177606. lajstromszámú szabadalom • Berendezés intervallos wolframspirálok előállítására
3 intervallszakaszt a maghuzal mellé, azzal párhuzamos helyzetbe kényszerítse. A fenti ismert és elterjedten alkalmazott berendezések hibái az alábbiakban foglalhatók össze : A képzett „egyenes” intervall nem teljesen egyenes, ami az intervallképzés módjából adódik. A nem eléggé egyenes intervall az egyes spiráltípusok felhasználásakor zavart okoz. Az intervallképzés ismertetett módja miatt általában nem lehet a wolframdrótot optimális szögben a maghuzalra vezetni, mert pl. az intervallképzés végén, a spiralizálófej újraindításakor a wolframdrót (primerspirál) túlságosan nagy rántást szenvedne. Az emiatt az optimálistól eltérő, kedvezőtlen rávezetési szög viszont azt eredményezi, hogy a spiráltestben olyan belső feszültség marad, amely a spirál hosszát igyekszik megváltoztatni, s ennek elkerülésére a maghuzalon viszonylag magas hőmérsékletű izzításos hőkezelést kell alkalmazni. A spiralizálófej forgásának indításakor még az alkalmazott nem optimális rávezetési szögeknél is jelentősen megrándul a wolframdrót, és e rántás behatárolja a spiralizálás teljesítményét, azaz a spiralizálófej fordulatszámát. Az indulás és megállítás időszakában e fordulatszám általában mintegy 1200 ford./percnél nagyobb nem lehet. A találmány célja a fenti hibáktól mentes intervallképzéssel dolgozó spiralizáló berendezés kialakítása. A kitűzött célt olyan tárgyi berendezés kialakításával érjük el, amelynek a találmány szerint a maghuzal továbbítási irányára merőleges, a maghuzallal továbbítási irányban szinkron mozgatott alternáló tengely körül a spiralizálandó drót vagy primerspirál nyugalmi síkjában lengethetően ágyazott, a drótot vagy primerspirált az intervallszakasz képzése során a maghuzalra felszorító lengő terelőéke van. Ezen lengő terelőék az egyenes intervallt képező drótvagy primer spirálszakaszt már a spiralizálófej újraindítása előtt a maghuzal mellé fekteti, miközben az intervall érintett részéhez viszonyítva nem mozdul el. Ily módon az intervall relatív elmozdulás hiányában járulékos deformációt nem szenved. Különösen bizonyos spirálfajtáknál, típusoknál előnyösnek bizonyult a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakja, amelynél a lengő terelőék a maghuzal nyomvonalával lényegében párhuzamosan elmozgatható szerkezeti elemen, példaképpen egy alaplapon van ágyazva, amely szerkezeti elemen a spiralizált szakasz végén a drótot vagy primerspirált a maghuzalhoz időlegesen rögzítő, vezérelt szorítású fogópár is van. A fenti, találmány szerinti kialakítású berendezés lényegét és működésmódját az alábbiakban egy célszerű példaképpeni kiviteli alak kapcsán a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, ahol az 1—4. ábrák a találmány szerinti berendezés interval iképzésí módját időfázisokra bontva mutatják be, az 5. ábra egy példaképpeni kiviteli alak terelőékének és fogópárjának vázlatos nézete, míg a 6. ábra az 5. ábra szerinti IV—IV metszet. Az 1—4. ábrákon időfázisokra bontva érzékeltetett találmány szerinti intervallképzést az alábbiak szerint ismertetjük. 4 maghuzal 1 hüvelyen átvezetve folyamatos előtolást kap a spiralizálás alatt és az intervallképzés közben is. Az (ábrán nem feltüntetett) csévéről érkező 3 drót, előnyösen wolframdrót 7 terelőgörgő körül vezetve az 1 hü-4 vely előtt érkezik a 4 maghuzalra. Spiralizálás közben az 1 hüvelyt, 7 terelőgörgőt és a wolframdrót-csévét hordozó spiralizálófej forog a haladó mozgást végző 4 maghuzal körül, ily módon képződnek a spirál menetei. Az intervallképző szerv egyrészt 12 fogópárból áll, amely az 1—4. ábrák síkjára merőleges mozgással képes megfogni a spiralizált 5 szakasz végét és azzal együtt a maghuzaltovábbítás irányába az utóbbival szinkron haladó mozgást végez. Az intervallképző másik lényeges szerkezeti eleme a lengő 10 terelőék, amely az ábrasíkra merőleges 9 tengely körül lengethetően van kiképezve. A 9 tengely a 12 fogópárhoz képest mindvégig állandó helyzetben van, együtt követik a 4 maghuzal előtolómozgását, majd együtt térnek vissza kiindulási helyzetbe. Az intervallképzés úgy történik, hogy a spiralizálófej mozgását leállítva a 12 fogópárral megfogjuk a spiralizált 5 szakasz végét, majd a lengő 10 terelőék elfordul, és a wolframdrótot a 4 maghuzal mellé fektetve létrehozza az egyenes 6 intervallszakaszt. Az 1. ábra azt a helyzetet mutatja, amikor a spiralizálás éppen befejeződik, a spiralizálófej forgása az ábrasíkkal azonos nyugalmi síkban leáll és a 10 terelőék, valamint a 12 fogópár kiindulási helyzetében tartózkodik. A 4 maghuzal előtolómozgása továbbra is tart. A 2. ábrán vázolt helyzetben a spiralizálás még szünetel, a 12 fogópár megfog és a 4 maghuzallal együtt halad, a 10 terelőék lengőmozgását megkezdi. A 3. ábra szerinti mozgásfázisban a 10 terelőék már a maghuzal mellé fektette a 3 drót, előnyösen wolframdrót 6 intervallszakaszát. E helyzetben a spiralizálófej forgása; újraindul, de a 12 fogópár még szorítva fog és a 10 terelőékkel együtt halad a 4 maghuzal előtolásával szinkron módon. A 4. ábra szerinti helyzet elérésekor a 12 fogópár elengedi a spirált, majd a 12 fogópár a lengő 10 terelőékkel együtt az 1. ábra szerinti kiindulási helyzetbe tér vissza. Bizonyos spirál típusoknál a 12 fogópár el is hagyható, adott esetben pl. egy görgővel is helyettesíthető. A fentiekben ismertetett találmány szerinti intervallképzés eredményeként a spiralizálófej újraindításakor elmarad a wolframdrót megrándítása, ennek következtében magasabb spiralizáiási fordulatszám alkalmazható a fonalszakadás veszélye nélkül. Ugyanezen okból optimális a rávezetési szög alkalmazható, mimellett a képzési módon könnyen beláthatóan teljesen egyenes intervallt eredményez. Az 5. és 6. ábrán a találmány szerinti berendezés egy célszerű csupán példaképpeni kiviteli alakjának szerkezeti részletét mutatjuk be. A 6. ábrán metszetben feltüntetett lineáris vezetékben a 4 maghuzal továbbítási irányával párhuzamosan egyenesbe vezetett 11 alaplapon van ágyazva a lengő 10 terelőék 9 tengelye. Ugyanezen 11 alaplapban van kialakítva a spiralizált szakasz végén a (röppályájának burkológörbéjével érzékeltetett) 3 drótot, előnyösen wolframdrótot időlegesen a 4 maghuzalhoz rögzítő, vezérelt szorítású 12 fogópár is. Az ábrázolt szerkezeti elemek vezérlése a mindenkori gépkonstrukciótól függően történhet, alkalmazhatók mechanikus, elektromechanikus, pneumatikus vezérlések, ill. a felsoroltak kombinációi is. A berendezés működésmódja az előzőekben leírtak alapján könnyen belátható. A csatolt igénypontokkal definiált oltalmi körön belül a berendezés egyéb konstrukciós változatai és kiviteli alakjai is természetszerűleg megvalósíthatók, a talál-1^7606 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
