177656. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés moduláris felépítésű elektronikus berendezés modulelemeinek megcímzésére
3 177656 4 mindegyikének eltérő az individuális címe, s így valamely kártya meghibásodása esetére vagy minden egyes individuális címnek megfelelő kártyát kell tartalékolni — gyakorlatilag a tartalék-készlet megegyezik az üzemi készlettel, ami elviselhetetlen — vagy úgy kell a modulelemenkénti címkód-adattárakat kialakítani, hog> az beillesztés előtt beállítható legyen (pl. kódváltó kapcsoló révén vagy érintkező(k) átforrasztásával). A kódváltó kapcsoló általában mozgó érintkezős annak ismert megbízhatósági hátrányával, az átforrasztás időigényes művelet, melynek megbízhatósága nem csak személyfüggően, de eseményfüggően is bizonytalan. Ezért a modulelemek közvetlen — előnyösen funkció szerinti — individuális címzése inkább az általános rendeltetésű, nagy flexibilitású rendszereknél kifizetődő. A másik lehetőség az, hogy a modulelemeket az általuk elfoglalt fogadófészekhez rendelt cím útján kapcsoljuk be az adatforgalomba. Ez jelentősen csökkenti a rendszer flexibilitását, hiszen a programok készítésénél figyelembe kell venni valamely funkcionális modulelem megcímzéséhez az általa a keretben, illetve rekeszben elfoglalt pozíciót. Amikor a programot írjuk, ugyan még gyakran szabadon választhatjuk meg a kártya pozícióját, de ha a programot már megírtuk, akkor egy meghatározott modulelem csak meghatározott pozíciójú fogadófészekbe dugaszolható vagy a programot — a címzés tekintetében — módosítani kell. Ezért a fogadófészek szerinti címzés főleg a meghatározott rendeltetésű elektronikus berendezéseknél kifizetődő. Természetesen ekkor is alkalmazható a címkódos eljárás annak előnyeivel és hátrányaival; az ismert ilyen megoldásoknál is fennáll, hogy a modulelem címfelismerő hálózatához rendelt címkód-adattár individuális, a kártya illeszkedés szempontjából nem csereszabatos. Meghatározott rendeltetésű berendezéseknél ezért elterjedten alkalmazzák azt a megoldást is, melyben a címfelismerést nem a modulelemen kialakított hálózat végzi, hanem már a vezérlő egység dekódolja a programból érkező címet és az adatforgalomba bekapcsolódó modulelemet a minden egyes fogadófészekhez kiépített individuális vezeték útján jelöli ki. A modulelem így sokkal egyszerűbb felépítésű (nincs címfelismerő hálózata és címkód-adattára) és illeszkedés szempontjából teljesen csereszabatos. A minden egyes fogadófészekhez kiépítendő kijelölő vezeték viszont jelentősen megnöveli az adatbusz terjedelmét, s egy ilyen terjedelmes adatbusz kiépítése csak egyetlen moduláris vezérlő egység (továbbiakban: vezérlő modulelem) alkalmazását teszi lehetővé, amelyet csak egyetlen meghatározott fogadófészekben helyezhetjük el, abban, amelynél összefutnak a többi fogadófészek felé kiépített kijelölő vezetékek. Egyidejűleg két vagy több vezérlő modulelem alkalmazása az ilyen címzési rendszerrel kialakított moduláris felépítésű berendezésnél csak akkor lenne lehetségees, ha megfelelően multiplikálnánk a terjedelmes címkijelölő vezetékrendszert, ami gyakorlatilag nem elviselhető. Az is nyilvánvaló, hogy a fogadófészkenkénti individuális kijelölő vezeték kiépítésének kihatása a bonyolultsági fokra, terjedelemre és költségre növekvő arányban jelentkezik a modulelemek szaporításának függvényében; kisebb terjedelmű rendszerekben az ilyen címzés ezért ma is használatos, nagyobb terjedelmű rendszerekben aligha, A moduláris felépítésű berendezések címzési rendszereivel kapcsolatos 1 441 344 lsz. angol szabadalmi leírás ezért mindkét változatot ajánlja mutatis mutandis (lásd a leírás 4. és 5. ábráját a megfelelő szövegrésszel). A találmány alapja az a felismerés, hogy a moduláris felépítésű elektronikus berendezések jelentős részénél, különösen a folyamatirányító és az egyéb célberendezésekben megtartható a címkijelölő-vezetékcs rendszerrel szemben haladottabb, megbízhatóbb és többnyire kisebb ráfordítású címkódos címzési rendszer és mégis elérhető — illeszkedés szempontjából — a modulelemek teljes csereszabatossága és elmaradhat a modulelemenkénti címkód-adattár, ha lemondunk a vezérelt modulelemek pozicionálása tekintetében a teljes flexibilitásról, amely célberendezéseknél nem is szükséges, nem használható ki. A találmány szerinti címzési rendszernél tehát a már megírt programban szereplő, fogadófészekre vonatkozó címekhez üzem közben igazodni kell, az adott funkciót — adott csatlakozó egységek között — ellátó modulelem pozíciója a modulkeretben kötött, mint a címkijelölő-vezetékes megoldásnál. A vezérlő modulelem azonban a modulkeret bármely pozíciójában elrendezhető és ebből következik, hogy a berendezésben egynél több vezérlő modulelem is alkalmazható járulékos kiegészítő szerelvények vagy intézkedések nélkül. Ha egy berendezésben egyező funkciójú — pl. hibajelet adó — modulelemből nagyobb mennyiséget alkalmazunk (ha pl. egy folyamatirányító berendezés 30 gépet vezérel és mindegyik gép részére alkalmazunk egy-egy hibajelző modulelemet), akkor a találmány szerinti címzési rendszer alkalmazása esetén csak a szokásos mennyiségű, pl. egy-két tartalék modulelemre van szükség, mert ha a meghibásodott modulelem helyébe azt a mindenkori pozícióba bedugjuk, a tartalék modulelem az adott helyzetben csereszabatosán alkalmazható anélkül, hogy akár a programban, akár a modulelemen a fogadófészek helyes megcímzése céljából változtatást kellene eszközölni. A találmány tárgya kapcsolási elrendezés címvevővel kialakított, dugaszolható vezérelt modulelemeket és legalább egy — címadóval kialakított — dugaszolható vezérlő modulelemet tartalmazó, moduláris felépítésű elektronikus berendezés modulelemeinek megcímzésére, P darab címvezetékkel (P a modulelemek fogadófészkeinek címzésére szolgáló kódolt jelek digitjeinek — bináris kód esetében bitjeinek — a száma) és fogadófészkenként egy-egy csatlakozó aljzattal, melynek P darab első kapcsa sorrendben a helyiérték szerint megfelelő címvezetékre csatlakozik. A találmány abban van, hogy a csatlakozó aljzatok P darab második kapcsa — az adott fogadófészek individuális címkódjának megfelelő kombináció szerint — logikai L, illetve logikai 0 potenciálú pontra van kötve és a címvevő P-digites komparáló áramkör, melynek egyik P-digites bemenete a helyiértékek sorrendjében a csatlakozó dugasznak a csatlakozó aljzat első kapcsaihoz illeszkedő érintkezőire, másik P-digites bemenete a helyiértékek sorrendjében a csatlakozó dugasznak a csatlakozó aljzat második kapcsaihoz illeszkedő érintkezőire van kötve. Találmányunkat részletesebben az ábra segítségével ismertetjük. Az ábrán szaggatott vonallal, többpólusként mutatjuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 T
