177572. lajstromszámú szabadalom • Preparáló- és hidrofobizásló-szerek cellulózalapú textiliához és bőrhöz
3 177572 4 raffin-szénhidrogénekkel, viasz-oldatokkal vagy emulziókkal történő kezelés. Felhasználtak már hidrofobizálási célokra fémszappanokat is. A hidrofobizálási célokra számbajövő fémsók valamint paraffin és viaszemulziók kombinációi a 702 628 számú német és a 2 015 864 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból váltak ismeretessé. A fémszappanokhoz hasonlóan a hidrofobizálási célokra is alkalmazható fémkomplexek a 2 273 040 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból váltak ismeretessé. Az ismertetett preparáló- és hidrofobizálószerek közös (hátránya, hogy víz és mosásállóságuk nem megfelelő. Kísérleteket végeztek a textilanyagok hidrofobizálására a cellulóz kémiai reakciójával. Az 542 186 számú német szabadalmi leírásból ismeretes, hogy cellulózanyagokat zsírsavak anhidridjeivel illetve kloridjaival kezelnek. Ez az eljárás azonban a gyakorlatban nem terjedt el. A 2 173 029 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a cellulózanyagok hidrofobizálására hosszúszénláncú izocianátok, például sztearil-izocianát alkalmazását ismertetik. Ennek az eljárásnak azonban az a hátránya, hogy a hidrofobizálás szerves oldószeres közegben történik. Az utóbbi eljárás tökéletesítésére a 716232 számú brit és a 2 746 988 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban izocianát-adduktumok alkalmazását javasolják. A 613 735 számú német szabadalmi leírásból a hosszúszénláncú alkoxi-csoportot tartalmazó alkoxi-metil-piridinium származékok, a 465 817 számú brit szabadalmi leírásból a hosszúszénláncú alkanoil-csoportot tartalmazó N-alkanoilamino-metil-piridinium-kloridok, végül főként a 681 520 számú német szabadalmi leírásból a hosszúszénláncú alkil-csoportot tartalmazó N-alkil-N'-etilén- karbamidok váltak hidrofobizálószerként ismeretessé. A felsorolt ismert termékeknek számos hátrányuk van, például nem megfelelő a vízállóságuk, hosszabb állás után reakcióképességük csökken, hidrofobizáló hatásuk nem mindig megfelelő, a hidrofobizálószer és a cellulózrost közötti kémiai kötést 120—150 C-ra történő felmelegítéssel kell végrehajtani. A 681 520 számú német szabadalmi leírásból ismert szálreaktív hidrofobizálószerek hatása jó, tartósságuk azonban nem megfelelő, mivel fény, hő vagy savnyomok behatására önpolimerizáció megy végbe és ezáltal hatásuk csökken. Az utóbbi vegyületek előállításához ezenkívül bonyolult berendezés is szükséges. Az ismert termékek további hátránya például az, hogy a többi textil és vagy bőrnemesítő szerrel vagy savas színezékkel szemben nem férnek össze, ezáltal a festések árnyalata változik, nem fejtenek ki egyenletes hatást különböző eredetű anyagokra, így például a növényi anyagokkal vagy krómmal cseizett bőrre másképpen hatnak, hidrofobizáló és preparáló tulajdonságuk nem kielégítően ellenálló kémiai tisztítással szemben, és zsírosodásra hajlamosak velúrbőröknél történő felhasználás esetén. A találmány olyan preparáló- és hidrofobizálószerre vonatkozik, amely a cellulóz-textilanyagok és bőr fogását jelentős mértékben javítja, ugyanakkor kiváló hidrofobizáló hatást fejt ki. A kialakított tulajdonságok nedvesség-, mosás- és kémiai tisztításállósága megfelelő, a legkülönbözőbb eredetű cellulózanyagokra és bőrminőségekre azonos hatást fejtenek ki. A találmány szerint alkalmazandó preparáló- és hidrofobizálószerekben jelenlevő I általános képletű szubsztrát reaktív hatású anyagok ipari szempontból egyszerűen állíthatók elő. A találmány szerinti cellulózból vagy cellulózt tartalmazó textilanyagokhoz és bőrhöz használható preparáló- és hidrofobizálószerek azzal jellemezhetők, hogy a súlyrész valamely I általános képletű vegyületet — ahol R valamely 10—30 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, B valamely —N—, —N- vagy —NH—CnHin— N— Il I R R1 R: képletű kétértékű csoport, X valamely 2—4 szénatomos ß-halogenalkil- vagy alkenil-csoport, n =- 2, 3 vagy 4 — és b súlyrész 100—37,5% valamely ismert nem-ionos emulgeálószerből, 0—50% ismert anionos emulgeálószerből és 0—25% ismert zsíremulzióból álló emulgeáló kombinációt valamint c súlyrész valamely II általános képletű epoxidot — ahol R3 valamely 15—40 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport — és adott esetben d súlyrész vizet vagy valamely vízzel elegyedő szerves oldószert tartalmaznak, emellett a értéke 80—99, b értéke 20—1, c értéke 0—5, és adott esetben 100 a-------;------------ értéke 10—40. a+b+c+d Különösen előnyös tulajdonságúak azok a segédanyagok, amelyek 100 súlyrész teljes segédanyag-mennyiségre számítva 95—99 súlyrész I általános képletű hatóanyagot és 1—5 súlyrész emulgeálószert tartalmaznak. Az I általános képletű vegyületben a 10—30 szénatomos hosszúszénláncú alkilgyök előnyösen csak enyhén elágazóak vagy lineárisak. Az előnyös I általános képletű hatóanyagok R szubsztituense 12—22 szénatomot tartalmaz. R szubsztituensként elsősorban a következő csoportok váltak be: decil-, undecil-, duodecil-, 8-etil-decil( 10)-, tridecil-, tetradecil-, pentadecil-, hexadecil-, heptadecil-, oktadecil-, 6-hexil-duodecil(12)-, nonadecil-, bikozil-, henejkozil-, dokozil-, trikozil-, tetrakozil-, pentakozil-, hexakozil-, heptakozil-, oktakozil- vagy triakontil-csoportok. Ha X szubsztituens P-halogénalkil-csoportot jelent, akkor a halogénatom például bróm-, jód-, főként azonban klór-atomot jelént. A fi-halogénalkil-csoportra példaként a ß-klör-etil-, ß-klör-propil- és ß-klör-butil-csoportot említjük. Ha X szubsztituens alkenil-csoport, akkor vinil-, propenil-, 1-butenil- vagy 2-butenil-csoportot jelenthet. Az I általános képletű vegyületek előállításánál olyan keverékekből álló kiindulóanyágok hatásosság, emulgeálhatóság és felhasználási tulajdonság valamint könnyű hozzáférhetőség szempontjából célszerűek, amelyekben R szubsztituens szénatomszáma és mólaránya a természetes zsírok zsírsav összetételének statisztikai átlagának felel meg, ilyenek a faggyúzsír, kókuszzsír, sztearin, szójaolaj és pálmaolaj. Ha az R szubsztituens ilyen alkil-csoportot jelent, akkor ezeket rendszerint faggyúalkil- vagy kókuszalkil-csoportnak nevezzük. A sztearil-alkil-csoport lényegében 16—18 szénatomos alkil-csoportokból, a faggyúalkilcsoport 14, 16 és 18 szénatomos alkil-csoportokból és oktadecén-(9)-il-(l)-csoportból, az oleil-alkil-csoport pedig 16—18 szénatomos alkil-csoportokból és az oktadecén-(9)-il-(l)-csoportból áll. Az I általános képletű vegyületek közül kiemeljük azokat, amelyekben B szubsztituens valamely kétértékű —N— vagy —N — csoport. Reakcióképesség és hozzáférR R1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
