177559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-aroil- vagy N-heteroaroil- szubsztituált-p- amino-alkilfenilalkánkarbonsavak, valamint ezek észterei, amidjai és fiziológiailag elviselhető sói előállítására

5 177559 6 rozott módon táplált patkányok megölése után a triglice­­rid szintjét enzimatikusan mértük Kreutz és Eggstein módszerének [Kiin. Wschr. 40,363 (1962); 44,262 (1966)] Schmidt és munkatársai által módosított eljárásával [Z. Kiin. chem. and Kiin. Biochem. 6,156 (1968)]; a koleszte­rin szintjét kolorimetriásan határoztuk meg [Kiin. chim. Acta 5,637 (I960)]. A kapott eredményeket a 2. táblázat szemlélteti. A 2405 622 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyil­­vánosságrahozatali iratban hasonló szerkezetű vegyülete­­ket ismertetnek. y Az I általános képletű vegyületeket önmagában ismert eljárásokkal állíthatjuk elő, előnyösen úgy, hogy valamely II általános amint — ahol Y, X és R jelentése a fenti — vagy ennek valamely 1—4 szénatomos aikilészterét vagy ezek savaddíciós sóját az A—COOH általános képletű sav egy reakcióképes savszármazékával reagáltatunk, ahol a képletben A jelentése a fenti, majd adott esetben a kapott I általános képletű savszármazékot a szabad savvá, vagy kívánt esetben a kapott I általános képletű szabad savat valamely 1—8 szénatomos alkohollal reagáltatva a megfe­lelő alkilészterré, p-aminobenzonsawal, antranilsawal, fenilalaninnal vagy ß-alaninnal a megfelelő amiddá, vagy szerves vagy szervetlen bázissal fiziológiailag elviselhető sóvá alakítjuk át. Az A—COOH általános képletű savak reakcióképes savszármazékaként mindenekelőtt savkloridokat alkalma­ztunk, amelyeket a szokásos módon a karbonsavak tionil­­kloriddal végzett reakciójával állíthatunk elő. Ugyanolyan megfelelőek azonban a savak észterei, azidjai, anhidridjei vagy vegyes anhidridjei is. AII általános képletű közbenső termékkel végbemenő reakciót a Schotten-Baumann-féle reakció körülményei között valósíthatjuk meg. Ha azon­ban vízmentes körülmények között akarjuk a reakciót el­végezni, előnyösen abszolút piridint vagy metilén-kloridot alkalmazunk valamely tercier amin, pékiául trietilamin hozzáadásával. A szabad amino-vegyület helyett alkal­mazhatjuk annak sóit is. A II általános képletű vegyületek észtereiként minde­nekelőtt a metil- és etilészter jön szóba, amelyeket azután adott esetben önmagában ismert módokon a kívánt sza­bad karboxilcsoporttá, észter-vágy amidcsoporttá alakít­hatunk. AII általános képletű vegyületek újak, és például a XII általános képletű vegyületek savas vagy lúgos közegben megvalósított hidrolízisével állíthatók elő, ahol a képlet­ben Y, R és X a fenti jelentésű, R" hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot, előnyösen metil- vagy etilcsoportot képvisel, és V valamely aril-, rövidszénláncú alkil- vagy alkoxicso­portot jelent. Azok a XII általános képletű vegyületek, amelyekben V rövidszénláncú alkil- vagy alkoxicsoportot jelent, újak, és az I általános képletű vegyietekhez hasonlóan hipogli­­kémiás és/vagy hipolipidémiás hatást mutatnak. A találmány szerinti eljárás során közbenső termékként keletkező észtereket elkülöníthetjük vagy adott esetben közvetlenül a megfelelő karbonsavakká szappanosíthatjuk el. Megfordítva eljárhatunk úgy is, hogy a kapott karbon­savakat önmagáim ismert