177610. lajstromszámú szabadalom • Elárás gyűrűben szubsztituált N-(2,2-difluoralkanoil)-o-fenilén-diamin- származékok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó kártevőirtószerekre
9 177610 10 is, ha csak a talajra visszük rá azokat és akkor is, ha a felvitelt követően bedolgozzuk a talajba. A készítménynek a talajban való eloszlatását úgy is végezhetjük, hogy azt vízzel elegyítve visszük be a talajba. Ilyen módszereknél a víz mennyisége, a talaj porozitása és vízfelvevőképessége szerint igazodik és attól függően változik, hogy milyen mélyen kívánjuk eloszlatni a hatóanyagot a talajban. Az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületek toxicitása emlős állatokra sokkal kisebb, mint a megfelelő benzimidazoloké. Ezenkívül az (I), (II) vagy (III) általános képletű vegyületek aeroszol-készítményként is előállíthatok. Az ilyen kompozíciókat hagyományos módszerekkel készítjük úgy, hogy a hatóanyagot diszpergáljuk az oldószerben és a keletkező diszperziót valamely folyékony hajtóanyaggal keverjük. Az oldószer és a hatóanyagkoncentráció az oldószerben az alkalmazott hatóanyagtól és a kezelendő növényzettől függ. Megfelelő oldószerek, például a víz, aceton, izopropanol és a 2-etoxietanol lehetnek. Kielégítő eredményeket különösen akkor érünk el, ha az (I), (II) vagy a (III) általános képletű hatóanyagot vagy ilyen hatóanyagot tartalmazó kompozíciót egyéb olyan, a mezőgazdaságban alkalmazott anyagokkal kombináljuk, amelyek növényeknél, növényrészeknél vagy azok természetes környezetében kerülnek alkalmazásra. Ilyen anyagok a műtrágyák, fungicidek, inszekticidek, más herbicidek és a talaj kondicionáló szerek. Közelebbről különböző (I), (II) vagy (III) általános képletű vegyületeket vizsgáltunk, mint herbicid hatóanyagokat és értékeltük azok hatását kikelés előtti alkalmazás során különböző növényfajták esetében. A kísérletnél egy rész homokból és egy rész felső talajrétegből álló földet cementkeverőben összekevertünk. Ebből a talajból 4,5 litert 25 x 35 cm nagyságú galvanizált tálba helyeztünk és egyenletesen lesimítottunk. Egy hárombarázdás sorvezetővel 2,5 cm mély barázdákat készítettünk az edényben levő talaj körülbelül kétötödében. Ezekbe a barázdákba négy szem gabonamagot, öt szem gyapotmagot és öt szem szójababmagot vetettünk. Ezután egy négybarázdás sorvezetővel a talaj megmaradt részén barázdákat húztunk és a következő növények körülbelül ugyanolyan számú magvait vetettük a barázdákba: ecsetpázsit (köles) 80—100 mag; selyemperje (40—50 mag); érdes disznóparéj (150—250 mag) és a széles ujjasmuhar (100—150 mag). Ezután az edénybe újabb földet tettünk és a magokat betakartuk vele. Ily módon a gyomnövénymagok körülbelül 6 mm mélyre kerültek, míg a haszonnövények magvai 3 cm mélységben helyezkedtek el. A készítmény kikelés előtti hatásának a vizsgálatánál a magok elvetése napján vagy a rákövetkező napon a fenti edénnyel megegyező edényt készítettünk és ezt olyan helyiségbe helyeztük, amely forgóasztallal és egy szellőztetővei volt ellátva. A herbicid készítményt spraytípusú emulzióként vagy nedvesíthető por alakjában egy DeVilbiss-féle módosított porlasztóval, amely egy levegőforráshoz csatlakozott, rávittük a talajra. A vizsgálandó kompozícióból 12,5 ml mennyiséget használtunk a vetés napján vagy az utána következő napon mindegyik edényben levő talajra. A kezelés után tizenegytizenkét nappal megállapítottuk a károsodás mértékét. A kiértékelést a következő károsodás-értékelő skála szerint végeztük: 0 nincs károsodás, 1 enyhe károsodás, 2 mérsékelt károsodás, 3 erős károsodás, 4 pusztulás. Abban az esetben, ha egynél több meghatározást végeztünk egy adott mennyiséggel, a károsodás mértékét átlagból számítottuk. Az egyes vegyületeket spray alakjában a következő módszerek valamelyikével készítettük el. Egy kísérletnél a vegyületet egy rész polioxietilénszorbitán-monolauráttal összeőröitük és megnedvesitettük. Ezután ötszáz rész vizet adtunk lassú ütemben a keletkező krémszerű pasztához, így vizes diszperziót kaptunk 0,2% felületaktív anyag-tartalommal. Ez a diszperzió tökéletesen megfelelt spray-ként való alkalmazásra. Egy más módszer szerint a vegyületet egy térfogat acetonban oldottuk és az acetonos oldatot tizenkilenc rész — 0,1% polioxietilénszorbitán-monolaurátot tartalmazó — vízzel hígítottuk. A következő I. táblázatban a kiértékelés eredményeit tüntettük fel. Az 1. oszlopban a vizsgált vegyület szerepel, a 2. oszlop az alkalmazott mennyiséget mutatja kg/ha-ban, a többi oszlop pedig az egyes növénymagvak károsodásának a mértékét adja meg az előző skála szerint értékelve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 I. táblázat Károsodás mértéke kikelés előtti kezelés esetén Hatóanyag kg/ba kukorica gyapot •zójabab ujjasmuhar disznóparéj ecsetpázsit selyemperje N^trifluoracetil-S’^’.S’.ő’-tetraklór-ofeniléndiomin N'-trifluoracetil-S’-nitro-ó’-klór-o-fenilén-8 í 0 0 4 4 2 1 diamin 8 1 0 1 4 4 2 3 N1, N2-bisz[trifluoracetil(-5’-)metilszulfonil]-ofeniléndiamin N'-trifluoracetil-S’-nitro-S’-trifluormetil-o-8 í 1 2 3 4 3 3 feniléndiamin 8 0 0 2 4 4 3 3 N*-(2,2,3,3-tetra-8 í — — 3 4 3 4 fluorpropionil)-3’-4 0 1 1 2 4 3 4-, nitro-5’-trifluormetil-o- , 2 0 0 0 3 4 3 4 feniléndiamin 1 0 1 0 2 3 2 3 5
