177613. lajstromszámú szabadalom • Kétcsatornás klimaberendezés sínjárművek számára

3 177613 4 által nemcsak a jóérzetviszonyok romlanak még na­gyobb mértékben, hanem egyes helyeken a maximálisan megengedhető levegősebességeket, amelyeket a kellemes kocsiklíma elérése érdekében be kell tartani, jelentősen túl kell lépni. A megnövelt huzatjelenségek mellett még zavaró áramlási zajok is fellépnek, és a szakaszokban — a megnövelt áramlási sebességek miatt — nagyobb lesz a porkeringés és ezzel a szakaszokban a higiéniai körülmények is romlanak. Ehhez jön még, hogy a terem­­levegő a kiáramló alaplevegöhöz hozzákeveredik. így például a 313 356 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismer­tetett megoldásnál a kürtőben az injektorfúvókák tarto­mányában nyílások vannak kialakítva, amelyeken ke­resztül az alaplevegő mennyiség az alapcsatornából a kürtőbe lép át. A 862 473 sz. angol szabadalmi leírás klímaberende­zést ismertet, amelynél a meleglevegő csatorna a padló­részben, és a hozzátartozó légkiömlőnyílások a padló közelében, az ablakfal tartományában vannak elhelyez­ve, a hideglevegő csatorna pedig egy közbenső tetőben fut. A hideglevegő tetőnyílásokon keresztül áramlik be a szakaszba. Ennek a klímaberendezésnek az a hátránya, hogy mivel nincsen a levegőáramok vezetésére szolgáló kürtője, a kiáramló levegő hőmérsékletét nem lehet a szakasz hőmérsékletéhez alkalmazni és így a jóérzet csökken. A találmány feladata olyan kétcsatornás klímaberen­dezés létesítése, amely az ismert berendezések hiányos­ságait egyszerű módon küszöböli ki. A bevezetőben ismertetett fajtájú kétcsatornás klíma­­berendezésből kiindulva ezt a feladatot a találmány ér­telmében azáltal oldjuk meg, hogy a szakaszokban a kocsi ablakfalánál az alaplégcsatomához csatlakozta­tott levcgökürtő a kocsiablak felső éle fölé ér és ott lég­kiömlőnyílásokkal van ellátva. Ezáltal az alaplégcsator­­nából jövő levegőt közvetlenül a kocsi tetőtartományáig vezetjük és az ott elhelyezett légkiömlőnyílásokon ke­resztül a térben egyenletesen osztjuk el. A kiegészítő légcsatoma meleglevegő árama a két üléspad alatt lép ki, vagy járulékosan, erősen legyengített alakban az ülés­padok között juthat a szakaszba. A hidegebb levegőt tehát felfelé, a kocsitető irányába és a melegebb levegőt a padló tartományába vezetjük. Ez a két kilépési irány megfelel a két levegőáram fizikai tulajdonságainak úgy, hogy a szakaszban a célszerű levegőelosztás eléréséhez nem kell a levegőáramokat különlegesen vezetni. Na­gyobb kiömlési hőmérsékletek elérése érdekében a te­remlevegő hozzákeverése — amint erre az ismert meg­oldásoknál szükség volt —, a találmány szerinti klíma­­berendezésnél elmaradhat, mivel a levegőkürtő nagyobb felülete következtében az ablakfalnál ugyanolyan fel­melegedési hatás jön létre, mintha a teremlevegőt kever­nénk be. Nagyon fontos az is, hogy az áramlási viszo­nyok megjavítása, illetve a tetőrész teljes szellőztetése céljából a szakaszokba bevezetett levegőmennyiséget, vagy pedig a levegő kilépő sebességét nem kell megnö­velnünk. Ezzel az ismert megoldásokkal szemben azt a jelentős előnyt érjük el, hogy a szakaszokba belépő leve­gőt nem kell túl nagy és a jóérzetet zavaró sebességgel áramoltatni, így az áramlási zajok is kiküszöbölhetők. Lehetőség van arra is, hogy a szállítandó levegőmeny­­nyiséget fele mennyiségre csökkentsük, aminek eredmé­nyeképpen a levegő vezetéséhez szükséges helyigény nagymértékben csökkenthető. A levegőkürtő