módokon újra a kívánt észte­rekké alakíthatjuk. Az itss&mí, amiáok stb. dszappanosítását előnyösen lúgos közegben végesük. -A karboxilcsoport esetleges észterezéséhez rövidszén­láncú, egyértékű alkoholokat, így például metanolt, eta­­nolt vagy propanolt alkalmazunk. Az I általános képletű amidokat önmagában ismert mó­dokon állíthatjuk elő a karbonsavakból vagy azok reakció­képes származékaiból, aminokkal történő reakcióval. Aminkomponensként p-aminobenzoesavat, antranilsavat, fenilalanint és ß-alanint alkalmazunk. Fiziológiailag elviselhető sókként különösen az alkáli-, alkáliföldfém- és ammóniumsók, valamint a vércukorszin­­tet csökkentő hatású bázikus vegyületekkel, különösen a biguanidokkal képzett sók jönnek szóba. Ezeket a sókat önmagában ismert módokon állítjuk elő, például a megfe­lelő szabad bázisokkal vagy karbonátokkal végzett reak­cióval. A találmány szerinti eljárással előállítható vércukor­­szintet csökkentő és/vagy antihiperlipidémiás készítmé­nyekként az összes szokásos orális vagy parenterális alkal­mazási forma szóba jön, például a tabletták, kapszulák, drazsék, szirupok, oldatok, szuszpenziók, cseppek, végbél­kúpok stb. Erre a célra a hatóanyagot szilárd vagy folyé­kony hordozóanyagokkal keverjük össze, majd a kívánt alakra hozzuk. Szilárd hordozóanyagok például a kemé­nyítők, laktóz, mannit, metilcellulóz, talkum, nagy disz­­perzitású kovasav, nagy molekulájú zsírsavak (így a sztea­­rinsav), zselatin, agar-agar, kalciumfoszfát, magnéziumsz­­tearát, állati és növényi zsírok, szilárd nagy molekulájú polimerek (így polietilénglikolok). Az orális adagolásra al­kalmas készítmények kívánt esetben ízesítő- és édesítősze­reket tartalmazhatnak. Injekciós közegként előnyösen olyan vizet alkalmazhatunk, amely az injekciós oldatok szokásos adalékanyagait, így stabilizálószereket, oldódást elősegítő anyagokat és/vagy puffereket tartalmaz. Ilyen adalékanyagok például az acetát- vagy tartarát-puffer, eta­­nol, komplexképző anyagok (így etiléndiamintetraecetsav és azok nem mérgező sói), nagy molekulájú polimerek (így folyékony poiíetilénoxid), amelyek a viszkozitást szabá­lyozzák. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa p-{4-[2-(6-Klór-kromán-2-karboxamido)-etil]-fe-nii}-propionsav 3,1 g p-[4-(2-aminoetil)-fenil]-propionsavetilészter-hid­­rokloridot 24 ml 1 n nátriumhidroxid-oldattal készített ol­datához 0 °C-on hozzáadjuk 2,8 g 6-klór-kromán-2-kar­­bonsavklorid 20 ml metilénkloriddal készített oldatát. Az elegyet 3 órán át keverjük 20 “C-on, majd 2 n sósav-oldat­tal megsavanyítjuk, és az elkülönülő szerves fázist nátri­­umhidrogénkarbonát-oldattal kirázzuk. A metilénklori­­dos oldatot bepároljuk, és a maradékot 20 ml etanol és 20 ml 1 n nátriumhidroxid-oldat elegyével 1 órán át melegít­jük vízfürdőn. Az etanol ledesztillálása után a maradékot éterrel extraháljuk, és a vizes fázist megsavanyítjuk. A csa­padékot izopropanolból átkristályosítjuk. Kitermelés: 2,4 g (52%); olvadáspont: 128—130 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott ß-[4-(2-aminoetil)­­-fenil]-propionsavetilészter-hidrokloridot az alábbi mó­don állítjuk elő. 1, változat 4-(2-Acetaniidoetil)-benzoesavat vegyes anhidriden át nátriumbórhidriddel 4-(2-acetamidoetilj-benzilalkohollá 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom