177637. lajstromszámú szabadalom • Készítmény fémek vagy hőre keményedő műanyagok kémiai felületkezelésére és adott estben további bevonatok tapadóképességének fokozására
3 177637 4 mind a tartós konzerváló hatást, vagy az alározsdásodás elleni messzemenő védelmet, mind a nagyon jó festéktapadást megköveteljük, a nedves kémiai előkezeléseknél vagy az egyik, vagy a másik oldalra engedményt kell tenni. A nedves kémiai felületkezelési eljárások területén a technika állásáról jó áttekintést ad H. Uhlig: Korrosion und Korrosionsschutz c. műve (Akademie-Verlag, Berlin, 1975); kimerítő ismertetés található Dettner és Elze: Handbuch der Galvanotechnik c. művében (Eugen- Leutze-Verlag, Saulgau/Württenberg) és különösen a „Reinigen und Entfetten” (1/2 kötet 1964, és III kötet 1969) és a „Chromatisieren” (III. kötet 1969) című fejezeteiben. A kezelési lépések számának csökkentése érdekében javasolták már azt, hogy a zsírtalanítást és a foszfátozást egyetlen munkamenetben végezzék el, és ehhez alkoholokból, 1,1,1-triklóretánból, dioxánból és karbamid-foszfátból, illetve foszforsavból álló keverék alkalmazását javasolták (37 207 számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírás). Az ezzel a szerrel kezelt vas, illetve acél felületek olyan korrózióvédelmet kapnak, ami legjobb esetben egy nedves kémiai vas foszfátozásnak felel meg. Egyéb fémek kezelése esetén nem lehet szó semmiféle korrózióvédelemről; hőre keményedő műanyagok kezelése semmiféle tapadásközvetítő hatással nem jár. A szert, dioxán-tartalma folytán, amelyet az ASAO 728 szerint az I veszélyességi fokozatba kell sorolni (nagyon egészségkárosító!), csak zárt berendezésekben, vagy levegőztető és elszívó berendezések és légzőálarcok alkalmazása mellett szabad felhasználni, amely körülmény ipari alkalmazását csekély hatásosságára való tekintettel kizárja. Az 1 356 287 számú francia szabadalmi leírásban az egyidejű zsírtalanításra és foszfátozásra egy foszforsavból, oldásközvetítőből és triklóretilénből álló keverék alkalmazását javasolják. E szerint az eljárás szerint csak vas és acél szerkezeti anyagoknál lehet észrevehető korrózióvédelmet elérni, ami hatásában kedvező esetben a nedves kémiai foszfátozás hatását éri el. Miként a dioxánt, úgy a triklóretilént is azonban az ASAO 728 szerint az I veszélyességi fokozatba kell besorolni (nagyon egészségkárosító) úgy, hogy a javasolt szer alkalmazása nem tudott elterjedni. A 2 798 017 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból egy úgynevezett „Wash-Primer” vált ismertté, amely lényeges komponens gyanánt a krómoxidból, foszforsavból, vízből, nitrocellulózból és polivinilbutirálból álló reakcióterméket tartalmazza szerves oldószerben. Ez a „Wash-Primer” nem végzi el a kezelendő fémfelületek zsírtalanítását, alkalmazásának sokkal inkább feltétele a külön zsírtalanítás. A „Wash-Primer” csak a cink és az alumínium felületek kezelésére vált be. A 960 361 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban javasolt szerrel, amely illékony szerves oldószerből és az abban oldott foszforsavból és egy szerves filmképző gyantából vagy polimerből áll, ahol is legalább egy súlyrész foszforsavnak kell mindenkor 5 súlyrész szerves filmképző gyanta vagy polimer komponensre jutnia, a fém felületeket egyidejűleg zsírtalanítani, foszfátozni és konzerválni lehet. A kezelt felületek hegeszthetők és utólagosan lakkozhatok. A sokoldalúan alkalmazható, többfunkciójú felületkezelésre vonatkozó technika állását ebben a nagy-britanniai szabadalmi leírásban adják