177531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azabiciklohexánok előállítására
9 177531 10 kénnyé tesszük úgy, hogy a bal hátsó mancsba a bőrfelület alá sörélesztő 20%-os vizes szuszpenziójából 0,1 ml-t injektálunk. Az így kezelt, illetve megduzzadt mancsra ezután folyamatosan növekvő erőt [16 g/sec] fejtünk ki Ugo Basile gyártmányú analgesimétert (azaz fájdalommérőt) alkalmazva. 250 g erőnél a nyomást megszüntetjük, ha nincs reakció (hirtelen rángás vagy hangadás). A kontrollként használt és keményítővel kezelt patkányoknál mintegy 30 g erőnél észlelhető reakció. A nyomással kiváltott fájdalomérzékenységi küszöböt a legfeljebb 200 mg/kg orális dózisban alkalmazott kísérleti vegyület beadása után 1 óra és néhány óra közötti időben (a csúcshatás feltételezett idején) észleljük. A sörélesztőt két órával a mérések megkezdését megelőzően adjuk be. A kezelt állatok esetében észlelhető hatás (T) és a kontrollállatok esetében észlelhető hatás (C) arányát kiszámítjuk, illetve ezt az arányt hasznosítjuk a hatásos vegyületek kiválasztására, az egyes dózisoknál jelentkező válasz segítségével a hatásosság megállapítására és/vagy a fájdalomcsillapító hatékonyság mérésére (így például minél magasabb a T/C arány, annál nagyobb a fájdalomcsillapító hatékonyság), így például a kísérleti vegyületeket a párhuzamos kontrolihoz képest akkor tekintjük szignifikánsan hatékonynak, ha a fájdalomérzékelési küszöböt 100%-kal növelik [vagyis a T/C értéke nagyobb vagy egyenlő 2,0-vel]. A kísérletek során kapott pozitív eredményt az alábbi kísérletek közül egy vagy több követheti: ismételt vizsgálat ugyanazon dózisban ellenőrzési célokból; vizsgálat alacsonyabb dózisban; a csúcshatás megjelenési időpontjának és időtartamának meghatározása; hatásosság dózisfüggésének becslése; és a hatékonyság maximumának [azaz a maximális T/C értéknek] meghatározása szakember számára jól ismert módszerekkel. Néhány fontos I általános képle tű vegyület fájdalomcsillapító hatását Atkinson, D.C. és Cowan, A. módszerének [J. Pharm. Pharmacol., 26 , 727 (1974)] egy módosított változatával is megvizsgáltuk. E vizsgálat során Royalhart-tenyészetből származó hím albino Wistar-törzsbeli patkányokat - melyek súlya 120—150 g — közel 20 órán át éheztetünk, majd minden egyes patkány bal hátsó lábának talpfelülete alá 0,25 ml mennyiségben sörélesztő fiziológiás konyhasóoldattal készült, 40%-os szuszpenzióját injektáljuk. Három órával később (amely idő alatt az injektált mancson gyulladás alakul ki) mindegyik patkány hatóanyaggal való kezelés előtti járásmódját megvizsgáljuk, és az alábbi rendszer alapján értékeljük : 0 = súlyosan gyulladt mancs jelenlétében észlelhető normál járás; a talp folyamatos használata járás közben 0,5 = miként fent, de nem állandó jellegű, enyhe sántítással 1.0 = állandó sántítás, de a talp folyamatos használata 1,5 = sántítás alkalmanként három lábon való járással 5 (a kezelt talp nem ér földet) vagy a talppal kombinációban az ujjak időnkénti használata 2.0 = folyamatos három lábon való járás és/vagy csak az ujjvégek érintik a járófelületet ; a talp egyáltalán nem érinti a földet. 10 A kísérleti vegyület beadása előtt a patkányok több mint 95%-a esetében a járásmód értékelési száma 2. A kísérleti vegyületeket alkalmas hordozóanyaggal etetőcsövön át orálisan adjuk be 0,5 ml/100 testsúly-g dózisban. A beadás után egy és/vagy két órával az előzőekben ismer- 15 tetett módon a járásmódot ismételten értékeljük. A kapott eredményeket ismét csak a hatásos vegyületek kiszűrésére, a hatékonyság megállapítására stb. hasznosítjuk. így például ha a kísérleteket dózisonként három állattal végezzük és a hatóanyaggal való kezelés előtt a járásmód értéke 6 20 (háromszor 2,0), és a hatóanyaggal való kezelés után 4 (a három állatra), akkor a vizsgált vegyület szignifikánsan hatásosnak tekinthető a párhuzamos kontrolihoz képest. A dózisválasz-hatékonyság vizsgálatánál egyetlen állat esetében akkor beszélhetünk fájdalomcsillapító hatásról, 25 ha a hatóanyaggal való kezelés előtti 2,0 járásmód-érték a kezelés hatására legalább 50%-kal csökken, vagyis egyenlő vagy kisebb lesz 1,0-nél. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek fájdalomcsillapító hatásának mérésére alkalmas további 30 módszer az úgynevezett rángási szindróma teszt, amelyet Siegmund és munkatársai írtak le [Proc. Soc. Exp. Bioi. and Med., 95, 729 (1957)] és amelyet kisebb módosításokkal az alábbiakban ismertetett módon hajtunk végre: E módszer lényege az, hogy egy fájdalomcsillapító hatású 35 vegyület hím albino Swiss-törzsbeli egerek (amelyek súlya , 18—25 g) fenil-p-kinonnal 1 mg/testsúlykg dózisban való ■ kezelése után jelentkező rángását, illetve e rángások számát csökkenti. A szindrómára jellemző a hasi rész időnkénti összehúzódása, a törzs rángatása és forgatása, vala- 40 mint a hátsó lábak kinyújtása a fenil-p-kinon injektálását követően 3—5 perccel. A kísérleti vegyületeket a fenil-p-kinon beadása előtt 30 perccel orálisan adjuk be a jelzett dózisokban 2—2 két egérből álló kísérleti csoportoknak. Minden egyes csoport által a fenil-p-kinon beadását köve- 45 tő 15. perctől számított 3 perces perióduson belül végrehajtott rángások összszámát feljegyezzük. Egy kísérleti vegyületet akkor tekintünk hatásosnak, ha a rángások összszámát a páronkénti közel 30-as kontrollértékről 18-ra vagy ennél kisebb értékre csökkenti. 50 A kapott eredményeket az alábbi I. táblázatba foglaljuk össze. I. táblázat la általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatásának vizsgálata Kísérleti módszer (la) Fenilgyűrű helyettesítője X patkány abnormális járásának korrigálása egérnél rángások számának csökkentése patkány gyulladt lábán fájdalom csökkentése p—Cl H A(100)‘> A(50)ü A(100)" p—Cl . H, (—)-izomer A(100) p—Cl H, (+)-izomer A(50) A(100) A(50) H H A(150) A(100) A(200) H metil A(150) A(100) A(200) 5