elhelyezése miatt a szakaszt csak csekély mértékben kell szélességé­ben lerövidíteni és az eddig szükséges zavaró és csúnya ablakkürtő, amelynek 45 mm mélysége is volt, elma­radhat. A találmány egy előnyös kiviteli alakja szerint a le­vegőkürtő a kocsi ablakfallal párhuzamos közfalként lehet kialakítva, amelyben az ablak ki van hagyva. Az ablakfalat ily módon sík egységként lehet kialakítani, aminek következtében nemcsak szebb lesz, hanem a szakasznak ezt a részét könnyebben lehet tisztántartani. A találmány egy további jellemzője szerint a levegő­kürtő, illetve a közfal a kocsitető legalább egy részéig ér és ott több légkiömlőnyílással van ellátva. Az alap­­légcsatomán keresztül belépő levegőt tehát egyfajta per­forált tetőn keresztül, finoman elosztott állapotban lehet a szakaszba juttatni, aminek következtében — az ösz­­szességében megnövelt átömlési keresztmetszet miatt — a levegő áramlási sebességét és így az utasokra ható zavaró hatásokat tovább lehet csökkenteni. A találmány egy további kiviteli alakjánál a légkürtő és az alaplégcsatoma között a szakaszokba bevezetendő levegőmennyiség számára adagolószerkezet van elhe­lyezve és ez szabályozócsappantyút tartalmaz, és a ki­egészítő légcsatornából kilépő kiegészítő levegő kiáram­lásának függvényében a szabályozócsappantyút működ­tető, előnyösen forgómágnesről vezérelt lépcsappantyú­­ja van. Ezzel a megoldással az ismert klímaberendezé­sekkel ellentétben a szakasz levegőjének alaplevegőré­­szét egyszeri módon a kiegészítő levegő nyitott légcsap­pantyúja esetén is csökkenteni lehet, aminek következ­tében minden előforduló üzemi állapotra közel állandó mennyiségű levegőt lehet a szakaszokba biztosítani. Az említett kivitelnek további előnye, hogy fűtőüzemben a 26 °C felső hőmérsékletérték üres szakasz esetében is könnyen elérhető és hűtőüzemben a hűtőlevegőmennyi­­ség fojtásával lényeges energiamegtakarítás valósítható meg és így sok esetben a szükségtelen felmelegítés el­kerülhető. Az adagolószerkezet rendkívül egyszerű és robusztus kivitele valósítható meg a találmány egy további kiviteli alakja szerint oly módon, hogy az adagolószerkezet sza­bályozócsappantyújának működtetésére egy ezen kívül elhelyezett kengyele van, amely a kiegészítő légcsatoma légcsappantyújának tengelyével szilárdan összekötött állítóexcenterrel van hajtókapcsolatban. Az adagoló­szerkezet házán kívül elhelyezett kengyel a légcsappan­tyú meghosszabbított tengelyén elhelyezett állítóexcen­­tert oly módon működteti, hogy a kiegészítő légcsatoma légcsappantyújának nyitásakor az alapcsatornából a levegőkürtőbe áramló levegőmennyiség kb. a kiegészítő levegő mennyiségének megfelelő mértékben csökken. A légcsappantyúnak a kengyellel való működtetése azzal az előnnyel jár, hogy a légcsappantyú helyzete a csator­na hosszirányában nagy játékot enged meg, ami külö­nösen a csappantyúnak az ülés alatti elhelyezése szem­pontjából és a csatornák kölcsönös hosszanti eltolása és a szerelési pontatlanságok miatt fontos. A találmány egy további kivitele szerint az állító­­excenter a lépcsappantyú tengelyére elforgathatóan van felszerelve, hogy a szabályozócsappantyú, alapbeállítását változtatni lehessen. Ezáltal az egyes szakaszokban ural­kodó különböző áramlási ellenállásokat ki lehet egyen­líteni úgy, hogy függetlenül attól, hogy a kocsi végén, vagy a kocsi közepén levő szakaszról van szó, ezt az alaplégcsatomából úgy tudjuk levegővel ellátni, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom