1—y) egyenértéknyi mennyiségű klorid-adalékot kell az elegyhez adnunk. A klorid-adalék minimálisan szükséges mennyiségét szakember az oldhatósági viszonyok ismeretében egyszerűen kiszámíthatja, illetve előkísérletekkel könnyen meghatározhatja. Tájékoztatásként közöljük, hogy ha a reakciót oldószer jelenlétében hajtjuk végre, 1 mól foszforklorid reagensre vonatkoztatva rendszerint legalább 0,6 egyenértéknyi mennyiségű klorid-adalékra, míg ha a reakciót oldószer távollétében végezzük, 1 mól foszforklorid reagensre vonatkoztatva rendszerint legalább 0,75 egyenértéknyi mennyiségű klorid-adalékra van szükség. A klorid-adalék mennyiségének felső határa kémiai szempontból nem döntő jelentőségű tényező. Figyelembe véve azonban, hogy a foszforklorid kondenzálószerrel egyenértékű mennyiséget meghaladó adalék felhasználásából további előnyök nem származnak, gazdaságossági szempontokból előnyösen legföljebb 1 mólekvivalens klorid-adalékot adunk a rendszerhez. A találmány szerinti reakciót egyebekben a hagyományos, klorid-adalékot nem alkalmazó azonos típusú reakciók szokásos körülményei között hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa N-Klóracetil-N-izopropil-anilin előállítása 9,4 g klórecetsav, 5,7 g foszforpentaklorid, 2,5 g kalciumklorid és 2,5 g magnéziumklorid 60—70 C:’-os elegyéhez 12,2 g N-izopropil-anilint adunk. A reakcióelegyet 60—70 C°-on, majd 80 percen át 100—110 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet ezután vízre öntjük. A kivált terméket szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. 18,8 g N-klóracetil-N-izopropil-anilint kapunk. Kitermelés: 99%. 2. példa N-Diklóracetil-N-izopropil-anilin előállítása 12,9 g diklórecetsav, 5 g foszforoxiklorid, 8 g kalciumklorid és 10 ml benzol keverékéhez 60—70 C°-on 12,2 g N-izopropil-anilint csepegtetünk. Ezután a reakcióelegyet 1 órán át forraljuk. Lehűlés után az elegyhez 100 ml benzolt és 200 ml vizet adunk, majd a benzolos fázist elválasztjuk és bepároljuk. 21 g N-diklóracetil-N-izopropil-anilint kapunk. Kitermelés 95%. 3. példa N-Klóracetil-N-izopropil-anilin előállítása 9,4 g klórecetsav, 4,5 g foszfortriklorid, 6 g kalciumklorid és 5 ml benzol keverékéhez 60-—70 C°-on 12,7 g N-izopropil-anilint adagolunk, majd a reakcióelegyet 90 percen át forraljuk. Lehűlés után az elegyet 100 ml benzollal és 200 ml vízzel kezeljük, majd a benzolos fázist bepároljuk. 19,4 g N-klór*cetil-N*izopropil-anilint kapunk. Kitermelés: 97%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
