177644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új 1-(p-metoxi-benzoil)-2-pirrolidinon előállítására
5 177644 6 ellátott „hintázó-dobozt” alkalmazunk. A hang számára áthatolhatatlan kamrába hangosanbeszélőt szerelünk. A kontroli-injekció vagy teszt-vegyület injekció beadása után egy vagy három órával tanulatlan patkányokat (120—150 g; csoportonként 10 állat) 12mp-ig tiszta széndioxid-atmoszférába helyezünk. Harmadik, 10 állatból álló csoportot sem a készítménnyel sem széndioxiddal nem kezelünk. A széndioxidos kezelés után 3 perccel a három csoport patkányainak a „hintázódoboz”-ban a következő programban feltételes és feltétlen reflexet kell elsajátítani : 10 mp csend — 5 mp hang („avoidance” reagálás) — 15 mp hang+lábsokk („menekülési reagálás”); hatszor egymás után. Mind a hat kísérletnél mérjük minden patkány reakcióidejét (az az idő, mely alatt a patkány átugrik az akadályon) és az egyes csoportok közötti különbségek statisztikai szignifikanciáját a Rang-teszt segítségével kiszámítjuk. „Aktív”-nak azokat a dózisokat tekintjük, melyek a hat kísérletben szignifikáns hatást idéznek elő; ennek során a készítménnyel és széndioxiddal kezelt állatoknak lényegesen jobban kell „tanulni” mint a csak széndioxiddal kezelt állatoknak és ugyanolyan jól, mint a sem a készítménnyel sem széndioxiddal nem kezelt állatoknak. B) „Passzív elkerülés” (passive avoidance) elektrosokk amnéziában Teszt-berendezésként elektromos áram alá helyezhető rácsfenékkel és az egyik sarokban szürke négyszögalakú kis emelvénnyel ellátott „skinner” doboz szolgál. A szürke emelvényre 100—120 g súlyú tanulatlan hímpatkányokat helyezünk. A fenékrácsra leereszkedő patkányok minden alkalommal elektrosokkot kapnak. Az állatok 3—5 kísérlet után ún. „passzív elkerülési reagálást” (passive avoidance response) mutatnak és vonakodnak az emelvényt elhagyni. Közvetlenül a vonakodási készség megszerzése után három, egyenként 20 patkányból álló csoportot képezünk. Az egyik csoport állatai fülükön keresztül elektrosokkot (45 mA, 2 mp) és i. p. nátriumklorid-injekciót kapnak. A második csoport állatai fülükön át elektrosokkot és a teszt-vegyület i. p. injekcióját kapják. A harmadik csoport állatai csak nátriumklorid-injekciót kapnak. 3 óra elteltével minden patkányt egyszer az emelvényre helyezünk és mérjük a tartózkodási időt (maximum 60 mp). A teszt-vegyület és két kontroll közötti hatáskülönbség szignifikációját a Rang-teszt segítségével számítjuk ki. „Aktív”-nak azt a dózist tekintjük, mely az elektrosokkal szemben szignifikáns védőhatást idéz elő (a teszt-vegyület aktív dózisával és elektrosokkal kezelt állatok valamint az elektrosokkal nem kezelt patkányok hosszú tartózkodási időt, míg a nátriumkloriddal és elektrosokkal kezelt állatok rövid tartózkodási időt mutatnak). C) Haloperidol által előidézett „knock out” késleltetése „folyamatos elkerülési” (continuous avoidance) programban halálfejes majmokon Kifejlett (0,6—1,2 kg súlyú) hím halálfejes majmokat (Saimiri sciureus) kétbillentyűs „skinner”-dobozban külön-külön az alábbi „folyamatos elkerülés” programmal tanítunk be; „avoidance-sokk”-időköz 40 mp; „sokksokk” időköz 20 mp; láb-sokk max. 5 mp. A szabályszerű alapteljesítményt mutató majmok a „knock-out” idő meghatározása céljából 1,0 mg/kg p. o. dózisban Haloperidolt kapnak. A stabil „knock-out" időt mutató majmokat választjuk ki a teszt-vegyület potenciális agyielégtelenség javító hatásának értékeléséhez. A tesztvegyületet a haloperidolos kezelés előtt különböző időpontokban fecskendezhetjük be. A teszt-vegyület azon dózisát tekintjük „aktív”-nak, mely a haloperidolos kezelés előtt beadva háromórás tesztben a „knock-out” időpont szignifikáns késleltetését idézi elő. D) Anti-anoxia teszt A kísérlethez 300—350 g súlyú hímpatkányokat alkalmazunk. Az állatokon Halothan-narkózisban légcsőmetszést végzünk és egy-egy epidurális kortex-elektródot helyezünk el. E művelet befejezése után a narkózist abbahagyjuk, minden sebet és nyomáshelyet xilokainnal átitatunk, d-tubokurarint infundálunk és az állatokat mesterségesen lélegeztetjük. Az EEG-t a kísérlet egész ideje alatt folyamatosan feljegyezzük. Óránként oxigénhiányt idézünk elő oly módon, hogy az állatokat az izoelektromos EEG eléréséig 99,9%-os nitrogénnel lélegeztetjük. Az állatokkal 30 mp-es izoelektromos EEG periódus eltelte után ismét rendes szobalevegőt lélegeztetünk be. Az alábbi értékeket határozzuk meg: 1. „Túlélési idő” (survival time)=ST; nitrogén-beié - legeztetés alatt az izoelektromos EEG eléréséhez szükséges idő. 2. „helyreállási idő” (recovery time) RT: a szobalevegő újrabelélegeztetése és a kortexben jelentkező első elektromos aktivitás között eltelt idő. A teszt-vegyületet 60 vagy 120 mp-el az első anoxia előtt adagoljuk be. A teszt-vegyülettel kezelt és a csupán placeboval kezelt patkányoknál mért ST- és RT-értékeket a Rang-teszt segítségével hasonlítjuk össze. Anoxiával szembeni védőhatásnak az ST meghosszabbítását és/vagy az RT megrövidítését tekintjük. A teszt-vegyület azon dózisát tekintjük „aktív”-nak, mely szignifikáns fenti védőhatást fejt ki. Az (I) képletű l-(p-metoxi-benzoil)-2-pirrolidinon akut toxieitása nagyon alacsony, LD50 > 5000 mg/kg p. o. egéren. E vegyület a fenti tesztekben már az alábbi dózisokban szignifikáns hatást mutatott : Teszt Első szignifikánsan hatásos dózis A 10 mg/kg i. p. (1 óra múlva) 30 mg/kg p. o. (1 óra múlva) B 50 mg/kg i. p. C 1 mg/kg i. p. 0,1 mg/kg p. o. D 20 mg/kg i. p. Az (1) képletű l-(p-metoxi-benzoil)-2-pirro!idinont a gyógyászatban alkalmazhatjuk. A gyógyászati készítmények orális adagolásra (pl. tabletták, bevont tabletták, drazsék, kemény- és lágyzselatinkapszulák, oldatok, emulziók vagy szuszpenziók), rektális alkalmazásra (pl. kúpok) vagy parenterális adagolásra (pl. injekciós oldatok) alkalmas formában készíthetők ki. A tabletták, bevont tabletták, drazsék és keményzselatinkapszulák előállítása oly módon történhet, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