vissza a legjobban. Ennek ellenére az itt megadott technikai kitanítás is lényeges hiányosságokkal rendelkezik: A javasolt szer alkalmazása foszfátozható fémekre korlátozott, mivel a szerben levő foszforsavnak el kell fogynia a fém felülettel való reakció során. Ha a kötőanyagban szabad foszforsav marad vissza, akkor a kezelt felületeket utólag nem lehet lakkozni, minthogy tapadási nehézségekkel kell számolni. Ugyanezen az alapon nincs lehetőség az úgynevezett „nedves a nedvesben" munkamódszer kialakítására, azaz arra, hogy a kezelt felületeket (még a foszfátozható felületeket sem) a felvitt szer alapos kiszáradása nélkül lakkozzuk, minthogy ebben az esetben a foszforsav nem reagált még el teljesen. A „gyanták vagy polimerek” alkalmazása kifejezetten, a speciálisan alkalmasként megadott gyantatípusok alkalmazása pedig foszforsav jelenlétében nem bizonyul kedvezőnek, jóllehet ezek alkalmazása kézenfekvő volt azon kedvező tapasztalatok alapján, melyeket a nevezett gyantákon és polimereken alapuló kötőanyagokkal a korrózióvédő és jól tapadó szerves bevonatok céljaira szolgáló szokásos fajtájú bevonóanyag formulázásnál fém felületeken nyertek. A javasolt szer további hátránya annak csekély zsírfelvevő képességében rejlik, ami csak akkor teszi lehetővé foszfátozható fémek kielégítő kezelését, ha a fém felületeket legfeljebb csak nyomokban szennyezik zsírszerű anyagok. A szer felkenés, felecsetelés, felpermetezés vagy felszórás, valamint felhengerlés és törlés útján történő felvitelénél, de a kezelendő felületnek már hosszabb ideje használatban levő kezelő oldatokba történő bemártásánál is a zsírszerű szennyezések először feloldódnak, ezt követően azonban a kötőanyag filmmel együtt ismét kiválnak a felületen, és beépülnek a kötőanyag filmbe. Normál esetben az ipari gyakorlatban a feldolgozandó fém felületek a nyomnyinál erősebben szennyezettek zsírszerű anyagokkal, mivel az ilyen anyagokat széles körben használják, például kenési célokra és ideiglenes korrózióvédelemre. A nagy-britanniai szabadalmi leírásban javasolt kötőanyagok jó filmképző sajátságai azonban jelentősen leromlanak nyomnyinál nagyobb mennyiségű zsírszerű anyag jelenlétében úgy, hogy a konzerváló hatás és az utólagosan felvitt szerves bevonatok tapadása nem kielégítő. Miként a nagy-britanniai szabadalmi leírásban az alkalmazandó kötőanyagokkal szemben támasztott speciális követelményeket nem ismerték fel, éppen úgy nem vették figyelembe az alkalmazott oldószer sajátságainak a korrózióvédelemre és az utólagosan felvitt szerves bevonatok tapadására gyakorolt befolyását sem. Éppen a 960 361 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint előnyösként javasolt nagy hidrofil oldószer részarány (alkoholok, ketonok stb.) vezet oda, hogy a kötőanyagok ilyen kis mértékben viselik el a zsírszerű anyagokat, és ez csökkenti az elérhető korrózióvédelem mértékét, valamint a tapadószilárdságot. Végezetül figyelembe kell azt is venni, hogy a 960 361 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerinti fémfelület kezelés után nem lehet elektromos merítőlakkozást alkalmazni. Az előzőekben leírtakkal azonos fogyatékosságokkal rendelkeznek azok a szerek is, amelyeket az 1 546 149 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratból ismerünk, és amelyek a 960 361 számú nagy-britanniai szabadalmi leíráshoz képest semmi újat nem nyújtanak. A találmány célja az, hogy a felületelőkezeléshez egy olyan szert adjon meg, amely lehetővé teszi, hogy egyet5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
