177610. lajstromszámú szabadalom • Elárás gyűrűben szubsztituált N-(2,2-difluoralkanoil)-o-fenilén-diamin- származékok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó kártevőirtószerekre
21 177610 22 éppen úgy, mint más állatokon élősködő kártevőket, így például hatásosak macskákban, kecskékben, tevékben és az állatkertben élő paraziták ellen. Azok a gazdaállatok, amelyekben ezek a készítmények alkalmazhatók kullancsok, bolhák, legyek vagy a drótféreg irtására, a kutyák, szarvasmarhák, juhok vagy a lovak. Az idő, mód és mennyiség, ahogy ezek a készítmények hatásosan alkalmazhatók, tág határok között változhat. Ezekre vonatkozó részletesebb adatokat az alábbiakban adunk meg. Ezeket a készítményeket 1—100 mg hatóanyag/kg mennyiségben adjuk be az állatoknak. Egy adott gazdaállatot fertőző parazita irtására szükséges legkedvezőbb mennyiséget az egyes állatok esetében egyénileg célszerű meghatározni, a legtöbb esetben azonban a legmegfelelőbb mennyiség 2,5 mg és 50 mg között ingadozik testsúly-kilogrammonként. Egy adott esetben a legalkalmasabb mennyiség különböző tényezőktől, így a kezelendő állat egészségi állapotától, a parazita érzékenységétől, az állat születésével együtt jelentkező károsodástól és az elérendő hatástól függ. Kisebb mennyiségek veszélytelenebbek a gazdaállatra, kevésbé károsak és gyakran könnyebben beadhatók, de valószínűleg csak kismérvű parazita-pusztulást eredményeznek és így további fertőzés történhet. Másrészt nagyobb mennyiségek beadása esetén a parazita teljes pusztulását érjük el, de a menynyiségek sokkal károsabbak és stress-állapotot idéznek elő a gazdaállatoknál. A (II) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítmények hatásosak bármilyen korú állatnál az év bármelyik szakaszában való beadás esetén. Ezeket a készítményeket folyamatosan adagolhatjuk az állatoknak a táplálékkal együtt, amely tartalmazza ezeket a vegyületeket, így biztosíthatjuk azt, hogy mindazok a paraziták, amelyek érintkezébe kerülnek a gazdaállatokkal, elpusztulnak. Ilyen beadási módok azonban nem gazdaságosak és rendszerint jobbnak találtuk a készítmények olyan időszakokban történő beadását, amikor a legjobb parazitaölő hatást érjük el. Bizonyos paraziták, így a lárvák, amelyek a húslégy és a döglégy lárvái, pontosan ismert aktív időszakokban támadják meg az állatokat, Abban az esetben, ha ilyen parazita irtása elsőrendű fontosságú, a készítményeket ebben az időszakban alkalmazzuk és ez védelmet biztosít egész éven át. Más paraziták, így a kullancsok, lényegében egész évben fertőzik az állatokat és szívják a vérüket. Ilyen paraziták irtása ennek ellenére viszonylag rövid időszak alatt történhet, amelynek során a hatóanyagot egy gazdaságban vagy egy területen élő valamennyi állatnak rövid ideig, így néhány hétig adjuk be. Ily módon egy generáció valamennyi parazitáját elpusztítjuk és az állatok meglehetősen hosszú időszakaszban parazitamentesek maradnak, azaz mindaddig, ameddig valamely kívülről érkező állat által behurcolt parazitáktól újból meg nem fertőződnek. A (II) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítményeket szokásos orális vagy perkután módon adhatjuk be. Egyes vegyületek kémiailag átalakulnak a kérődző állatok bendőjén való áthaladásuk folyamán. E vegyületek orális beadása kérődző állatoknak csak akkor célszerű, ha a vegyületeket különleges kialakítással meg védjük a bendőben. Ilyen kialakításokat az alábbiakban ismertetünk. A biológiailag hatásos vegyületek formázására és az az állatoknak való beadására már régi és kifejlesztett módszerek állnak rendelkezésre. A továbbiakban különböző formákat és beadási módokat ismertetünk, amelyek során a találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók. A (II) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítmények perkután beadása az állatgyógyászatban használatos bármely úton történhet. Nagyon jól megfelel a (II) általános képletű vegyületek vízoldható sója. Abban az esetben, ha vízoldhatatlan vegyületet kell beadni, a vegyületet gyakorlatilag valamely fiziológiailag elfogadható oldószerben, így polietilénglikolban oldjuk. Hasonló módon beváltak a gyakorlatban a vegyületek befecskendezhető szuszpenziói, amelyeket úgy készítünk, hogy a hatóanyagot finom porként valamely fiziológiailag elfogadható nem-oldószer, felületaktív anyag és szuszpendálószer elegyében szuszpendáljuk. A nem-oldószer például valamely növényi olaj, így földimogyoró-olaj, kukoricacsíra-olaj vagy szezámolaj, valamely glikol, így polietilénglikol, vagy víz lehet a választott vegyülettől függően. Megfelelő fiziológiailag elfogadható segédanyagok szükségesek a (II) általános képletű vegyületek szuszpendált állapotban való tartásához. A segédanyagok emulgálószerek, így dodecilbenzolszulfonátsók, toluolszulfonátsók és alkilfenolok etilénoxiddal alkotott adduktumai, oleát- és laurátészterek, továbbá diszpergáló szerek, így naftalinszulfonátsók, ligninszulfonátsók és zsíralkoholszulfátok lehetnek. Sűrítőanyagok, így karboxietilcellulóz, polivinilpirrolidon, zselatin és alginátok szintén alkalmazhatók segédanyagokként a befecskendezhető szuszpenziókhoz. Egyes előzőekben említett felületaktív anyagok szintén használhatók e vegyületek szuszpendálására. így például a lecitin és a polioxietilénszorbitánészterek alkalmazható felületaktív anyagok. Perkután bevitel esetén a vegyületeket rendszerint befecskendezhető készítményekként szubkután, intramuszkulárisan vagy intravénás injekció alakjában adjuk be. Erre a célra hagyományos, tűvel rendelkező injekciós eszközök, valamint tű nélküli léglökéses injekciós készülékek használhatók. A (II) általános képletű vegyületeknek az állatok élőszövetei által történő felvételét megfelelően készített kompozíciókkal késleltethetjük vagy bizonyos ideig fenntarthatjuk. Erre a célra például nehezen oldódó vegyületet használhatunk. A vegyületek kismérvű oldhatósága hosszantartó hatást biztosít, mivel az állat testnedvei meghatározott időben a vegyületnek csak kis mennyiségét oldják fel. A (II) általános képletű vegyületek tartós hatását úgy is biztosíthatjuk, hogy a vegyületeket olyan anyagba ágyazzuk be, amely fizikailag megakadályozza az oldódást. Az anyagba beágyazott anyag a szervezetbe való bejuttatás után készletként működik, amelyből a hatóanyag lassan szabadul fel. Ilyen beágyazó anyagok (matrix) jól ismertek a szakterületen és félig oldható viaszok, így növényviaszok és nagy molekulasúlyú polietilénglikolok lehetnek. Még hatásosabb és tartós hatást érünk el valamely (II) általános képletű vegyületet tartalmazó készítménynek az állati szervezetbe való beépítésével. Ilyen anyagok jól ismertek az állatgyógyászatban és általában szilikontartalmú gumikból készülnek. A hatóanyag egyenii 5 10 15 20 25 30 35 4Ö 45 50 55 60 65
